Frozen-Kék szárnyak (Befejezett)

Tizedik rész ❄️

Henry szemszöge

   - Már azt hittem vissza sem jössz - az ajtón Xavier jött be. Már legalább fél órája lelépett, én addig neki láttam a massza vizsgálatának. Nem szeretnék egy percet sem elvesztegetni az így is kevés időből. Fel kell készülnünk, ha megtámadnának minket.
   - Itt vagyok.
   - Igen, észrevettem - megfordultam, ránéztem. Összeszedettebbnek tűnt. Úgy látszik elért a tudatáig amit mondtam. Helyes.
   - Mi a feladatom?
   - Jolvan, először is lazits. Most nem az osztagban vagy. Itt nincs külön feladatod. A dolog egyszerű. Adott egy hihetetlen regenerációs képességgel rendelkező óriás, amiből ki kell vonnunk ezt a képességet. Addig kell kísérleteznünk vele, míg végül sikerül a szervezetetekben megbújó mérget hatástalanitani.
   - És ez hogyan fog történni?
   - Egyszerűen. Kell minta a méregből, jelen esetben a véredből, majd az óriás húsából, csontjábol, vagy izmaiból, mivel nincs vére.
   - Nincs vére? - csodálkozott. Úgy látszik csak erre az egyetlen érzelem kifejezésére képes. Remek.
   - Nem, nincs vére. Belátom, ha lenne könnyebb lenne, de így sem lesz nehéz. Ám kidolgozni a hatóanyagot, annál sokkal nehezebb lesz. Odafigyelést igényel, és türelmet.
   - Értettem!
   - Nos, az első lépés - oda húztam egy széket, és lenyomtam rá. Elővettem a vérvételhez szükséges steril, szárnyas tűt, a kémcsöveket, direkt többet, hiszen egy nem lesz elég, ki kell nyernünk a mérget belőle. Még plusz dolgokat kötszert, ragasztót, és az érelszoritót, na meg persze fertőtlenítőt. Mindennek sterilnek kell maradnia, nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármi felé baktérium elszabaduljon. - Vért veszünk, barátom.
   - Irreális ezt a te szádból hallani.
   - Kivételes alkalom, nem szokd meg. Szoritsd ökölbe a kezed! - felvettem egy új kesztyűt, kitapintottam a vénáját, és feltettem az érelszoritót. Le fertőtlenitettem azt a részt, ahová a tűt akartam szúrni. Ezt ki is vettem a csomagolásból, aztán egy gyors mozdulattal átszurtam a bőrén. Xavier meg se nyikkant, fel se szisszent, egy hangot se adott ki. - Oké, kiengedheted az öklöd. - A kémcsőbe áramló vére után, levettem az érelszorítót, majd pár adag vér levétel után, egy vattával letakartam a bőrfelületét, és kihuztam a tűt. - Ezt nyomd rá egy ideig. - leragasztottam a vattát, a csöveket megforgattam és bele helyeztem a tartóba.
   - Ennyi volt? - kérdezte meglepődve.
   - Igen, nem tart sokáig, csak azt nyomd rá mert véraláfutásos lesz a helye - figyelmeztettem, mikor le akarta venni a kezét a vattáról.
   - Jolvan, értem, a vatta marad.
   - Helyes! Most pedig vegyük le a mintát a behemóttól is, lehetőleg ne legyél láb alatt.
   - Már bocs, de te kérted, hogy segítsek. Ennyi erőből hivhattál volna mást, miért pont velem akarsz együtt dolgozni, ha nem megy?
   - Sashat nem akartam áltatni, hogy van mód a gyógyulásra, ha esetleg mégsem sikerülne. A te véleményed azonban nem érdekel.
   - Nahát, ez hízelgő - mondta szarkasztikusan.
  Művigyort villantottam felé, aztán az óriás hoz fordultam. Nem ártana valami nevet találni neki, kezd irritáló lenni, hogy egyfolytában csak úgy emlegetjük ,,az óriás".
   - Az asztalon van három tálca, hozd ide őket - mondtam neki. Elment értük, és szeme megakadt valamin egy pillanatra. Követtem a tekintetét, és láttam, hogy a masszát nézi. A tálcákat odahozta.
   - Avval hogyan állsz? Tudsz róla valamit?
   - Leginkább azt, hogy rohadt büdös. Amúgy pedig, még csak mikroszkóppal néztem meg. Sokra eddig nem jutottam, semmi élőt nem láttam benne, csak az elektromos szikrákat, de azokat szabad szemmel is. - közben egy szikével probáltam egyforma nagyságú darabokat kivágni a behemót húsából. Az egyik tálcára ezeket tettem, a következőre az izamiból vágtam egyenlő darabokat. A harmadik tálcára a csontját, akartam tenni. Ehhez már egy kisebb fűrészt kellett elő vegyek. A csontjai ugyan puhák, de attól még sima szikével nehéz lenne elvágni őket.
   - Nem emlékeztet valamire ez a szín?
   - Milyen szín? - fordultam hátra hozzá.
   - Annak az izénak a színe - mutatott a masszára. Jogos. Engem is emlékeztet... Hát persze.
   - Sosem hittem, hogy valaha ezt mondom, de nem is vagy te olyan hülye, Ellis.
   - Most érezzem magam megtisztelve, vagy mi? - kérdezte gúnyosan, karba tett kézzel.
   - Hiszen elég feltűnő volt, végig itt volt az orrunk előtt.
   - Már csak rá kéne jönni, hogyan kapcsolódik az óriás szőréhez az a cucc.
   - Majd megoldom, te ebben segíts. Nemsokára kezdődik a fogadás, jó lenne haladni valamennyit.
  Szemforgatva megindult az asztal felé. Talán mégsem annyira agyhalott, mint hittem. Talán van benne valami, amivel fel tudja fogni a dolgokat. Ítélő képesség, vagy valami.  Szépen rájött a kapocsra, már csak azt kell kideritenem, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Azt viszont továbbra sem értem, hogy mit keresett ez odalent, a rendelőben. Apa tudja, hogy én dolgozom az óriások boncolásán, és bevizsgálásán. Miért lopta volna el a kutatási anyagot, ha egyszerűen el is kérhette volna? Mi van ha nem is ő volt? Nem! Mindegy, erre nem is szabadna gondolnom. Lunának inkább nem mondom el. Túl friss az élmény, most kapta vissza az anyját pár napja.