Frozen-Kék szárnyak (Befejezett)

Harmadik rész ❄️

Luna szemszöge

  Ha azt szeretnéd, hogy valami el legyen intézve, neked kell megcsinálnod...
  Ezért is hoztam ide a csapatomat korán reggel, mégha a küldetést csak később hajtjuk is végre. Tisztáznunk kellett pár dolgot, hogy ki, kivel lesz párban, hol fog elhelyezkedni és mit fog csinálni. Muszáj, hogy kideritsünk valamit.
   - Akkor kezdjünk is neki. Tresh és Naomi, ti lesztek az első páros! A ti feladatotok lesz a felderítés. Előre mentek és átvizsgáljátok a környéket, hogy tiszta-e a terep. - Tresh és Naomi egy fiú-lány ikerpár, tulajdonképpen ugyanúgy néznek ki: fekete haj, arany szemek, gyönyörű fekete szárnyakkal. A szüleiket elvesztették még a Kezdetek Háborújában a Karmánok keze által. Azt hiszem nem kell magyaráznom miért segítenek olyan készségesen az elkapásukban. Önként jelentkeztek a sereghez, ők a legjobb felderítők az egész királyságban, keresve se találnék jobbat, és mivel az én csapatomban csak a legjobbak vannak, így nyilván hozzám kerültek.
   - Értettük! - mondták egyszerre. Na igen, ikrek!
   - Szuper! A következő Marise és Kiara! - Ők a legtehetségesebb égi megfigyelők. Úgy tudnak elrejtőzni a levegőben, hogy sosem szúrnátok ki őket. Ebben nagy segítségükre van Marise halvány kék haja és szárnya, Kiaranak pedig hófehér haja és ezüst színű szárnya. - Ti ketten tartjátok a frontot fent, amíg mi elhelyezkedünk, ha bármi mozgást láttok azonnal jelezzetek.
   - Rendben!
   - Értve! - válaszolták.
   - Meron, Isax! Ti tudjátok a dolgotokat, de addig nem lőhettek míg meg nem adom a jelet! - Meron és Isax a mesterlövész banda. Meron bőre barna, haja ezüst színű, szeme pedig aranysárga. Isax teljes ellentéte, neki vörös, rövid haja van, bronz szemei pedig olyan élesen látnak többszáz méterről, hogy bármit kiszúrna velük. Mindketten bólintottak jelezve, hogy értették a feladatukat. Hát ja, nem túl beszédesek.
   - Xavier, te velem leszel párban. Roumen pedig fedez minket hátulr...
    - Bocsánat, elnézést amiért csak most értem ide, csak... hát elaludtam. De készen állok a bevetésre! - Henry abban a pillanatban esett be az ajtón. Arany színű haja rendezetlenül állt, acél színű szemei alatt pedig óriási karikák árulkodtak arról, hogy tényleg nem aludt valami jól az éjszaka. Megjelenésén rendesen meg is lepődtem, hiszen őt nem vártam mára. Titkon reméltem, hogy eljön de konkrétan neki nem mondtam, hogy jöjjön. A negyedik osztag az övé, amelyiket ki akarta vezényelni a határra, de én letámadtam azzal, hogy én megyek az enyémmel. Na igen, lehet kicsit agresszívabb voltam a kelleténél. Hmm, na mindegy, megesik. Azért örültem, hogy eljött, így csak egy meleg mosoly kíséretében csendre intettem.
   - Jó reggelt álomszuszék! Roumen, úgy látszik nem egyedül fedezel minket...
   - Nem lehetne, hogy veled legyek párban és ők ketten pedig fedezzenek minket? - kérdezte Henry ismét a szavamba vágva.
   - Nem, és örülnék ha engednéd, hogy végig mondjak egy mondatot! Másodszorra szakítasz félbe, - felmuattam két ujjamat szórakozottan, hogy lássa - másodszor.
   - Bocsi - vigyorgott kínosan.
   - El van nézve - legyintettem. - Szóval, még mindig ott tartunk, hogy Xavier velem rejtőzködik el a sziklák között, Roumen pedig Henryvel fedeznek minket hátulról. - Xavier és Roumen egyébként testvérek, bár egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. Roumen az idősebb, de ő az alacsonyabb is, ennek köszönhetően nagyon fürge. Testalkata szálkás, haja és szeme egyaránt fehér, szarnyaival együtt. Xavier a magasabb, de ő teljes ellentettje bátyjának. Hasonló sötét barna haja és szemei vannak mint nekem. Szárnyai pedig Henryéhez hasonlítanak, pont olyan arany színűek. Roumen fürgesegével ellentétben ő inkább nyugodtabb és megfontoltabb. Azért választottam őket rejtőzködésre, mert ha esetleg közelharcra kerülne sor, ők ketten verhetetlenek benne. Ezt szépen be is mutatták amikor el akartam fogni őket. Echwaldor egyik híres alvilági bandájának fejei voltak és én mentem el lekapcsolni őket, addig úgy tartották senki nem fogja legyőzni őket. Hát... én megtettem. Úgy gondoltam van bennük kellő izom és akarat erő a közelharchoz, így ajánlatot tettem nekik. Elkerülhetik a büntit, ha beállnak a csapatba. Most pedig muszáj vagyok magam mellett tudni őket, mert képesek a saját fejük után menni. Kis bolondosak.
