Hihetetlen Szerelem

19. Fejezet (18+)

- Amy! Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Shara, miközben barátnője hívta a szerelmét.

- Tudom nagyon gonosz vagyok, de megakarom lepni! - tette a kezét a telefonra, nehogy Chris meghallja, ha netán felveszi. - Majd többszörösen kárpótlom.

- Az a minimum, hogy a ruhád alá felkapod azt a göncöt! - mutatott egy tűzpiros fehérnemű szettre.

- Szerinted miért van elől? - ekkor Chris felvette, így Shara, ha akart sem tudott volna reagálni.

~ Szia édesem! - szólt bele a férfi izgatott hangon. - Ugye jössz holnap?

~ Szia baby! - nem gondolta, hogy egyből rá fog kérdezni. - Az az igazság, hogy pont ezért hívtalak!

~ Kérlek mond, hogy nem azt akarod mondani, hogy nem jössz! - a hangja egyből szomorúbbá változott.

~ Sajnálom! - Chris lemondóan sóhajtott. Amy rosszul érezte magát az miatt, amit kitalált. Ma kellett volna inkább mennie, de nem tudott elszabadulni. - Jövőhéten ígérem jövök! - Chris mérhetetlenül csalódott volt. Nagyon várta a holnapi napot! Minden egyes nap az vitte előre, hogy nemsokára láthatja szerelmét. Tudta, hogy Amy szalonjában mi a helyzet, így megértette, hogy nem megy.

~ Értem! Akkor jövő héten remélem találkozunk! - a gondolataiba megint beférkőzött, hogy Amy talán ki akar hátrálni a kapcsolatukból. Ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy szerelmét őszinte embernek ismerte meg, ezért úgy gondolta, talán nem úgy szakítana vele, hogy ignorálni kezdi. - Szia! Mennem kell! - most az egyszer nem volt őszinte, csak nem akart egy pipogya alaknak tűnni.

~ Szia édes! Szeretlek! Mindennél jobban! - az utóbbi időben mindig így köszöntek el egymástól.

~ Szeretlek! Mindennél jobban! - a szomorúsága ellenére azért nagyot dobbant a szíve, hogy Amy így búcsúzott el.

~ Holnap beszélünk! - nagyon remélte, hogy a színész nem fog rá nagyon haragudni. Megfogadta, hogy többet ilyet nem csinál, mert borzasztó volt ilyen szomorúnak hallani.

~ Várom! - ezután letették.

- Ne haragudj, de még nekem is rossz kedvem lett, a bánatos hangját hallva!

- Tudom, hogy jó nagy baromság volt ez a részemről!

Amy péntek reggel izgatottan készült. Felhúzta a kikészített fehérneműt és ezzel teljesen egyező színű, vékony pántos, rövidebb nyári ruhát. Összeszedte a holmiját, felkapta azt a kisebb bőröndöt, amibe a három napra szükséges dolgait pakolta. Tegnap Shara elvitte Chrishez, hogy elhozza a garázsban álló fekete Audit. Bár a férfi említette neki az oda vezető úton, hogy használja, esze ágában sem volt. Elég volt neki, hogy oda-vissza azzal készült menni. Igazából azt sem tudta megmondani, hogy miért nem a kis Hondájával indult el.

Az út nagy része hamar elment. Zenét hallgatott. Bízott abban, hogy az majd eltereli a figyelmét a gyomrában lévő hatalmas gombócról. Többé kevésbé sikerült is. Ahogy beért a városba, a GPS segítségével könnyen eljutott a megadott helyszínre. Az autóban ülve nagyokat lélegzett. E közben több minden is eszébe jutott. Először is, hogy hogyan fog úgy eljutni Chrishez anélkül, hogy fel kellene hívnia. A másik, hogy mi van akkor, ha nincs is itt. B opciónak még ott volt a szálloda. Viszont, ha ott sem találja, akkor kénytelen lesz neki telefonálni. Persze biztos, hogy így is örülne neki, de ő nagyobb meglepetés tervezett. Végül kiszállt, majd megindult a porta felé. Már éppen be akart kopogni a portás ablakán, amikor valaki a nevén szólította.

- Amy? - a hang irányába fordult és a rendezővel találta szemben magát.

- Szia Alan! - egyből az fordult meg a fejében, hogy talán a férfi lesz az ő embere a meglepetéshez.