Hihetetlen Szerelem

1. Fejezet

Amy Stone éppen a legjobb barátnőjével ült a saját szépségszalonjában. Amíg Shara haját csinálták egy gyönyörű kontyba, addig Amy már kész hajjal ült a sminkesénél. Miután végeztek csak a ruhájukat kellett felvenni. Sharanak egy királykék, pánt nélküli hosszú ruhára esett a választása! Amy is egy pánt nélküli, de combközépig érő, fekete, enyhén csillogó ruhát választott, egy szintén fekete, bokáját átfogó szandállal.
Időben elkészültek, mire Amy apja Martin Stone megérkezett értük, hogy közösen elinduljanak a jótékonysági bálra. A Boston Children's Hospitalnak gyűjtöttek pénzt, hogy korszerű eszközöket tudjanak vásárolni.

- Sziasztok lányok! Meseszépek vagytok! - nyomott egy puszit lánya homlokára.

-Köszönjük Mr Stone! - mosolygott Shara a férfire.

-Köszi apa! - ölelte meg szorosan.

- Shara drágám! Mondtam, hogy hívj nyugodtan Martinnak, és hagyjuk ezt a fránya magázódást! Kislány korod óta ismerlek, olyan mintha te is a lányom lennél.

-Hékás! A végén még féltékeny leszek. - Amy finoman oldalba bökte az apját, mire mind a hárman felnevettek.

- Rendben Mr Stone! Akarom mondani Martin.

- Édesanyád büszke lenne rád kicsim! - fordult Amy felé, majd végigsimított arcán, a lány egy pillanatra lecsukta szemét, nehogy egy árva könnycsepp is utat törjön magának.

Édesanyja két éve halt meg, amikor lánya huszonkét éves volt. Autóbalesetben hunyt el, amit egy részeg sofőr okozott.

- Ideje indulunk, a sofőr már vár minket! - törte meg a csendet Martin. A lányok csak bólintottak.

Martin nem igazán szeretett felvágni, nem azért mentek egy bérelt sofőrrel. Tudta, hogy egy pohár pezsgőt azért meg fognak inni, így viszont nem volt hajlandó volán mögé ülni. Mióta Linda meghalt, egy pohár italon kívül se ő, sem a lánya nem ittak több alkoholt ennél. Ezt is csak, ha olyan helyen voltak, vagy egy alkalom miatt.

Martin a negyvenes évei végén járó, jó kiállású, a nők számára még mindig vonzó férfi volt. Hiába próbált több nő közel férközni hozzá, őt sosem érdekelte más csak a felesége. Azóta sem mutatott érdeklődést egy nő iránt sem.

A férfi egy jól menő, saját építkezési vállalatot vezetett Bostonban.
A felesége halála nagyon megviselte, de tartotta magát, nem akart nagyon megtörtnek mutatkozni a lánya előtt. Esténként, amikor már úgy gondolta nem zavarhatja senki, akkor engedte útjára az érzéseit. Olyankor mindig elövette a képeiket, vagy nézte azt a rengeteg videót, ami közös életük során készült. Amy nagyon jól tudta, hogy édesapja minden este, így dolgozza fel a szeretett nő elvesztését. Néha a lépcső tetejéről figyelte, de sosem zavarta meg. Egy éve mikor Amy elköltözött, fájó szívvel engedte el a lányát, holott tudta, eljön ez a nap is egyszer. Az ő kis hercegnője mára egy gyönyörű, okos felnőtt nővé vált. Természetesen azóta is segített neki mindenben, nem telt úgy egy nap, hogy ne beszéltek volna egymással. Amikor egyedül maradt, magányosnak érezte magát a hatalmas házban. A felesége lakberendező foglalkozása révén alakította át egy csodás otthonná, ami egykor mindig élettel teli és vidám volt. Az évek alatt egy valami sosem változott, a heti legalább egy közös ebéd, ami Linda távozása után is fix maradt az életükben. Ezt még az asszony találta ki, mikor a lányuk még csak tíz éves volt, hogy a rohanó hétköznapokba legyen legalább egy olyan alkalom, amikor együtt vannak.
Sajnos már csak ketten vitték tovább ezt a családi hagyományt, de erről egyikük sem volt hajlandó lemondani.

Tavaly Martin egy kisebb házba költözött érthető okokból kifolyólag, de azért a lányának fenttartott egy szobát. Martinnal tartott a hűséges házvezetőnő, Emma is, aki már húsz éve élt a családdal, segítve a ház asszonyát a teendőkben.