Frozen-Kék szárnyak (Befejezett)

Második rész ❄️

Henry szemszöge
 

A gyűlésnek vége lett és mivel egy felé mentünk, Luna elkisért az északi szárnyba. Azt mondtam neki, ott van dolgom, de igazából csak azért mentem arra mert látni akartam, hogy valóban a szobájába vonul. Most bizonyára sokan azt gondoljátok felügyelni szeretnék rá, tudni hova megy és mit csinál, nem igaz? Helyes! A helyetekben én is ezt tenném, de én csak aggódom érte. Napok óta kialvatlannak tűnik, akármennyire ügyesen rejti el, én észrevettem és tudom mi az oka, de feleslegesen terheli túl magát a határon történtek miatt. Ma a tárgyalóban is,  láttam rajta, hogy nyugtalan. Aztán amikor kijelentette, hogy ő fog kivonulni a saját csapatával, meg se lepődtem. Látszott rajta az elszántság, hogy biztos magában és tudja mit csinál. Ebben az apjára ütött nem is kétség, higgadt és magabiztos. Tudom, képes tisztán látni a dolgokat és csodálatos vezető, de azt is tudom, hogy nem kéne, én mégis féltem őt, ugyanis hajlamos hirtelen felindulásból cselekedni, ha az érzelmei elragadják. Ugyan ez ritkán történik meg, mégis akármennyire ismerem, fogalmam sincs mire számitsak két nap múlva a küldetésen. Az biztos, hogy nem hagyom magára ilyen állapotban, hogy tudom nyugtalanítja mi folyik kint.
Pont ezért béreltem fel valakit, hogy deriste ki, mire számitsunk a Karmánokkal szemben. Természetesen titokban tettem mindezt, ugyanis Noallnak tulajdonképpen a fogdában lenne a helye. Nem Angyal, hozzánk képest csak egy suhanc, valahogyan mégis ide került, és sokban hozzájárult ahhoz, hogy cellában végezze. Megállapodást kötöttem vele; a segitségéért cserébe közbenjárok az érdekében, hogy enyhítést kapjon a büntetéséből. Oda is értem az elhagyatott faházhoz az erdő mélyén, benyitottam az ajtón, majd megláttam Noallt aki kényelmesen elterpeszkedve ült az egyik széken, úgy téve mintha most ébredt volna fel.
   -Nahát, a parancsnok úr máris idetalált? -ásitotta gúnyosan, ezzel nyomatékositva, hogy megvárattam.- Hmm, lássuk csak mennyit késett... -itt a csuklójára nézett mintha látná az időt- áhh, csak fél órájába telt megtaláni ezt a... hogy is fogalmazzak... cseppet sem feltűnően eldugott kalyibát, az erdő kellős közepén. -fejezte be cinikus műmosollyal.
   -Igazán nagyon sajnálom, hogy ilyen magányosnak érezted magad az elmúlt fél órában. Legközelebb küldhetek néhány palotaőrt társaságnak, biztos vagyok benne, hogy sok mindenről beszélgethetnétek.
   -Maga is tisztában van vele, hogy nem ez lenne a legokosabb ötlete. Ha én bukok, maga is megy a levesbe.
   -Ne felejtsd el kivel beszélsz! Nem félek a lelepleződéstől, ha erre célzol. Neked viszont annál több veszteni valód van. -emlékeztettem rá, hol a helye.
   -Hát hogyne, a szabadságom...
   -A büntetésed enyhitése!
   -Hát persze, ami könnyen jön, az könnyen is megy. Azt hittem a parancsnok úr becsületes, de úgytűnik csalódnom kell. -biggyesztette le ajkait, szomorúságot tettetve.
   -Elég a mellé beszélésből! Arról csicseregj inkább amire felkértelek. Mit deritettél ki a Karmánokról?
Kelletlenül ugyan, de neki látott a mesélésnek.
   -Azt hogy az értelmiségük és a felfogó képességük egyenlő a nullával. -forgatta meg vörös szemeit- Idióták mind, egytől egyig. Súlyos betegségben szenvednek, aminek az a neve, hogy tudatlanság. Megannyi fegyverrel rendelkeznek mégsem vetik be őket, nem használják ki a forrásaikat, pedig lenne esélyük az Echwaldori szárnyas pacsirták ellen. -fejezte be szinte dühösen.
   -A lényeget Noall, a lényeget! Mit terveznek a határon?
   -Hideg, parancsnok úr, nagyon hideg nem talált. -csóválta a fejét- Attól tartok rossz úton halad.
   -Hogyan? Mégis miről beszélsz?
   -Csak arról, hogy ezek ott a szomszédban az ég világon semmit nem terveznek. Bosszankodva és szánalmasan  élik tovább az életüket, pont úgy mint eddig.
   -Nem értem. A határvonalon ők élnek, az ő Angyalaiknak kell munkálkodniuk ott...
   -Ki mondta, hogy angyalokról van szó?
   -Beszélj végre tisztábban te idióta, különben a fogdában fogsz elrohadni! -végleg kihozott a sodromból. Hogyan érti azt, hogy nem a Karmánok mozgolódnak és, hogy nem Angyalok?? Lehetetlenség!- Nyilván van tartva az összes olyan lény, aki máshonnan érkezett,  tudjuk kik azok, honnan jöttek, miért vannak itt, és most hol tartózkodnak.
   -Hát persze, a csinos kis barátnője, a hercegnő, feljegyezte mindet, igen tudom, bár nem csodálom, hogy őket nem ismerik még. Fogalmam sincs kik ezek.- vonta meg a vállát nemtörődöm stílusban.
   -Pont ezért béreltelek fel, hogy kiderítsd!
   -Á-á ácsi Szöszi parancsnok! Abban maradtunk, hogy drága szomszédságot kell megfigyelnem. Az, hogy erről tudomást szereztem csupánt a véletlen műve, sőt, a fogamat is majdnem ott hagytam miattuk. -Most, hogy mondja látszik, hogy a szokásosnál is kócosabb a  vörös haja és ruhája is rendezetlenül áll rajta. Felhúzta felsője egy részét, ahonnan azonnal rá lehett látni sebére. Oda akartam menni közelebbről megnézni, de feltartotta a kezeit.- Maradjon csak ott, megleszek a segítsége nélkül is.
   -Hogyan történt?
   -Csak egy szokásos, nyugis délután sétálgattam a partnál, mintha valami egyszerű kis turista lennék, mikor hangokat hallottam a fák mögül. Azt hittem, talán a szomszéd pacsirták azok, így hát közelebb mentem hallgatózni, hogy még több és érdekesebb információval szolgálhassak a parancsnok úrnak. -vigyorgott cinikusan- Ám balszerencsémre egyáltalán nem a szárnyasok csiripeltek ott, hanem négy, óriás, kétlábonjáró hegyomlás próbált meg betuszkolni valami testet, egy kihalt fatörzsbe. Természetesen észrevettek és rögtön üldözni kezdtek, de hála annak, hogy ilyen benga testük van, nem tudtak rendesen közlekedni az erdőben, így sikerült elmenekülnöm nagy nehezen. Bár az egyik utánam dobott konkrétan egy egész fát, ami aztán megtette a hatását.- mutatott itt a sebére.
   -Ha látnád újra meg tudnád mutatni, hogy melyik fatörzs volt az?
   -Látom megfogta a lényeget, mindegy. Természetesen meg tudnám mutatni, bár kétlem hogy ott lenne még amit el akartak rejteni.
   -Egy próbát megér! Holnap délután ugyanekkor találkozzunk ugyanitt. Elmegyünk és megnézzük mit rejtegettek ott.
   -Igenis parancsnok! -sóhajtotta unottan.
   -Ne feledd, ha jól csinálod a dolgodat előbb szabadulsz. -ezzel pedig kiléptem az ajtón és elindultam vissza a palotához.

