enemy -Max Verstappen (+18)

<part 20>

+18 rész

-Nem tudom te, hogy vagy vele de nekem nincs kedvem sehova se menni. -dőltem le az ágyra. A szobámba pont vissza érő Verstappenek szenteltem a szavaimat. Ő csak mosolyogva rám nézett majd ledobott egy kisebb táskát a szekrény mellé. Azt mondta áthoz néhány ruhát ha már úgy is nálam alszik.

-Mivan bébi kifárasztottalak? -feküdt le ő is mellém.

-Azért annyira nem. -másztam egyből az ölébe.

-Második kör? -suttogta ajkaimra miközben lábaim közé vezette egyik kezét.

-Felőlem. -csókoltam meg.

-Aztán holnapra nehogy izomlázad legyen. -vette le nevetve a pólóját majd teljes kényelembe helyezte magát

-Legalább értékelnéd, hogy egy nap alatt kétszer szoplak le. -húztam le róla a nadrágját.

-Majd máskor duplán visszakapod ígérem. -simított végig a hátamon.

-Legyen úgy. -fogtam rá a férfiaságára.

Kezemet fel le mozgattam. Váltott gyors illetve picit lassabb tempó. Max néha néha adott hangot a kézi munkámnak de inkább csak hátravetett fejjel próbált nem egyből elmenni. Vagyis valami ilyesmit tudtam leolvasni az arcáról. A nyelvem lassan érintettem hozzá. Fentről lefele végig nyaltam az egészet majd néhány apróbb csókot is hintettem a tövébe. Aztán szépen lassan engedtem bele a számba. Ezzel is fokozva nála a vágyat. Max összefogta a hajamat az egyik kezével míg mosolyogva figyelt engem. Engem aki éppen a számmal illetve a kezemmel elégítem ki őt. Max egyre hangosabb volt. Közeledett a vég.

-Bazmeg annyira imádlak. -húzott fel egy csókba. -Nálad tényleg nincs tökéletesebb ember a földön. -simogatta meg az arcom.

-Biztos, hogy van. De szerencsémre nem ismered. -öleltem át csupasz felső testét.

-Nem is akarom megismerni. -puszilta meg a fejem. -Kendra? -mondta ki pár perc múlva a nevemet.

-Mond. -motyogtam halkan.

-Kérdezhetek? -simított végig a hajamon.

-Persze mond csak.

-Hogy hogy szakítottatok Logannel? -gondoltam, hogy egyszer majd rákérdez. Még sem akartam beszélni. Fabion kívül senki sem tudja az okot ő neki is bőgve mondtam el aznap.

-Biztos tudni akarod?-kezdtem el a hasát birizgálni.

-Hát csak kíváncsi vagyok.

-Csak ne verd meg kérlek jó? Nem akarok balhét.

-Jó legyen. -egyezett bele.

-Fiatalok voltunk még. És hát jött egy váratlan meglepetés ami éppenséggel egy baba volt. Persze miután elmondtam neki ez nem tetszett neki annyira és hát igen. Ott hagyott Berlinbe az utca közepén. Néhány napra rá persze áthozta a cuccaimat. De csak nagyobb veszekedés lett az egészből.

-Pöcsfej. -sziszegte Max.

-Ja. -sóhajtottam egyet. -Na mindegy nem akarok erről beszélni.

-Gondolj kicsim a legjobbakra. Most már velem vagy. Most és mind örökké. Na mit szólsz?

-Ha ez most tényleg örökké akkor benne vagyok. -kulcsoltam össze ujjainkat.

-Ígérem, hogy halálomon is túl szeretni foglak.

-Én meg ígérem, hogy veled együtt megyek a sírba.

-Ezt megbeszéltük. -mosolygott rám majd apró csókot nyomott ajkaimra.

-Sose gondoltam volna, hogy egyszer mi együtt leszünk. -hajtottam a fejemet a mellkasának.

-Én sem bíztam magamba. -mondta őszintén.

-Tényleg? Pedig te olyan magabiztos vagy mindig, hogy néha félek, hogy az egod miatt nem férsz be az autódba.

-Csak a pályán vagyok az. Ott teljesen más vagyok.

-Vettem észre. De örülök, hogy ezt az oldaladat is megismertem. -kezdtem el izmos hasát simogatni újra. Olyan jó volt ez az egész ami most körül vesz minket.

