enemy -Max Verstappen (+18)

<part 15>

Szombat reggel feszülten keltem fel. Tegnap jól teljesítettem de az egész annyira nem állt össze a fejembe. Mintha lenne a gépezetbe egy porszem. Egy kis hiba amit egyszerűen minden egyes körben elköveteket.

-Max én ezt nem bírom. Utálom ezt a pályát. -törtem be az öltözőjébe a 3. szabad edzés után.

-Na na na. Kendra. Én se mondom azt Barcelonára, hogy unalmas.

-Nem valami kurvára nem megy. -kezdtem el föl s alá járkálni. Észre se vettem azt, hogy Max félmeztelen. Mi Max félmeztelen? Geci. Kendra nem! Koncentrálunk. -Valamiért nem érzem azt a ritmust mint mindig minden pályánál.

-Ennek a pályának sajátos ritmusa van.

-Tudom. És tavaly éreztem is.

-Na gyere ide hiszti királynőm. -húzott magához közelebb. -Menni fog az ne aggódj. -puszilta meg a fejem. -Ügyes vagy te.

-Nem vagyok az.

-Az összes csapattársam közül te vagy az egyetlen aki potenciálisan a következő évek egyikén elverhet. És ezt nem én mondtam hanem mindenki más a világon. Kurva különleges képeséged van lány létedre.

-Csak rád van állítva az autó és nekem meg nagyjából ugyan olyan a vezetési stílusom mint neked. Ennyire egyszerű az egész. Na jó most lemegyek kajálok miközben depizek egyet Fabionak.

-Azért öltözz át. -mondta mosolyogva. Igaza van azért ne hogy már verseny ruhában ebédeljek.

Ebéd után nyugodtan ültem a szobámba. A hangszóróból a lassabbnál lassabb zenék üvöltöttek. Ez kellett most nekem a legjobban Illetve az a Verstappen aki éppen most lépett be az ajtómon.

-Nem tetszenek a nyugis zenéim? -néztem fel rá ezzel egy másodpercre kinyitva a szemem majd újra vissza csuktam azokat.

-Őszintén sírhatnékom van. -emelte fel a fejemet, hogy letudjon ülni.

-Na pedig ez a zene eskü jó. -ültem fel kiakadva.

-Jó ez tényleg. -adott nekem igazat. -Ezt még én is megszoktam hallgatni szombat esténként csak nekem nem szerelmes dal hanem a kibaszott Orange army jut eszembe.

-Nekem meg te. -kezdtem el nevetni.

-Nem csodálkozom, hogy a Something in orange-ról én jutok eszedbe. Őszintén szomorú lennék ha nem így lenne.

-Tudtam én. -kezdtem el nevetni.

-Na mindegy. Ezt hallgasd végig aztán melegíts mert lassan idő van. -mosolygott rám. -Csak ügyesen. -csókolt meg majd ő is elment készülődni.

-Max. -szóltam még utána.

-Igen?- jött vissza.

-Nem akarsz segíteni bekötni a lábam? -néztem fel rá mire mosolyogva vissza ült az eddigi helyére.

-Még mindig fáj? -nézett rám kérdőn mire csak bólintottam. -Ahj te menj már el orvoshoz. -vette ölébe a lábamat.

-Csak az autóba ülve fáj. -nyugtattam Maxet mire csak sóhajtott egyet.

-Jó. -forgatta meg a szemét. -Én azért aggódom érted. Elég csúnyán néz ki színre. -simított végig a kék foltomon.

-Max bazmeg. -ugrottam meg hirtelen a fájdalomtól. -Kussolsz.

-Jól van nyugi. Csak tényleg aggódom. Félek, hogy esetleg lesz egy baleseted és rosszabb lesz. Tudom, hogy Spaba rögzítővel alig bírtad. Így remélem ha holnap is be lesz kötve kibírod a versenyt. -imádtam, hogy törődik velem. De igazán idegesítő is tud lenni.
-Ígérd meg ha rosszabb lesz szólsz a csapatorvosnak, hogy még mindig fáj.