Frozen-Kék szárnyak (Befejezett)

Ötödik rész ❄️

Henry szemszöge

   - Kiara! Hahó ébredj, Kiara - keltegette Roumen gyengéden.
  A lányokat nem messze tőlünk találtuk meg eszméletlenül. Körül belül 5 perce probáljuk vissza nyerni az eszméletüket, de még mindig nem tudjuk. Kiara és Marise az égről figyeltek volna, de valami oknál fogva itt kötöttek ki. A füleseink elromlottak, valaki direkt zavarta a jelet, így senkivel se tudtuk felvenni a kapcsolatot. Mind különböző irányba mentünk, és a fák sokasága sem könnyítette meg a dolgunkat. Csak remélni tudtuk, hogy a többiek együtt vannak, vagy találkoztak, de Marisek ezek szerint nem találkoztak senkivel, kitudja mióta fekszenek itt eszméletlenül.
   - Marise, gyerünk ébredjetek - szóltam én is, gyengén megpofozva az arcát. Marise először hunyorogva, majd nagyokat pislogva nézett körbe.
   - Ahh, a francba. Hol vagyok? - fogta a fejét, és probált felkelni.
   - Nyugi, nyugalom. Én vagyok az Henry, nincs semmi gond. Hogy érzed magad?
   - Hát... nem túl jól - válaszolta. Megprobált felülni, de ahogy a kezére támaszkodott feljajdult. - Auh.. a kezem! Mégis mi a fene történt? - Közben Kiaranak is sikerült felébrednie.
   - Hol vagyok? Meghaltam? Roumen te vagy az? - tapogatta végig arcát és a karjait. - Nahát, igen biztos te vagy az - mosolyodott el. - Mi történt? Az egyik pillanatban még fent voltunk, aztán meg...
   - Nyugodj meg kérlek. Most már nem lesz semmi baj. Mindjárt elmagyarázunk mindent, de most fel kell állnod.
   - Igen, segítünk felkelni - mondtam. - Nem tudom mi történhetett odafent, de valami miatt biztosan lezuhantatok, nemrég találtunk rátok, ez is nagy szerencse. A többiek bámerre lehetnek. Most viszont ki kell jutnotok az erdőből - néztem rá Marisera. - Muszáj, és ha kijutottatok keressétek meg Meront és Isaxet, és rejtőzzetek el a sziklák mögött. Nem biztonságos egyedül maradni úgyhogy amennyire tudtok, csak siessetek. - A lányok bólintottak, jelezve, hogy értik, majd elindultak ki az erdőből.
   - Nem kéne utánuk mennie valamelyikőnknek? - kérdezte Roumen.
   - Csak nem félted Kiarat? - néztem rá vigyorogva, de láttam, hogy nem reagál rá, így komolyabb hangon folytattam. - Nem kell aggódnod, mindketten ügyesek és tudnak magukra vigyazni. Lehet ez most másképp mutatkozott meg, de nem lesz bajuk.
   - Ha te mondod... - azzal megfordult és elindult, majd én is követtem.
  Abból amit Noall mondott számítottam rá, hogy figyelni fognak minket, amint ide érkezünk, de az, hogy tönkre vágják az adó vevőket csak azért, hogy ne kommunikálhassunk... Rossz előérzetem támadt. Mi lehet ilyen fontos, hogy elintézzenek mindannyiunkat? Kit, vagy mit akarnak elrejti előlünk, és mindenki elől. De ami a legfőbb kérdés: Mégis kik ezek? A csapatomat is ide rendeltem. Megmondtam nekik, hogy amint eljöttünk várjanak 3 órát és jöjjenek utánunk, hátha erősítésre lesz szükségünk, ami úgy látom jól fog jönni.
  Roumennel probáltunk minél figyelmesebbek lenni, minden moccanásra, ágreccsenésre, és levél susogásra felkaptuk a fejünket. Igyekeztünk minél óvatosabbak lenni, hiszen nem tudhattuk melyik irányból csapatnak le ránk, és azt sem, hogy éppen kik. A lányoknak annyi szerencséjük volt, hogy amíg nem voltak maguknál, nem talált rájuk semmi előttünk. Amint megláttuk őket Roumen rögtön oda futott hozzájuk. Nos, mondjuk úgy, hogy Kiara elég fontos számára, ezért mikor meglátta őt eszméletlenül kicsit kibukott. Ők nem sokszor vannak egyszerre beosztva, így Roumen nem lehet ott Kiara minden egyes gyenge pillanatában. Pedig ha tehetné folyton csak vele lenne. De ez a hercegnő különleges, saját osztaga, nem pedig teadélután. Itt akármi megtörténhet, minden játszik a pakliban, és ha elveszitesz valakit, attól még harcolnod kell. Az ellenséged nem fog leülni és megvárni, amíg rendbe jössz. Felkészültnek és erősnek kell lenni.
  Beljebb voltunk az erdőben, mint pár perccel ezelőtt, de mivel ez a rész a parthoz van közelebb, így itt bent még mindig akadtak sziklák. Kapóra is jöttek, mert rövides sétánkat, beszéd foszlányok szakitották félbe, így el tudtunk bújni mögéjük, hogy láthassuk és halhassuk, kik beszélnek.