-Akkor nem megyünk sehova?

-Ha nem baj akkor nem.

-Dehogy baj. Itt a szobádba is tudunk randizni.

-Hát ha megoldod.

-Még virágot is veszek neked mindjárt. -mondta nevetve.

-Jaj ne könyörgőm. -néztem fel rá.

-Pizza jó lesz?

-Tökéletes.

-Akkor azt eszünk. -kelt föl mellőlem. -Fél óra és jövök. -nyomott egy rövid csókot az ajkaimra.

-Ide adod a telefonom. -néztem rá mikor meghallottam, hogy csörög.

-Anyud az. -adta a kezembe.

-Anyukám? -néztem rá kérdőn de a képernyőn is az a felirat szerepelt. -Szia anya. -vettem fel végül a telefont. Max csak rám nézett de miután egy minden rendben lesz mosolyt küldtem felé nyugodtan lépett le.

-Szia. -köszönt kedvesen. De persze ez csak a kezdeti kedvesség ezt már megtanultam az évek alatt. -Ugye haza jössz szülinapodon?

-Nem hiszem. Apa jött át hozzám Monacoba nem mondta?

-Nem. De nem is akarok menni. -nem mintha hívtam volna. -Apád megy annyival elégedj meg.

-Nyugi anyu megelégszem ennyivel.

-Húgod se megy. -jelentette ki. -Tanulnia kell. Jövőre egyetemre megy.
Legalább ő vitte is valamire nem úgy mint a sík hülye bátyád aki apád nevét viseli büszkén mintha ez akkora büszkeség lenne. Vagy te aki meg egy autóba száguldozol felelőtlenül. -olyan könnyedén hagyhatták el a száját a szavak, hogy azon szerintem még ő maga is meglepődött. Bár tényleg igaza volt. A bátyám nem is érdemli meg azt , hogy apám nevét viselje. Alig volt 18 már lelépet világot látni a gimi idején össze szedett pénzéből. És itt vagyok én. Aki hát igen azt csinálja amit csinál nem is kérdés ezek után, hogy ki anyám szemébe a kedvenc és szinte egyetlen egy gyerek.

-Lehet egy kérdésem? -gondolkodtam el. Ezek után pedig lehet a családból is kileszek tagadni. De mit számít. Aki egyedül fontos is számomra az egész kócerájból az az apám. -Mikor válsz el végre apámtól, hogy végre boldog életet  élhessen? Vagy fontosabb a pénz és a hírnév ami miattam szállt rád. Gyerünk dobj ki hagyj el nincs rád szükségem. -mondtam könnyedén amin pedig most én lepődtem meg. Túl léptem mindenen ennyi. Választ nem kaptam csak egy kinyomást illetve néhány perc múlva apukámtól egy hívást mi szerint illene bocsánatot kérnem anyukámtól mert bent sír a szobába. Mintha annyira meghatna.

-Na visszajöttem. -huppant le mellém Max. Kezébe rózsa illetve két doboz amiben finom olasz pizzák gőzölögtek.

-Mondtam, hogy ne hozz virágot. -vettem el tőle mosolyogva.

-De megérdemled. -mosolygott rám vissza. -Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele. De én farkas éhes vagyok. -nyitotta ki egyből az egyik dobozt.

-Ez nagyon finom. -mondtam teli szájjal.

-Hát Olaszországba vagyunk. -Adott egy újabb falatot a számba.

-Max azért óvodás nem vagyok. -mondtam nevetve mikor az után, hogy etetni kezdett még 3gy gyerek mesét is beakart rakni.

-Pedig már babaként is aranyos voltál. -kellett neki kis kori képet mutatni.

-Nagyon vicces.-forgattam meg a szemem. Csak nevetve indította el végül egy több órás Marvel filmet.

-Jó éjszakát kicsim. -mondta órák múlva. Észre se vettem, hogy már vége a filmnek. Olyan nyugodtan játszottam a Holland barna tincseivel. -Szeretlek. -motyogta még utoljára majd a hasamra rakta a fejét. Apró mosolyra húztam a számat. Max mellett olyan nyugodtnak éreztem magam.

Max, Max, Max ha tudnád mennyit gondolok rád minden egyes percben...