Frozen-Kék szárnyak (Befejezett)

Tizenhetedik rész ❄️

Henry szemszöge

   - Gyere, fektesd az ágyára.
   - Ha felkel, ki fog nyírni - jelentette ki Roumen.
   - Te is tudod, hogy nem volt más választásunk.
   - Persze, persze én ezt értem - bólogatott serényen. - Éppen ezért szerzek majd egy új nevet, személyazonosságot és egy védett házat, a lehető legtávolabb Echwaldortól... Vagy egy másik bolygón.
   - Ne legyél már ilyen beszari, Roumen. Azt mondtad segíteni akarsz - ráztam a fejem. 
   - Aha. Segíteni lebuktatni az anyját. Tudod, hogy minden szarságban benne vagyok, de talán ez egy kicsit túlzás.
   - Akkor vedd úgy, hogy ez is a terv része. Nem hagyhattuk, hogy elmenjen. Mit gondolsz, miért pont Sasaht vitték el?
   - Őőő... Mert éppen ő volt kéznél? - találgatott bizonytalanul.
   - Nem! - fogtam a fejem. - Emlékezz, ki találta meg Izabellát az erdőben?
   - Sasha! - vágta rá. - Asszem kezdem kapisgálni mit mondasz.
   - Örülök neki! - mondtam gúnyosan. - Eszük ágában sem lenne vissza adni Sashat, csak Darját akarták visszakapni és Lunát megszerezni! - Roumennel a nyomomban átcsörtettem Nika laboratóriumába, ahol az ellenszeren dolgoztam. 
   - Akkor mit akarsz csinálni? Csak mert ebben igaza volt Lunának, Sasha nem fogja sokáig bírni ott, az isten tudja hol.
   - Menj, keresd meg Xaviert - Felvettem a kis kémcsövet, meglötyögtettem a benne lévő folyadékot. - Kész az ellenszer - fordultam felé. Roumen arca megkomolyodott, bólintott egyet és kiviharzott a laborból.

❄️❄️

   Luna két órája aludt, mikor Xavier végre befutott. Roumen egész végig hajkurászta, de a keresés miatt szétszéledtek, így nehezen találta meg végül. Amíg egyedül voltam, gyorsan átvizsgáltam Roland kórlapjait. Nem lepett meg, hogy még mindig nem javult az állapota. Az, hogy múltkor felébredt, egyfajta kivételes eset volt, úgymond ,,utolsó lehetőség", mivel a szervezete kezd leépülni. Ha nem találunk gyorsan valamit, ami segít... Ezt inkább el sem akartam képzelni... Talán az utolsó lehetősége volt az ébrenlétre.  De minden tőlem telhetőt megtéve kutattam a gyógymód után, még Böhömke testéből is próbáltam kihozni valamit, hátha Sasha ellenszeréhez hasonlóan, benne van amit keresünk. 
  Apropó Böhömke! Azt hiszem rájöttem, hogyan kapcsolódik a biomasszához. Egy órával azután, hogy Roumen elment, tök véletlen levertem a kis üveget, amin a mikroszkóp alá tettem és ahogy feltöröltem, egy kicsi rákerült a kesztyűs kezemre, csakhogy én ezt nem vettem észre. Később aztán feltűnt, hogy az élettelen óriás valamiért mozgatja a kezeit, ráadásul ugyan úgy, mint én. Elsőre megijedtem és rögtön fegyvert rántottam, de miután láttam, hogy az óriás teljesen leutánozta a mozdulataimat, elgondolkodtam. Vajon mért csinálja ugyan azt, amit én? Keresgélni kezdtem az üveget, de az darabokra tört, ezért eldobtam. Jött a következő kérdés: Hogyan szerezzek még ilyen cuccot. A válasz: sehogy. Ugyanis arra, hogy elmegyek apám rendelőjébe és ugyanúgy ott fog állni minden az asztalon, elég kevés volt az esély. Aztán, mikor levettem a kesztyűmet, észre vettem a lila foltot rajta és akkor leesett. Ezzel lehet irányítani az óriásokat! 
  Akkor, ott nem tűnt olyan fenomenálisan nagy felfedezésnek, de később agyaltam rajta és rájöttem, hogy ezeket felhasználhatnánk az ellenség ellen. Hiszen mi lehetne jobb támadási lehetőség, mintha a saját fegyverüket vetnénk be maguk ellen?
  És itt tartottam, mikor Xavier megérkezett. Egy órán keresztül az óriás irányításával ügyködtem, próbáltam megfejteni, hogyan lehetne bele piszkálni a rendszerébe, hogy úgymond, átprogramozhassam a mi oldalunkra. Xaviert leültettem egy székbe és beadtam neki az ellenszert, majd fél órán keresztül megfigyelés alatt tartottam.
   - Hogy érzed magad? - kérdezte tőle Roumen. 
   - Eddig nem érzek semmit. 
   - Ne várj rögtön csodát, Ellis. Alig fél órája kaptad meg az ellenszert, nem fogja rögtön elpusztítani a méreg sejtjeit - mondtam neki higgadtan.
   - Gondolom nem fogod elhinni, ha azt mondom, nem vártam túl sok mindent - felelte gúnyosan. 
   - Ezt inkább el se kezdjétek - szólt közbe Roumen. 
   - Ugyan mit? - kérdeztem tőle ártatlanul megvonva a vállamat, mire Roumen összehúzott szemekkel megrázta a fejét. 
   - Inkább arról mesélj, hogy apád mit talált a kamera felvételeken. 
   - Még nem mondott semmi... - Nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis abban a pillanatban szólalt meg az adó vevőm. - Azt hiszem mindjárt kiderül. - a vonal túlsó végén ugyanis apám volt. Roumen és Xavier kíváncsian figyeltek, miközben beszéltünk. - Apa? 
   - Henry! Attól tartok rossz híreket hoztam. Bárki is vitte el Sashat, túl alapos munkát végzett. 
   - Hogy érted ezt? - ráncoltam a homlokomat.
   - Valószínűleg nem egyedül csinálták, legalább ketten voltak, ha minden igaz. Valaki kitörölte a felvétel azon részét, amikor ez történt.