Frozen-Kék szárnyak (Befejezett)

Első rész❄️

Luna szemszöge

Szóval az évek peregtek, én pedig itt állok a vezetői ruhámban, teljesen felnőttként, mint az Echwaldori hadsereg vezére. Nálunk az időszámitás nem úgy működik mint más bolygókon, talán elfelejtettem mondani de mi Angyalok vagyunk. Nálunk nem úgy számítjuk az időt, mint például a Földön, szóval mielőtt feltennétek a kérdést magatokban hogy ,,Mégis mennyi idős lehetek?" legyen elég annyi, hogy pont elég idős vagyok ahhoz, hogy vezethessem a hadsereget,
-amit mellesleg elég régóta csinalok- mint az Echwaldori trón várományosa, Luna hercegnő.
Szóval éppen egy megbeszélésen vagyunk, amin az esetleges háborús övezetek védekezési stratégiáit szedjük össze. Az alparancsnok Henry Proctor, az én legjobb barátom, egy idősek vagyunk és konkrétan együtt nőttünk fel. Apám Roland király, szinte testvéri viszonyban van Henry apjával, Hectorral aki a palota és a hadsereg orvosa.
A király direkt azért edzett egész életemben, hogy jó vezető lehessek, mert látta bennem a potenciált, hogy én fogom irányitani Echwaldort. Nos, ezzel semmi baj nem is lenne, ha én Luna Bloom nem lennék ennyire lázadó és ellenszenves a trónnal kapcsolatban. Ugyanis -talán ez most sokatok számára meglepő lesz- nem akarok királynő lenni. Sosem voltam oda érte, hogy egyszer nekem kell a trónon ülnöm. Egyrészt mivel ez egyet jelentett azzal a ténnyel, hogy a király már nem lesz itt, ez pedig számomra is mint a többi Angyal számára is, felfoghatatlan és bele sem akarok gondolni. Másrészt pedig a hadsereget elvezetni sima liba, na de egy egész királyságot! Azért az már nagyobb falat és nem érzem magam elég felkészültnek rá. Anyám halála óta pedig méginkább visszakozom az egesztől. Nagyon kicsi voltam még, mikor egy délután arra értem haza az edzésemről hogy anyám eltűnt. Éveken keresztül kerestük égen s földön egyaránt, de sehol nem találtuk, senki sem találta. Ekkor apámmal egyáltalán nem volt jó kapcsolatom. Csak az edzéseket hajtogatta, hogy mégerősebb legyek, én viszont... akkor még nem éreztem úgy, hogy ez ennyire fontos lenne. Aztán hosszú évek után egyik délelőttön éppen edzésen voltam. Dárdás tréning volt, harci mozdulatokkal vegyítve, amikor is maga a király jelent meg azon a helyen a lesújtó hírrel.
- Hey, álljon meg!
- Ez a király!
- Mit keres itt?
Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehetett hallani a teremből, majd egy pillanatra mindenki lefagyott.
Az ajtó feltépődött és egy megtört király rontott be rajta, majd megsemmisülten csak ennyit mondott:
-Luna... meghalt...- majd mély levegőt vett és zokogva karjaiba zárt.
Attól a naptól fogva, elkezdtem keményebben edzeni. Meg akartam találni a gyilkost aki képes volt végezni anyámmal, majd ugyanezt tenni vele is.
Onnantól nem apám hajtott, hogy mégerősebb legyek, hanem én akartam azzá válni.
Mélyen magam alatt voltam, de attól hogy teljesen összetörjek csak az az egy tartott vissza, hogy tudtam, apám is összetört, így nekem kellett erősnek lennem. Az ő kapcsolatuk irigylésre méltó volt. Példamutatóan szerették egymást, ha csak rájuk néztem az jutott eszembe, én is ezt akarom ha felnövök. Azt hittem, ők szó szerint egymasnak lettek rendelve. De a sors, vagy nevezhetitek akárminek, más befejezést szánt kettejüknek.
Szomorú, hogy ehhez anyám halála kellett, de apámmal egyre javult a kapcsolatom. Együtt kezdtük a napot, közös reggelivel. Együtt edzettünk minden második nap és megtanított egy csomó dologra, ami szerinte majd hasznos lesz az uralkodásom alatt, de én csak azért tanultam meg, mert tőle kaptam a tudást.
A király végre tényleg az apám volt, azt éreztem, hogy tényleg a lányaként tekint rám és ez nekem mindent megért.
Az évek teltek, a kapcsolatunk egyre jobb lett, most pedig itt állunk és éppen a gyűlés végét tartjuk.
   -Tehát, ha a déli oldalra állítanánk több soros hadi erőt, az nagyban befolyásolná a Karmán csoportok mozgás terét -mondta Henry.
   -Ez egy rendkívül brilliáns ötlet. Ha a seregeink meg tudják gátolni a ellenséges erőket, van időnk foglalkozni a nyugati oldalon történő királyi latogatással, nem igaz Luna? -helyeselte apám Henry gondolat menetét.
   -Királyi latogatás?-néztem rá meglepetten-Nem tudtam, hogy a nagyapa idejön.-fujtam ki a levegőt- Mindenesetre ez mind szép és jó lenne, de a Karmán vezetők sem hülyék. Attól mert mi többen vagyunk, az ő hadi felszerelésük még százszorta fejlettebb a miénkél, seperc alatt leszednék a mi Angyalainkat akármennyien is vannak. Nem ártana óvatosabbnak lennünk velük szemben. Én azt mondom, lesből támadjuk meg őket, természetesen csak a ha a szükség így hozza. Senkinek sem hiányzik egy felesleges háború, ami nem vezet sehová.
   -Hmm-tűnődött Henry-Igazad van. Ha lesből támadunk az előnyünkre válthat. Rendben, akkor a 4. osztagot oda vezényeljük és...
   -Nem! Ezt a küldetést én fogom vezetni.-néztem rá elszántan. Napok óta nem alszom, rossz érzésem van ezzel az üggyel kapcsolatban. Rég nem éreztem így, csak akkor utoljára mikor anya... Mindegy.-Az én osztagomat viszem ki és helyezkedünk el.
   -Ha kivonulsz a királyság másik határára, hogyan tervezel itt lenni a nagyapád fogadásán?-kérdezte apám higgadtan.
Biztos benne, hogy tudom mit teszek. Igen, ő ilyen: nyugodt, megbízható, teljesen higgadtan kezeli a dolgokat.- Na igen, ebben rá ütöttem.- Nehezen lehet kihozni a sodrából, de ha ez megtörténik akkor nagy a baj. Lobbanékony lesz, tüzes és szinte füstölög a feje a dühtől. De ez természetes, vele született adottság, hiszen a királyi családból ő birtokolja a tűz erejét.
   -Ne aggódj, megoldom! Az ülést ezúttal pedig lezárom. Két nap múlva, korán reggel, várom az osztagomat a palota előtt. Mindenki tudja a dolgát, oszolhattok!

