enemy -Max Verstappen (+18)

<part 12>

A luxus autómat egy fényes étterem elött parkoltam le. A RedBull ragaszkodott ahhoz, hogy csütörtök este tartsunk egy vacsorát. Az kocsimból kiszállva egyből egy ott álló embernek adtam a kulcsot. Fekete hosszú ruhámat megigazítottam majd ellépkedtem a lépcsőn.

-Sziasztok. -léptem egy kisebb asztalhoz ahol az én nevem is található volt. Egy pár percig eltartott míg megtaláltam de az a lényeg, hogy itt vagyok.

-Szia Kendra. -mosolygott rám Horner. -Hadd mutassam be neked a feleségem. -mutatott a mosolygós nőre. Áradt belőle a boldogság.

-Kendra Díaz. -nyújtottam felé a karomat de a nő csak simán megölelt
Annyira közvetlen volt.

-Csak szólíts Gerinek. Nagyon örülök a találkozásnak. -rázta meg a kezem.

-Én is nagyon örülök. -mosolyogtam vissza rá.

-Max mesélte, hogy nehezen  bocsájtottál meg neki. -mondta nevetve Christian.

-Mai napig mérges vagyok rá egy picit, hogy őszinte legyek. -nevettem fel.

-Elhiszem az biztos dobogó lett volna. -nézett fel telefonjából Helmut. Az öregnek van Instája? Azta. Meglep. Fogadjunk most töltötte le neki valamelyik szerelő.

-Nekem ne mond. -forgattam meg a szemem.

-Nyugi elbeszélgettünk vele rendesen. -nyugtattak meg e felől. -Komoly sérülést is szerezhettél volna akkor. Csoda, hogy ennyivel megúsztad. -nézett rajtam végig.

-Tényleg drágám ugye jól vagy? -nézett rám kérdőn Geri. Christian igazán szerencsés, hogy ilyen jó szívű felesége van.

-Persze már jobban vagyok. -nyugtattam meg. -Hétvégén majd merevítővel kell vezetnem de remélem nem gátol majd a vezetésben.

-Sziasztok. -érkezett meg Max is. Kezét csak lazán a derekamra helyezte míg másik kezével kezet fogott Hornerrel. -Jobban vagy? -nézett rám mire csak mosolyogva bólintottam. -Ezer éve láttalak téged is. -adott két puszit Gerinek.

-Üljünk le most, hogy megjött Max is. -mosolygott a főnökünk ránk.

-Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe Max.

-Tudom. -rántottam meg a vállam lazán.

-Na azért ne feled mi történt néhány napja.

-Őszintén nem akarok rá emlékezni. -ittam bele a boromba.

-Hétvégével kapcsolatban mi a gondolatotok? -Kérdezett Newey.

-Az autó gyors. -mondta a szokásost Max. -Aztán remélhetőleg most nem megyek neki Kendranak.

-Hát azt én is remélem. -forgattam meg a szemem. -Egyébként szerintem a kocsi jól fog muzsikálni itt is. -mondtam bizakodva.

A vacsora eléggé jól telt. Elég jót beszélgettem Gerivel. Illetve kaptunk néhány információt is az új fejlesztésekkel és szimulátor adatokat is kaptunk. Tökéletes volt egészen addig az este amíg kettesbe nem maradtam Maxel.

-Elmesélnéd azt, hogy miért vagy ilyen velem?

-Mire gondolsz? -néztem rá kérdőn.

-Arra, hogy olyan flegma vagy velem mint amilyen év elején voltál. -akadt ki rám.

-Azt hiszed, hogy megbaszol és kész minden elfelejtek? Vicces picit. -röhögtem fel.

-Őszintén szerintem az nem csak egy baszás volt de bocs ha tévedek. -dőlt hátra a székébe.

-Oké akkor órákon át szeretkeztünk. Így jobb?  Akkor se lehet több ilyen hiába nézel így rám.

-Az oké de attól még nem kéne így viselkedned. Borzalmas gyerekes vagy.

-Ezt te mondod. -kezdtem el nevetni. -Komolyan te mondom? Azt hitted azzal ha oda jössz a házamhoz azzal a céllal, hogy megbasz ezzel pedig bocsánatot kérj az nem viccesebb mint az én viselkedésem.

