enemy -Max Verstappen (+18)

<part 17>

A kedvem korán sem volt tökéletes. Hiába feküdtem le a helyes csávóval a repülőn a bűn tudat mardosott. Max igen is érez irántam valamit. Vagyis pontosan azt hittem fél 10-ig mikor is egy ismeretlen számról kaptam egy képet. Max volt rajta egy lánnyal. Ezzel pedig a szívem apró darabokra tört.

Miért is? Hisz együtt sem vagyunk. Joga van mással lenni. Főleg azok után, hogy én nyáron előszeretettel voltam más férfiakkal is éjszakánként. Illetve most is. Még is széttépett a tudat, hogy ő is pillanatok alatt tud mást találni ha nem vagyok a közelébe. Ezt pedig valaki előszeretettel küldi is el nekem. Valamiért pedig csak reménykedtem, hogy nem igaz. De ahogy Maxet próbáltam felhívni nem kaptam semmilyen választ. Egyszerűen csak kinyomta a telefonját. Nem is érdekelte mivan velem. Szóval ő tényleg nem lát bele többet. Vagy pont ellenkezőleg. Úgy érzi én nem adok bele eleget így inkább lelép mert azt hiszi én nem szeretném? Azt hiszi én nem vágyok rá? Nem adnék meg mindent egy csókért?

A konyhában ülve az olasz tésztám pakoltam ide oda a tányéromba. Szinte semmi kedvem nem volt megenni. Étvágyam se volt és az undor csak nőt a gyomromba ami abból jött ki, hogy Maxet mással láttam csókolózni illetve mosolyogni.

Hirtelen ötlettől vezérelve hívtam fel Landot akiből nem sok információt tudtam kiszedni. Mondván, hogy ma nem is látta Maxet. Érdekes. Miután leraktam viszont egyből Fabio hívott fel mondván, hogy megjött csak nem akarja rám hozni a frászt azzal, hogy bekopog. Ami talán jobb is. Konkrétba semmi közepén van ez a néhány tucat ház a RedBull személyzetének fent tartva. A legközelebbi bolt szerintem a RedBull Ringen szokott lenni mikor éppen versenyhétvége vagy valami rendezvény van a pályán.

-Szia. -öleltem meg őt szorosan. De jó hogy unatkozna nélkülem.

-Neked is szia. -engedett el óvatosan. Szerintem már itt látta, hogy ez egy depis este lesz mert akkorát sóhajtott, hogy azt szerintem még Bécsbe is hallották.

-Gyere pont vacsiztam te is kérsz? -vezettem a kicsi konyhába.

-Nem köszi. -nézte végig ahogy vissza ülök az eddigi helyemre. -Mi ez a gyászos hangulat. -ült le velem szembe. -Melyik idegesítő rokonod halt meg? -kérdezte nevetve ami belőlem is kicsalt egy halvány mosolyt.

-Sajnos semelyik nem halt meg. Mindegyik kitűnő egészségnek örvend.  -néztem fel rá. -Max mással van, csak az a bajom. -mondtam ki végül. A szívembe mintha egy tört forgattak volna el. Lehet, hogy? Á baromság dehogy is. Nem kedveltem meg azért olyan szinten őt.

-Hiszen te is mással keltél és feküdtél egész nyáron nem rémlik? -Oh hát igen az igazi vaduljunk meg picsa énem. Hát, hogy ne emlékeznék.

-De tudom. Sőt ma is voltam mással. -vallottam be őszintén. -De nem erről van szó. Már mint. Érted ő nem tud ezekről. Nem is akarom ilyesmibe bele vinni őt. -temettem az arcomat a kezeimbe. -Én nekem meg ezt kell néznem. -csúsztattam át a telefonomat.

-Bazmeg. -húzta el a száját. -Geci de köcsög. Biztos, hogy nem csak féltékenyé akar tenni?

-Fogalmam sincs. Nem is válaszol meg semmi. Pedig kérdeztem milyen a buli meg mizu vele. Erre semmi. Illetve mondta, hogy hívjam fel ha ide értem. De arra sem reagált semmit.

-Bazdmeg. -suttogta halkan. -De egyébként most, hogy álltok?

-Hát ha kettesbe vagyunk akkor fix egymást ölelve smárolunk folyamatosan. De én sem tudom. Rohadt sokszor becézz engem egyébként. Meg rohadt jóba vagyunk és én is elkezdtem őt megkedvelni.

-Szerintem ez már picit több mint kedvelés.

-Ne mond ki könyörgőm. -néztem rá kerülően.

-Hiába nézel így ez egy egyszerű tény. Bizony te bele szerettél. Hiába akarod tagadni. Ez szimplán puszta tény.