„...mert lehetsz te a szépség, én meg a szörnyeteg."
Chad Dickens egy művészeti iskolába járó, tizenhat éves fiú, aki amikor éppen nem fest, akkor Iannel és Tommal, a két legjobb barátjával tölti a szabadidejét. Tehetségét az is mutatja, hogy harmad...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Nem akarok hinni a szememnek. Tisztában vagyok a ténnyel, hogy drog problémái vannak, beszéltünk erről. Viszont ő azt mondta, hogy leszokik, vagy legalábbis ilyesmi.
Nos, egyáltalán nem tűnik úgy.
– Mit csinálsz? – rohanok oda hozzá, ellököm a tálcája elől, és mérgesen nézek rá. Bazdmeg.
– Chad? – Szeme kitágul, mint, aki csak most vett volna észre, és ahogy jobban megnézem, talán a mai nap nem ez lesz az első adagja. A francba már!
– Azt kérdeztem, mit csinálsz?! – mutatok erőszakosan az előttünk elfekvő tálcára. Még rá nézni is undorító.
Nem válaszol, helyette csak a lábfejét kezdi el tanulmányozni. Nem, ennek nem dőlök be még egyszer, nálam csak egyszer lehet eljátszani valamit. Prüszkölők egyet és a tálcikáért nyúlva elindulok vele a mosogató felé.
– Hé! – kiált utánam pár másodperccel később, hallhatóan megszaporodnak a léptei. Megragad a vállamnál fogva, maga felé fordít... Így a por, ami a felületen volt lehullott a földre közénk.
Ha lehet, még az előbbinél is nagyobbra nő a szeme.
– Nézd meg mit csináltál! – kiált rám. Fáj, ahogyan arrébb lök.
– Én? – lököm vissza ugyanúgy, majd dühömben jól meg is tiprom a földön lévő nyomorult dolgot.
– Most nézd meg mit csinálsz? – ingatja meg a fejét. Gondterhelten beletúr a hajába, és egy nagy, reszketeg sóhajt ereszt meg magának, majd hirtelen hideg ujjai megragadják a vállam. Megállítanak a mozgásba, maga felé kényszerít. Látni se akarom ezt a barmot! Ennek ellenére még közelebb is hajol hozzám. – Mondd csak, Chad... – Undorító, hogy emiatt mennyire idegbetegnek tűnik, talán kicsit félek is. – Mégis ki a francnak képzeled te magad, hogy ezt csinálod?
– És te? – kérdezek azonnal vissza. Lefejelem, és kiszabadulok a marka alól. – Állítsál magadon!
Homlokát fogva jajgat. Megérdemelte, na! Miért akar ijesztegetni? Körbe nézek. A lakása elég rendetlen ebben az állapotban, főleg ahogyan szétrúgtam az anyagát. Talán fel kellene mosnom.
Tekintetem lassan rá vándorol. Még mindig a homlokát simogatja, miközben oldalasan rám néz. Tudom, mire gondol. Túlzásba estem, de ő is! Ő volt az, aki elkezdte, én csak folytattam...
– Ahj! – Megremeg a testem is a hirtelen ordításától. Még sose láttam ilyennek. Kezei alatt megfeszül az a szép, hosszú haja. Jól megtépkedi azokat a hajhagymákat. Talán, jobb, ha hátrébb lépek. Ezután fel alá kezd járkálni, sokszor megáll előttem, de egyszer sem mond semmit. Majd eltűnik egy kis időre a fürdőbe.
– Mit csinálsz? – halkan kérdezek rá. A hangulat jelenleg nem a legjobb. Nyelek egyet, mivel nem válaszol, követem őt. Viszont a fürdő ajtajában találkozunk. Kezében egy seprű és egy felmosóvödör, a hozzá járó felmosóval.