-Mégis honnan veszed azt, hogy azért mentem oda hozzád, hogy lefeküdjek veled. Azért nem vagy akkora nagy szám.

-Oh igen. Miért is volt nálad óvszer akkor. Hm azt hitted elfelejtettem ezt a kis részletet. -ittam egy újabb kortyot az italomból. -Amúgy meg mikor leszoptalak pont az ellenkezőét mondtad. Ha most meg megbocsájtasz inkább megyek Danyhez csevegni. -álltam fel az eddigi helyemről, hogy az Alpha Tauris asztalhoz sétáljak ahol a két pilóta teljesen átlagos témákról beszéltek. Bárcsak mi is ilyenek lennénk Maxszel. -Sziasztok. -köszöntem nekik mosolyogva.

-Hali. -pacsizott le velem Yuki.

-Csáó törpilla mizu van? -állt fel Daniel, hogy megtudjon ölelni.

-Minden fasza. -vagyis igazából nem de nem akarom szegényt ezzel terhelni.

-Fabio jól van? -miért nem ír ő rá?

-Tegnap jól volt ma még nem volt időm vele beszélni.

-Na és te jól vagy? -kérdezte Yuki.

-Persze én is jobban vagyok már. -mosolyogtam a Japánra.

-Ha kell megverjük Maxet. -kezdett el Daniel mosolyogni. -Tudod mikor még én is ott voltam kurvára nekem is megcsinálta a bajt. Szóval csak egy szavadba kerül.

-Mehetsz már most. -mondtam nevetve.

-Ennyire szar? -kérdezte Yuki mire csak bólintottam.

-Hát év elején vágod mi volt. Aztán jóba lettünk akkor minden fasza volt aztán bumm a falba végeztem.

-Na jól van sziasztok. -állt fel Daniel majd nevetve ült vissza. Hirtelen szerintem mindketten azt hittük, hogy tényleg elmegy megverni a hollandot.
-Összevesztettek?

-Ők mikor nem? -nézett kérdőn Yuki az csapattársára.

-Az is igaz. -nevetett fel. -Bár amúgy ha összedolgoznátok világ verők lennétek.

-A munkával már nincs gond. Csak pályán kívül vagyunk olyan mint két idegen. -sóhajtottam fel. Kikészít ami miatt ilyen izé tud lenni az esetek 90 százalékába.

A vacsora után nyugodtan vezetem vissza a hotel felé. Közben Fabio egyik plsylistét hallgattam. Mert talán fáj bevallani de ő sokkal jobb a zenei ízlése. Sokkal jobban feltudnak pörgetni mint a tök egyforma spanyol zenék.

A szobám felé még mindig egy zenét dúdolgattam. Talán ha valaki lett volna a liftben hülyének is nézett volna. Telefonom szerint már régen késő este volt azért még elküldtem Fabionak néhány üzenetet. Aztán még anyukámat is vissza hívtam aki néhány perccel ezelőtt hívott fel.

-Szia anya. -köszöntem közömbösen.

-Nem kéne már aludnod?

-Csapat vacsora volt.

-Aha értem. Jó csak annyit akartam, hogy a lesz az a családi cucc tudod. Ja szóval jönnöd kéne neked is mert vágod ez apádnak mennyit jelent.

-Hozhatom Fabiot? Úgy is versenyei vannak szóval csak néhány napra tudna jönni.

-Jól van jöjjön. Na jól van most megyek. Sok szerencsét. -szerintem ebbe az évbe először kaptam meg ezt.

-Kösz. -mondtam mosolyogva. Majd csak egy csippanást hallottam. Szóval rám rakta. -Jó éjszakát Max. -néztem a pont mögöttem elmenő srácnak. Vagyis azt hittem elment mellettem de ez közel sem így volt mert a vállamat megfogva húzott magához közelebb.

-Neked is. -mosolygott az arcomba. Majd mielőtt elment volna hosszasan összeérintette az ajkainkat. Én persze viszonoztam tettét így lehet, hogy percekig csókoltuk egymás ajkát. De mit számított most az. Mosolyogva elváltunk egymástól majd Max már el is ment a saját szobája felé.

Basszus miért jelentek meg a pillangók a gyomromba? Miért remeg a lábam? És miért nyugtat meg Max édes parfümének az illata?