   - Ezek szerint harcra is sor kerül? - kérdezte Xavier.
   - Mi békével megyünk oda. De ki tudja mi fog történni. - vontam meg a vállam. - Nem tervezek felesleges erőfeszítéseket tenni, úgyhogy fékezzétek magatokat! - mutattam mindkettejükre.
   - Nyugi hercegnő, nem lesz gond. - nyújtott Roumen.
   - Komolyan mondtam! Továbbá, ha mégis közelharcra kerülne a sor, csak az én vezetésemmel állhattok bele, vagy ha engedélyt adok. Ez mindenkire érvényes.
   - Ertettük.
   - Vettem!
   - Igenis! - válaszolt mindenki.
   - Szuper! Henry, a terv részleteiről beszámolok míg odaérünk. A többiek mehetnek. Munkára srácok! - A csapat összes tagja szárnyaikat kitárva, fejet hajtottak, majd elrepültek.
  Mi ketten is indultunk volna, de visszahivtam beszélni. Valami furcsa volt rajta.
   - Henry! Valami baj van? Történt valami?
   - Neem, dehogy is. Minden rendben! - mosolygott zavartan. - Csupán az éjszaka rosszul aludtam ennyi. Annak sincs különösebb oka, nyugodj meg.
   - Biztosan? Nekem elmondhatod, ugye tudod! - mosolyogtam rá biztatóan. Egy ideig hezitált, majd csak ennyit mondott.
   - Tudom. Gyere most már induljunk.
  Tudom, hogy valami nem stimmel, de nem akarom feszegetni a témát. Mindent megosztunk egymással, majd ha úgy érzi ezt is elmondja. Henrynél jobb barátot el sem tudnék képzelni. Mindig ott volt velem a múltban is, akármi volt és azóta is itt van velem. Támogat, elfogad és szeret. Ő volt az egyetlen aki nem nézett le kiskoromban. Nagy utat kellett megtennem ahhoz, hogy a nép elfogadjon hercegnőjüknek. Sokáig el sem hitték, hogy valóban a királyi pár lánya vagyok.
Hát igen, ez van ha szárnyak nélkül születsz az angyalok földjén.
Egyszerű külsővel: barna haj, barna szemek, szárnyak nuku. Elég nagy szivást jelentett, főleg, hogy még az átlag angyaloknak is különleges külselyük van. A szárnyakrol meg inkább ne is beszéljünk.
De ő ott volt velem és elfogadott így. Egy percig sem kételkedett bennem és nem is érdekből maradt velem. Ő tényleg a legjobb barátom. Keresve sem találhatnék jobbat, és nem is akarok.
  Elindultunk hát, és mivel én ugye nem tudok repülni ezért Nika az aki segít ebben. Ő egy olyan lény, akit még régen mentettem ki az egyik Echwaldori maffiából, a leszámolásukkor. Sajnos a sok élőlény közül nem sokan maradtak életben, de hozzá képest a többiek még épen meguszták. Rajta aligha segített volna akármi is, de az erőm segitségével sikerült új életet adni neki. Azóta pedig hűséget fogadott nekem, úrnőjének szólít, pedig megkértem ezt hagyja el, de ragaszkodott hozzá. Mivel az erőmet legjobban a jég jellemzi, így Nika akármivé át tud változni ami szilárd, jég formájában.
Általában a repülesnél van segítségemre, így most is - mint mindig - vele mentem .
  A hosszú útban az a jó, hogy tudsz gondolkodni. Én is ezt tettem miután Henrynek elmondtam a terv részleteit. Fogalmam sincs mi vár ránk ott. Nem szeretném ha baj történne, mert most csak az én csapatom lesz kint, az én vezetésemmel, az én felelősségem ha történik velük valami, amit vállalok is, de az évek során.. a szívemhez nőttek, nem csak mint csapat hanem mint barátok is. Nem szeretném ha bajuk esne, bár tudnak magukra vigyazni. Megfigyelést terveztem de valami azt súgja, hogy mozgalmasabb délutánokban lesz részünk mint azt gondoltam. Ezért is vagyok kíváncsi erre az egészre oda kint.
  Mire Henryvel oda értünk a többiek már pozícióban voltak.
   - Jelentem: A környéken nem észeleltünk mozgást. Egy lélek sem járt errefelé az elmúlt egy órában. A helyzet változatlan mióta ide értünk. - mondták az ikrek.
   - Vettem, köszönöm! A fülesek mindenkinél működnek? - kérdeztem, majd mindenki egyesével felelt, hogy igen.
