enemy -Max Verstappen (+18)

<part 25>

Az elmúlt néhány hétben eléggé meghúztam a szezont. Keményebben edzettem. Összes szabadidőmet Ausztriába töltöttem. Felakartam egy kicsit jönni a pont versenyben. Ami szerintem sikerült is. 3 versenyből 2 meg is nyertem. Csak Szingapúrban nem jött ki a lépés. De ott várható is volt a visszaesésünk. Így csak 4. helyen zártam.

Most meg már Mexikóba vagyunk. Max mellett voltam reggel szokásos módon. Engem teljesen átölelve aludt. Amit én csak apró mosollyal figyeltem. Ahogy barna tincsei az árcába lógnak. Ahogy egyenletesen szuszog. Ujjaival szorosan tart. Esküszöm, hogy ilyen reggelek után csak egy tökéletes nap jöhet.

-Jó reggelt. -pusziltam meg Max arcát mire csak hunyorogva nézett engem.

-Mennyi az idő? -fordult át a másim oldalára.

-Öhm... -kezdtem el a telefonom után kutatni. -Fél 8.

-Nem akarok felkelni. -mondta hisztizve amin csak jót röhögtem.

-Hát pedig fel kell. -kezdtem el bökdösni az oldalát. Tudom jól , hogy utája. Abba pedig szinte ugyan olyan biztos vagyok, hogy vissza is kapom.

-Jegyezd meg te kezdted csak is magadnak köszönheted. -Vágta hozzám a párnáját.

-A lényeg, hogy a célom elérve. -mondtam nevetve.

-Neked is jó reggelt. -húzott magához közelebb, hogy összeérintse ajkait az enyémmel. -Fhu de nincs ma ehhez kedvem. -húzta a fejére a takarót. -Mindenki csak a világbajnoki címemről beszél.

-Úgy is megnyered. Szinte lehetetlen, hogy beelőzelek. Ne stresszelj már ezen. -mosolyogtam rá. Majd halovány csókot nyomtam fedetlen karjára.

-Behalok te mikor csináltál magadnak tetkót. -türte arrébb a hajam, hogy a fülem mögött lévő kis villámot megtekinthesse.

-Már ezer éve ott van.

-Ez de gáz, hogy eddig sose vettem észre. -kezdett el a saját kínján nevetni. -Olyan szarul érzem magam.

-Nagyjából senki se tudja, hogy van ott egy tetkóm. Szóval. -rántottam vállat.

-Egyébként aranyos. -mondta nagyot ásítva.

-Na jól van én megyek készülődni. Addig ha lehet ne aludj vissza.

Bár Max nem aludt vissza de elég fáradtan itta megbeszélés közben a napi koffein adagját. Míg én próbáltam minden apró információra oda figyelni amit majd a hétvégén tudok kamatoztatni. A nap nagyrészben nem hozott sok izgalmat. Este elment egy kisebb bárba Fabioval. De csak beszélgettünk a szezonunkról 1-1 koktél mellett. Reggel mégis úgy keltem fel mint aki mindjárt meghal. Abba biztos voltam, hogy nem vagyok másnapos így biztos benyeltem valami vírust ami miatt a wc felett térdepelek. Míg Max csak a hajamat fogja és simogat engem.

-Úgy érzem magam mint egy halott. -dőltem Max lábára aki csak megsimogatta a fejemet. Nem szólt semmit hisz Christiannal beszélt arról, hogy még is milyen rosszul vagyok és, hogy nem kéne ma autóba ülnöm. -Max jól vagyok! -akadtam ki mikor értelmezni tudtam miről beszél a főnökömmel.

-Ja lehet orvoshoz kéne vinni. Láza? -tette fejemre a kezét. Nagy szemekkel figyeltem Max összes mozdulatát illetve szavát. De nem jutottam sehova. -Nem szerintem nincs láza. Ja lefektettem pihenni bár nagyon akar menni a pályára. A pihenőről hallani se akar.

-Max megvagyok. -szorítottam meg a kezét, hogy bizonyítsam ezzel.

-Jó oké szia. -tette le a telefont. -Picim muszáj jó. -puszilta meg a homlokomat. -Nem festesz a legjobban.

-De már jobban vagyok. -indultak el az arcomon a könnyek. -Max kiakarok menni a pályára. Vezetni akarok. -öleltem át szipogva. Van még esélyem a világbajnoki címre. Illetve jó formába is vagyok.

