Hihetetlen Szerelem

5. Fejezet

Amy számára az első nap borzasztóan lassan telt. Hiába volt pörgősebb most, hogy ismét a rendelések intézésével foglalkozott. Ennek ellenére is úgy érezte, ólom lábakon halad az idő. Arra gondolt, ma korábban elmegy és bevásáról a holnapi vacsorához. Amikor az ebédről visszatért, szólt is Kristynek, hogy elmegy és nem is jön vissza. Négy óra felé, mielőtt elköszönt mindenkitől, megbeszélte Annaval , hogy holnap szorítson neki helyet délelőttre, egy lazító masszázsra.

Vásárolni abba a központba ment, ahol legutóbb Sharaval voltak. Ha már ide jött, úgy döntött a vacsora hozzávalóin kívül vesz pár dolgot még.
Ahogy haladt a sorok között, meghallott egy roppant idegesítő, ismerős hangot. Hátrafordulva meglátta Barbara Williamset, a volt középiskolás évfolyam társát. Barbara azok a tipikus menő csajok közé tartozott a suliban, akikért minden srác a nyálát csorgatta. Ráadásul egy kis teperés után, esetleg egy éjszaka erejéig ágyba is vihettük őket. Arról nem beszélve, hogy rengeteg kapcsolatott tettek tönkre. Ezek a lányok viszont, a szépségükön kívül nem sok mindent tudtak felmutatni. A legtöbben közülük éppen csak átbugdácsoltak az érettségin. Több esetben is csak azért, mert a gazdag szülők egy jókora összeget adományoztak az iskolának. Amy a lányok ellenfeleinek a táborát erősítette. Legalább is a menő csajok, így tekintettek rájuk. Velük ellentétben, Amyék amellett, hogy többségük valóban gyönyörű teremtés volt, okosak, kedvesek és segítőkészek voltak. Nem vágtak fel, nem érezték többnek magukat. A fiúk előszeretettel udvarolták őket is körbe, annak ellenére, hogy közülük sok lánynak volt barátja. Megvolt a magukhoz való eszük, így nem dőltek be minden ficsurnak, aki csak a bugyijukat akarta róluk ledumálni. A plázacicákkal ellentétben ők egy cseppet sem voltak könnyűvérűek.

- Amy drágám, de jó újra látni! - pedig bízott benne, hogy ez a vipera nem vette észre.

- Barbara! - sosem volt tiszteletlen másokkal, de most egy köszönést se tudott kipréselni magából.

- Te nem is örülsz, hogy újra találkozunk? - biggyesztette le vörösre rúzsozott ajkát.

- Hogy te milyen okos vagy! Remek a meglátásod! - gúnyolodott, pedig ez kiváltképp nem vallott rá.

- Jaj ne legyél ilyen! Miért nem ássuk el a csatabárdot? - Amy számára borzasztóan irritáló volt ez a színjáték, amit Barbara művelt.

- Komolyan, van képed ilyet kérdezni? - lépett közelebb hozzá, majd lenézett rá, mert egy jó fejjel magasabb volt nála.

- Amy drágám nem értem miről beszélsz! - pedig nagyon is jól tudta, ebbe Amy biztos volt.

- Akkor had emlékeztesselek rá! - kezdett nagyon ideges lenni, ha nem lett volna érett nő, most biztosan megtépi a másikat.

- Jaj drágám az egy véletlen baleset volt! - játszotta magát.

- Valóban? És mégis, hogy történt? - tette fel a kezét, mikor Barbara szólásra nyitotta a száját. - Rekonstruálnám az esetet neked!
Drága barátnőddel, Melissával a party alatt véletlenül sétáltatok be egy szobába, ahol teljesen véletlenül az én pasim volt bent. Aki valami csoda folytán teljesen meztelenül, álló farokkal feküdt az ágyon. Erre Melissa annyira meglepődött, hogy véletlenül megbotlott, az esés következtében a ruhája is teljesen leszakadt róla, miközben még téged is magával rántott. Rólad is leszállt a felsőddel együtt a melltartód is. Majd te véletlenül ráestél a száddal a pasim szájára, amitől annyira megakartál szabadulni, hogy még a haját is markolva cuppogtatok. A barátnőd meg véletlenül beleesett a pasim álló farkába és lovagló mozdulattal próbált tőle elszakadni. - Barbara köpni nyelni nem tudutt, ami talán még sosem fordult elő vele. Amy ezt látva megfordult, és otthagyva őt, összeszedett még pár dolgot, fizetett, bepakolt az autójába, és már ott sem volt.