   - Rendben, akkor a megfigyelés indul, mindenki tudja a dolg...
   - Kérdezd meg, gyerünk... -  hallottam meg Tresh suttágását.
   - Mi? Nem, tuti nem fogom... - válaszolta neki Naomi.
   - Gyerünk már! Mielőtt tényleg neki lát...
   - Ugye tudjátok, hogy mindent hallok?  -  szóltam bele hangosan a csevelybe.
   - Áh, hát persze - vihogott kínosan Naomi. - Hát izé... Már korábban akartam kérdezni, hogy... Sasha izé...
   - Jolvan értem, tudom mit akarsz kérdezni.  Sasha ebből a küldetésből most kimarad. Maga a király adott neki egy külön parancsot, amit végre kell hajtania. Túl messze megy innen, úgyhogy ezért nem is jött velünk. - Sasha a csapatunk negyedik női tagja. Ártatlannak tűnhet a hosszú, rezesvörös haja, nagy zöld szemei és szeplős arca miatt, de közülünk ő a leg elvetemültebb. Egy olyan családból származik, ahol három bátyja van, és az édesapja nem volt túl, elfogadó vele, amiért lánynak született. (Ugye mekkora hülyeség? Nem is értem.) Neki akart bizonyítani, és felülmúlni őt magát is. Az apja ugyanis történetesen a seregben szolgál, így hát addig edzett, gyakorolt, és hajtotta magát, hogy ő lett az egyik legjobb harcosom. Ezzel már rögtön felülmúlva apukát. Ügyes kislány. Naomi pedig gyöngéd érzelmeket táplál iránta, akármennyire is titkolja, elég feltűnő.
   - Értettem! - suttogta.
   - Rendben. Akkor most már tényleg mindenki tudja a dolgát. A küldetés kezdetét vette!
  Már egy jó ideje ott voltunk és semmi nem történt. Nem értem! Valaminek kell történnie különben, mégis miről számolt volna be az informátorom. Hátra néztem de Henry tök nyugodtnak látszott. Ő nem titkolja olyan jól az érzelmeit, ezért biztos voltam benne, hogy tényleg nyugodt.
   - Túl nagy a csend - szólalt meg mellettem Xavier. Biztos észre vette, hogy forgolódok.
   - Tulságosan nagy. De tudom, hogy történni fog valami, csak várnunk kell még. - nem tudom, hogy magamat vagy őt próbáltam meggyőzni ezzel.
   - Hercegnő, nem akarok bele szólni, de ha lehetne egy javaslatom, én azt mondom nézzünk körül közelebbről. Lehet többet lánánk odalent, mint a sziklák között.
   -Igaza lehet - szólt közbe Henry. - Talán nagyobb sikerrel járunk odalent és többet látunk.
   - Ha váratlanul megjelenik valaki a semmiből, akkor is ezt mondjátok? Én egy szempillantás alatt el tudok rejtőzni, de ti? - Hát igen. Az, hogy ilyen erő van a birtokomban, azért is jó, mert úgy formálom ahogy akarom, bármit kialakíthatok belőle. Ilyen peldául a pajzsom vagy a páncélzatom, de még akár a ruháim is. Tehát, ha akarom olyan páncélt veszek fel, ami speciálisan úgy tükröződik mintha átlátszó lenne, így aztán seperc alatt el tudok rejtőzni.
   - Nem lesz gond - mondta higgadtan Xavier, előre nézve.
   - Marise, Kiara? Valami ellen vetés fentről? - kérdeztem.
   - Jelentem tiszta a terep. Nem látom semmi akadályát annak, hogy közelebb menjünk.
   - Jolvan. Akkor Meron és Isax-en kivül mindenki idelent! Figyelem, lemegyünk az erdőhőz! - Mindenki egyesével vette az adást, majd lementünk.
  Ahogy, leértünk semmi nem változott. Halkan eligazitottam mindenkit, hogy merre válunk szét, majd elindultunk. Marise és Kiara fentről figyelték a terepet, és szóltak ha láttak valamit, de erre nem került sor. Xavierrel bent voltunk már az erdőben, mikor a fülesem recsegni kezdett. Ránéztem a társamra, de egy fejrázással nyugtázta, hogy az övével semmi baj sincs, legalább is egy ideig így volt. Pár perc után ő is arra lett figyelmes amire én.
   - Henry hallasz? Vétel - szóltam bele.
Nem jött válasz, az erdő pedig túl sűrű volt ahhoz, hogy lássuk őket, az égről nem is beszélve. - Lányok! Marise, Kiara hallotok? A francba!
Senki nem válaszolt.
   - Neked sem működik? - kérdztem Xaviert.
   - Nem, tök süket - ki is vette füléből az adó vevőt.
Csodálatos. Mély levegőt vettem, nem lesz baj.
Hát rosszul hittem...

Itt is a következő rész! Boldog újévet!🥳❄️