Miután mindenki elment, elkísértem Henryt a palota északi szárnyába, neki ott volt dolga, én pedig a részemre kialakított lakosztályomra mentem. Én húztam fel az egészet az saját erőm segitségével, mivel nem bírom huzamosabb ideig a magas hőmérsékletet, apám-az erejéből kifolyólag-viszont csak melegben tud élni.  Oh igen, ezt talán elfelejtettem mondani: szóval a királyi család bizonyos természeti erők birtokában áll, ilyen pl.: a tűz, ami apámé; a víz amit anyám birtokolt ; az én erőm pedig a jég. De ezeken kívül vannak egyéb elemek is amiket uralhatnak a család tagjai, pl.: növényzet, időjárás. Ám ez csak Echwaldorra vonatkozik, az alapító királyságra. Az hogy a víz ereje végül a  Mandaliniak hercegnője tualjdonában kötött ki, felér egy csodával. Senki nem tudja hogy történhetett ez, viszont azt tudni kell hogy az öröklési folyamata elég necces. Egy dinasztia után, a következő generáció nem örökölheti ugyazokat az erőket. Pont ezért az, hogy Mandalin hercegnő egy ekkora erőhöz jutott, óriási port kavart.
A nagyszüleim uralkodtak még akkor, amikor apám és anyám megismerkedtek anyám különleges ereje miatt. Nem érdekelte őket hogy tulajdonképpen egymás ellentétei, rögtön egymásba szerettek. Ekkor tört ki a háború és a többit pedig már tudjátok.
Szóval ezért van egy saját lakható részem a palotában, ahol a hőmérséklet 16° felé sosem megy. Amint beértem a szobámba, rögtön kiültem az erkélyre és a csillagokat pásztáztam, ez mindig megnyugtat. Ez az esti rutinom, ahhoz hogy ezt elhalasszam valami nagyon komoly dolognak kell történnie. Most viszont nyugtalan vagyok. A déli határon, kb egy hónapja, érdekes mozgalmakrol jelentett az egyik megfigyelőm. Azt hittem talán újabb harcot akarnak szítani a Karmánok, újabb bosszú hadjáratot indítani, de valami mást érzek. Valamit ami nyugtalanító, de hamarosan fényt derítünk rá, mi is az pontosan...

Íme itt is az első rész. Bízom benne, hogy tetszeni fog nektek. A részek valószínűleg hetente fognak érkezni, igyekszem időben hozni őket. További szép napot nektek.❤️❄️