Másnap a megbeszéltek szerint találkoztam Noallal és elmentünk megkeresni a fatörzset.
   -Biztos vagy benne, hogy ez volt az?
   -Hát... most, hogy így mondja, lehet, hogy az volt az. -mutatott egy másik tuskóra- Vagy nem is, inkább az, áhh vagy lehet, hogy ink...
   -Noall!!
   -Jó, jó, rendben nyugalom. -tartotta fel védekezően kezeit- Igen biztos, hogy az volt az, nem vagyok szenilis.
   -Csodálatos, akkor hajrá, nézz bele.
   -Mi? Hogy én nézzek bele?
   -Igen ezt mondtam, nem?
   -De! Meg is nyugodtam, azt hittem már rosszul hallok talán.
   -Akkor gyerünk!
   -Azért, mert jól hallottam, még nem jelenti azt, hogy bele is nézek! -háborodott fel.- Azért jöttem el, hogy megmutassam melyik volt az, nem pedig azért, hogy csak úgy bele nézegessek! Ki tudja mi lehet benne.
   -Már ha egyáltalán van benne valami. -néztem bele. Kár volt aggódni miatta, kong az ürességtől.
   -Nagyszerű, akkor mehetünk is. -indult volna el, de megfogtam hosszú, raszta haját és visszahúztam.
   -Még nem! Találnunk kell valamit, amin elindulhatunk. -Nézelődött egy ideig, majd megállt és egy pontot vizsgált szemeivel.
   -Mondjuk azt, ott? -mutatott valami csillogóra a levelek között.
   -Például. -odamentem és felvettem. Egy amulett volt, ami valamilyen fát ábrázolt. Ezüst láncra volt felfűzve a kvarcból készült fa, és egy lángcsóva volt a közepében. Ismerős volt valahonnan, de nem tudtam volna elmondani honnan. Eltettem, hogy majd később megvizsgáljuk, és mivel tudtam, hogy Luna már így is ideges a küldetés miatt, nem akartam egy nyaklánccal megjobban felzaklatni.
   -Csodás, akkor most már tényleg mehetnénk, nem szeretnék újra összefutni a hegyomlás fiúkkal.
   -Indulhatunk Noall, szép munkát végeztél! Meglesz a jutalmad ne aggódj.
Ezzel pedig elindultunk vissza, a kastélyba.
Beszéltem az illetékesekkel és úgy állapították meg, hogy Noall letöltendő büntetéséből faraghatnak egy kicsit, ha jó lesz a magatartása. Ez annyit tesz, hogy 2 évvel előbb szabadulhat, és mivel 4 évet kapott, így csak két évig kell a fogdában ücsörögnie.
Az amulett nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy láttam már valahol, egy ehhez hasonlót, de... nem jutott eszembe hol. Az egész éjszaka ezen kattogtam. Elég keveset aludtam, ami nem volt túl előnyös, mivel reggel korán ott akartam lenni a palotánál Luna oszgagával.
Hát, akkor induljon a küldetés...

Itt is volna a kövi rész😁 Kellemes ünnepeket!😘🌲❄️