„...mert lehetsz te a szépség, én meg a szörnyeteg."
Chad Dickens egy művészeti iskolába járó, tizenhat éves fiú, aki amikor éppen nem fest, akkor Iannel és Tommal, a két legjobb barátjával tölti a szabadidejét. Tehetségét az is mutatja, hogy harmad...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
– Itt is van a táskád – nyújtom át a kezembe lévő barna, nagy bőrtáskát apámnak. Megnyugodott mosolyt enged meg magának. Otthon hagyta, így nekem kellett utána hoznom.
– Köszi, Picim. – Keze gyengéden borzolja össze a tökéletesre állított frizurám, amiért egy rosszalló pillantással jutalmazom. – Megyek is, már javában megy a műszakom.
Elsiet, várják már a betegei. Mosolyogva figyelem, ahogy a nagy sietségben egy idősebb, hálóinget viselő néni megállítja, és beszélgetni kezd vele. Ő annyira kedves. Látszik rajta, hogy szívesen válaszol az öregnőnek. Mosolyog. Sokszor otthon nem mosolyog ilyen kedvesen.
– Oh, Dr. Lewis annyira jóképű!
A mögöttem lévő pultnál a nővérek kuncognak. Felvonom a szemöldököm, ahogyan megfordulok feléjük. A mosoly levakarhatatlan az arcomról. Elég hihetetlen számomra, hogy ennyire népszerű az összes férfi a családomban. Nos – mosolyodom el –, el a mi bájunk.
Már fordulnék vissza, hogy aztán kisétálhassak a kórház folyosójáról, amikor a szemem megakad egy hosszú, kék papíron egy átlátszó tartóba állítva. Közelebb lépek, és a kezembe is veszem.
A papírka kinyitható, az előlapján több kapszula is látható, illetve egy nő, aki idegességében karmolja a bőrt az arcáról. Belül azonnal egy mondat fogad, nagy, szinte már ló betűkkel ellátva.
„MINDENKI FÜGG VALAMITŐL..."
– Hé, fiú! – Felnézek a lapról, az előttem álló ápolónő kedvesen int nekem. – Ha több segítségre lenne szükséged itt még találsz pár szórólapot róla.
Bólintok, miközben veszek mindazokból, amiket az előbb mutatott a nő. Fura.
Nem rosszak ezek a reklámok, a kezembe lévő pirosnak például a sarkában egy halálfej van, középen a figyelemfelkeltő felirat: „Mondj nemet a drogokra...", kicsivel lejjebb, hogy esztétikus legyen folytatódik a mondat: „Mondj igent az egészségre."
Elhúzom a szám. És bár nem élek ilyen szerekkel, de még így sem mondanék soha, semmilyen körülmények között igent az egészségre. Még a hátam is kiborsódzik tőle. Fujj. Arrébb is teszem, és kezembe veszem a következőt. Egy kéz van rajta, amiben egy nagy injekciós tű van szúrva. Felette pedig ez a felirat áll, egymás alatt felsorolásképp:
„Kokain, Heroin, Extasy, Metolin, az út, ami a halálhoz vezet..."
Ez már menőbb. Tetszik. Nem a legjobb a dizájn, de a szövege figyelemfelkeltőbb. Ki is nyitom. Sok betű, hosszan. Úristen. Ráadásul elég picik is.
– Látom nagyon komolyan foglalkoztat ez téged. – A nővérke ismét felém intézi a szavait, kínos mosolyt küldök felé, azonban ahelyett, hogy békén hagyna, tovább beszél. – Tudod, pont az olyan fiataloknak, mint te vagy, van egy csoportfoglalkozásunk...
