enemy -Max Verstappen (+18)

<part 21>

Időmérő... idegesen ültem a kocsiba be. Valamiért rossz előérzetem volt. Mintha ez az egész állapot csak egy vihar előtti csend lett volna. Mintha csak egy lemez mozgás a cunami előtt. Minden olyan tökéletes volt... ez pedig sose jelent jót. Ha nem is sok tapasztalatom volt arról, hogyan kell normálisan és tanulságosan élni az életem akkor is volt egy lecke amit megtanultam.

Ha minden tökéletes akkor biztosan fog valami történi.

Vagy még sem? Hiszen simán behúztam a második helyett Max mögött amit este egymáson kellően meg is ünnepeltünk. Másnap reggel mégis vissza jött bennem minden. Az a keserű érzés mi szerint valami fog történi.

-Jó reggelt -suttogta halkan Max miközben szorosan átölelt a kávéjával a kezébe. Csak fáradtan fúrtam a fejemet a felső testébe. -Kérsz? -tartotta felém a kávéját.

-Már ittam de azért köszi. -néztem fel rá majd tekintettem újra a kocsira vezettem. Úgy érzem rituálém ide lejárni verseny előtti reggeleken.

-Na min törted a buksid.

-Csak szokásos. -mosolyodtam el halványan.

-Biztos. -méregetett furán.

-Rossz előérzetem van. Félek fog valami történi. Utál engem ez a pálya. -mondtam őszintén. -Tavaly vezető helyről estem ki egy motor hiba miatt a sprinten. Főversenyen meg a falba kötöttem ki.

-Most második helyen vagy. Engedj el mindent és nyomd a gázt jó? Nem érdemes rástressezlni.

-Igazad van. -ismertem el. De a gyomorgörcsöm még mindig megmaradt. -Fabio hát szia. -vettem fel neki a telefont.

-Szius Minden oké? -kérdezte egyből.

-Ja minden jó. Felétek? Ügyes voltál tegnap.

-Köszi. -kezdett el nevetni. -Maxel mizu?

-Hogy érted?

-Most tényleg együtt vagytok? Vagy csak szopattál engem tegnap este?

-Figyelj a válasz az, hogy igen de nem nagyon tudom ezt így neked lerészletezni mert épp a garázsba vagyok.

-Már mint melyikre igen? Arra, hogy szopatál? -3 éves óvodás agyi szint. Ez az.

-Nem másik.

-Ja. Mi tényleg? Na jó. Végre.

-Kendra mennünk kell. -suttogta Max mire csak bólintottam és utána mentem.

-Hát igen most csak te vagy egyedül.

-Na kösz. -kezdett el nevetni. -Na mindegy megyek. Lassan kezdődik a megbeszélés.

-Ja nekünk is.

-Sok szerencsét. Holnap után meg tali Monaco.

-Puszi. -tettem le a telefont. -Max. -siettem utána.

-Mond.

-Szülinapomon nem akarsz esetleg átjönni?  -néztem rá kérdőn.

-De persze. Kettesbe leszünk? -vigyorodott el.

-Benézted. Jön át apum meg Fabio is.-kezdtem el nevetni. -De csak délután.

-Na a délelőtt akkor pont az enyém.

-Sziasztok. -lépett elénk Christian.

-Jó reggelt. -mondtuk egyszerre.

-Kendra tudsz jönni egy picit?

-Persze. -indultam el a főnököm irodája felé.

-Ülj le nyugodtan. -mutatott a székére. -Nyugi nincs semmi baj. Vagyis van de nem a te lelkeden szárad a dolog.