  Mivel Roumen elég feltűnő a fehér fejével, ezért én hajoltam ki kicsit a szikla mögül, éppen annyira, hogy én lássam őket, de ők ne lássanak engem.
   - Na? Mit látsz? - kérdezte.
   - Azok meg mi a francok? Van ott három... nem is... négy oriási szőrös valami. - Hát persze! Ezekről beszélt Noall.
   - Micsoda? Szőrös óriások? Ember, veled meg mi van? Ne beszélj hülyeséget.
   - Igazat mondok - néztem rá komolyan. - Fogalmam sincs mit ezek.
   - Szuper! Rajtuk kívül van még ott valami? Mit csinálnak? Mondj már valamit.
   - Ssss... halkanban. Rajtuk kívül még  5-en vannak. Mindegyik angyal, de három katona lehet, vagy ilyesmi. A másik kettőt nem látom teljesen. Az egyik maszkban van, férfinak tűnik. A másik nő, csuklyában van, alig látok az arcábol valamit.
   - Közbe lépünk a csevelynek?
   - Nem! Ha lehet nem, vagy inkább még nem. Jó lenne tudni miről beszélnek, hátha értékes információkat hallunk - néztem rá. Kihajoltam a szikla mögül, és ismét hallgatózni kezdtem, de csak foszlányokat hallottam.
   - Darja! Menj játszadozni a.... - mondta a maszkos fickó egy lánynak, bár nem hallottam mindet.
   - Értettem főni! - majd a lány elrepült.
   - Ha végzett én jövök, majd...  Nem kell segíteni... - hallottam a nőt megszólalni.
   - Jobb lenne ha vinnéd ezeket.... Luna tulságosan... - Roumen fészkelődése miatt rálépett egy ágra ami megreccsent, majd a fickó felém kapta a fejét, én pedig gyorsan behúzódtam a szikla mögé.
   - Jesszus öreg, figyelj már oda Roumen! - mordultam fel rá halkan. - Lebuktatsz minkett baszki. - Visszafordultam, a maszkos fickó a nő fülébe suttogott valamit, majd az angyalokkal együtt a nő elrepült. A fickó intett a három szőröcsimbóknak majd elindultak felénk. - Vissza kell vonulnunk. Erre tart az óriásokkal- mondtam Roumennek.
   - Mi? Nemár, komolyan beszélsz?
   - A lehető legkomolyabban! A nő után kell mennünk. Hallottam, hogy Lunat említették, bajban lehet, segít... - egy ág megreccsent mellettünk. Roumennel előlaptuk a fegyvereinket. Én egy kardot, ő pedig egy alabárdot. Egymásnak háttal álltunk, fedeztük egymást. De nem láttunk semmit. Aztán a szikla egyszer csak eltűnt mellőlünk. Felkaptuk a fejünket és megpillantottunk kettő óriást, amik felemelték a sziklát.
   - Na nemár, ezek tényleg léteznek - ámult Roumen.
   - Komolyan nem hittél nekem? - akadtam ki.
   - Hát nem voltál túl hihető, haver!
  Gyorsan megfordultunk, hogy elfussunk, de a maszkos Angyal ott állt a harmadik óriással.
   - Mégis hogyan sikerült annak átterepoltálnia oda?? - mutogatott értetlenül társam. Mögöttünk a két lény elkapott mindkettőnket, majd a markukban felemeltek. A szoritásuk egyre erősebb, és erősebb lett, alig bírtuk ki. Roumen feje kezdett vörösödni, hallottam a csontja ropogását. Én sem nézhettem ki jobban, éreztem ahogy zsibbad a lábam, és tüdőmből kiszorul az összes levegő. Próbáltam kiszabadulni de nem ment. Roumen elájult, legalább is reméltem, hogy csak elájult. Én is majdnem elveszítettem az eszméletem, mikor a maszkos fickó intett a lényeknek, és ledobtak minket.
  Mohón szívtam be a levegőt, amint elengedett a szorításból. Szédültem és minden forgott körülöttem, de éreztem, hogy lábaimba normalizálódik a vérkeringésem.
  Ahogy felnéztem láttam, hogy az angyal felém tart, probáltam odakúszni Roumenhez, de a fickó oda ért hozzám. Gyenge voltam így alig tudtam ellenkezni. A kardomért nyúltam, amit még az előbb ejtettem el, de az angyal belém rúgott. Összegörnyedtem, és a kardomat nem értem el. A lábával felforditott a hátamra, lehajolt hozzám, a szemembe nézett. Tehetetlen voltam, Roumen szintén. Könnyen kivégezhetett volna... De nem tette. Felállt, intett a szőrös követőinek, motyogott valamit nekik egy másik nyelven, rám nézett és eltűntek.
  Eközben Roumennek is sikerült magához térnie, oda vánszorogtam hozzá, és segítettem neki felülni.
   - Megvagy haver? - kérdeztem.
   - Kösz, megleszek. Ez meg mi volt? - célzott az előbbire.
   - Fogalmam sincs - mondtam meglepetten.
   Roumennel egymásba kapaszkodva elindultunk, de elég lassan haladtunk  tekintve, hogy mindketten majdnem össze lettünk roppantva. Én megúsztam pár zúzódással, de Roumennek valószínű eltört több bordája, és a lába is.