Hihetetlen Szerelem

20. Fejezet

- Szia kicsim? Mehetünk? - lépett be Martin a szalon irodájába.

- Szia apa! Igen, indulhatunk! - a táskájával a kezében odalépett a férfihez, majd megölelte.

- A szokásos hely jó lesz? - kérdezte, amikor a bejárathoz léptek. Kinyitotta lányának az ajtót, és maga elé engedte.

- Igen, tökéletes!

A kedvenc éttermükhöz mentek. Régóta ide jártak, ha nem Martinnál , vagy Amynél ebédeltek együtt. Családias hangulatú hely volt, házias ízekkel. A berendezés inkább a retro stílus világát tükrözte. Talán ez tette igazán hangulatossá. Az ételek egyszerűek voltak, de ez pont illet a helyhez. Az utóbbi évek során közkedvelté vált fine dining típusú éttermek jócskán megszaporodtak, így akik egy kicsit otthonosabb hatású étteremre vágytak, azoknak ez volt az egyik legtökéletesebb választás.

- Mesélj apa! Történt valami érdekes mostanában veled? - faggatni kezdte a férfit, miután az italokat megkapták, és várták, hogy az ételeik elkészüljenek.

- Sok a munkánk szerencsére. Ma aláírtam egy újabb szerződést. - mondta lelkesen, bár az asztalon doboló ujja nem a nyugodtságról árulkodott.

- Ez remek hír! - lelkesedve mondta, majd egy kortyot ivott. - Tegnap milyen napod volt? - mosolygott mindentudóan.

- Oké, megadom magam! - nevette el magát. - Ezek szerint már tudsz arról, hogy Patriciaval vacsoráztam.

- Tekintve, hogy a lánya a legjobb barátnőm, így már egész jól informált vagyok.

- Őszintén szólva azért nem említettem, mert egyrészt magam sem tudtam igazán, hogy ez egy baráti jellegű vacsora lesz, vagy más. - mondta kissé zavartan. - Másrészt tartottam attól, hogy mit szólnál hozzá.

- Apa! Bármilyen jellegű is volt, te sem gondolhatod komolyan, hogy majd szemrehányást teszek miatta. Nem vagy még öreg és neked is megjár, hogy újra boldog legyél! - tette a kezét Martin asztalon pihenő kezére. - Anya sem akarná, hogy életed végéig magányos legyél!

- Gondolod? - Martin a lánya arcát figyelte. Kereste a jeleit annak, hogy valóban nem zavarná Amyt, ha úgy alakulna. Nem vett észre rajta semmi olyat, ami arra utalna, hogy ellenezné. Bár ő úgy gondolta, még korai lenne bármit is kijelenteni. - Tudod, mindig is szimpatikus és csinos nőnek tartottam, de anyukád halála után sem vettem észre egyetlen nőt sem. Úgy éreztem senki nem érhet fel Lindahoz.

- Nem szabad senkit összehasonlítani anyával, mert akkor nem leszel boldog! - abba hagyta a beszédet, mert közben meghozták az ebédjüket. - Ne anyát keresd Patriciában vagy más nőben! Vedd észre a saját értékeiket! Patricia okos, kedves és nem utolsósorban szép nő. Ne tarts attól, hogy nekem nem fog tetszeni! Számomra az a legfontosabb, hogy boldog legyél! - a férfit meghatották a lánya szavai.

- Köszönöm kincsem! Ez sokat jelent nekem! - nézett rá hálásan.

Martin még annyit elárult a lányának, hogy másnapra is megbeszéltek a nővel egy újabb találkozót. Attól függetlenül, hogy Amy mit mondott neki, még mindig tartott attól egy kicsit, hogy a későbbiekben is megmarad-e ez a véleménye.

Az ebéd fogyasztása közben már nem beszéltek erről. Munkáról és hétköznapi dolgokról társalogtak. Chris felől is érdeklődött. Örült, hogy Amyt boldognak látja. Büszke volt rá, hogy kitart a férfi mellette annak ellenére, hogy az élet gördített eléjük kisebb nagyobb megpróbáltatásokat a kapcsolatuk miatt.

- Jöttem pletykálkodni! - huppant le Shara, Amy kanapéjára két nappal később.

- Ezen én miért nem vagyok meglepődve? - nevette el magát, miközben egy pohár üdítőt rakott le barátnője elé.