-Nyugi. -simogatta meg a hátam. -Nem lesz semmi baj. Délután már ígérem versenyezni fogsz.

-Jó legyen. -adtam meg magam. Max egyik pulcsiját magamra véve pedig már el is indultam a klinikára ahová Horner kérte, hogy menjek.

Vettek tőlem mindenfajta mintát. Még vért is amitől szokásos módon sikerült is elájulnom. Sose fogok megbarátkozni a tű látványával és az érzéssel amikor a bőröd alá szúrják azt a pici fém darabot.

-Kérdezhetek? -ült le mellém a doktornő miután mindenkit kiküldött.
Cask aprót bólintottam.

-Késik a menstruációja?

-Igen. De biztos csak mert sokat edzettem mostanában néha ez miatt egy picit tolódik. Néha van olyan, hogy kihagy néhány hónapot. -néztem fel rá de ő csak a fejét rángatva jelzett, hogy ez messzemenőleg nem így van.
-Basszus nem. Így, hogy fogom letudni a versenyeket. -akadtam ki egyből ahogy rájöttem.

-Gondolja át a barátjával. -mosolygott halványan. -Főnökének már említettem illetve olvashatta is pont úgy ahogyan ő mivel a záró jelentésébe bele írtam. Bazmeg.

-De attól még versenyezhetek ugye?

-Felejtse el. -rázta meg a fejét egyből. -Szép délutánt önnek. -fogott még velem kezet. Szép délutánt. Horner itt vár rám az ajtóba. Max pedig a pályán körözve mit sem sejt ebből az egészből.

-Te mondod el vagy beszéljünk erről, hogy a faszba sikerült ez? -kérdezte idegesen a Christian.

-Bazmeg én sem tudom. -akadtam ki én is. -Alig vagyok otthon.

-Attól még valahogy beléd került egy kurva gyerek. Már bocs.

-nyilván a folyamatot te is tudod hadd ne részletezem.

-Nem is akartam tudni részletezve. -nyugodott meg egy kicsit. -Viszont nem nagyon akarom hogy versenyez ha esetleg úgy döntenél, hogy megtartjátok.

-Nem hiszem, hogy Max repdesne az örömtől. -mondtam ki nagyot sóhajtva

-Biztos örülne neki. -mondta egy halvány mosollyal.- Azonban gondolt át mert következő év akkor kuka.

-Tudok. Ezért is fogok versenyezni. Majd verseny után beszélek Maxel. De ismerem. Fix a pálya közelébe nem engedne.

-Te illetve az ő döntése. De készülj fel, hogy Helmut sokkal jobban ki lesz akadva mint én.

-Kutya bajom se volt. -legyintettem egyet. -Holnap poleba leszek.

-Meg holnap leszel 2 hónapos terhes. Tényleg gondold meg. Egyáltalán nem tesz jót a babának.

-Christian. Versenyzek és kész.

-Jó. -válaszolt egyszerűen. -Sajtó ne tudjon semmit. A szabadedzésnek már néhány perce vége. -nézett a méreg drága órájára. Majd leparkolt az egyik helyre. -Na most meg futás mert attól függetlenül, hogy kedves vagyok rohadt mérges vagyok rád. Illetve Maxre is. -kicsit úgy érzem magam mint mikor Fabionak elmondtam, hogy gyereket várok Logantől. Szinte egy per egy ugyan az a szitu. Jut eszembe. Fabionak mondani kéne ezt nem de?

-Jó reggelt. -ölelt meg Fabio. -Na mizu? Max mesélte, hogy nem voltál a legjobban reggel.

-Minden fasza. -mosolyogtam rá.

-Addig jó már egy pillanatig megijedtem.

-Figyelj amúgy van egy kis gond. -gondoltam bele a szituációba. Gec ezt tényleg, hogy sikerült összehozni.

-Hallgatlak. -helyezte magát kényelembe.

-Szia kincsem. -ölelt át hátulról Max. -Jobban vagy? -kérdezte halkan miközben a vállamra rakta a fejét.

-Aha. -fogtam meg a kezét. Miközben Fabiora nézve jeleztem neki, hogy most nem fogok neki semmit se mondani. Majd este.

Ebbe most rendesen benne vagyok.