Tizenhatodik strigula | Megértett értetlenségek

256 21 38
                                    


Fáj

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Fáj. Sajog. Lüktet.

Már egy ideje egymás után érzem a testrészeim minden egyes kis részein, az sem segít, ha összehúzom magam. Hamarosan el kell múlnia, éltem már át ilyet, tudom, hogy megy ez. Csak egy kis idő kell. Hogy megéri-e? Absolute.

Lassan feltornázom magam az ágyról, belebújok a ruhámba és kitipegek a konyháig. Innen hallom Tod édes dúdolását. Hangulatos, mintha csak énekelne. Elmosolyodom, majd gondolkodás nélkül bújok bele a csontos hátába. Mondtam már, hogy milyen meleg? Akár egy forró tea a hideg téli napokon. Megfordul az ölelésembe, és egy gyors arcra puszival üdvözöl. El fogok olvadni.

Elharapom az alsó ajkam úgy pillantok gyönyörű íriszeibe. Szeretem, imádom, megőrülök értük. Átkarolom a nyakát mielőtt kiegyenesedne, egy apró csókba invitálom. A legédesebb baracklekvár íze szökik az ajkaim közé. Kezei végig simítják a derekam, ebben a pillanatban szemeim felpattannak, elengedem őt, és megállítom. Még mielőtt lejjebb vándorolna, elkezdene tapogatni, és ugyanoda kerülnénk, ahol pár órával ezelőtt voltunk. Szeretem őt, kellemes érzés volt érezni testének melegét, illetve nézni, mennyire jól érzi magát. Azonban saját lelki egészségem kedvéért megpróbálom a legminimális számra csökkenteni ezentúl a szexuális aktusainkat. Igazából, ha képes lennék érezni bármiféle szexuális izgalmat, semmi gond nem lenne, szívesen tenném. De mivel nem vagyok rá képes, ezért a múltban is sokszor azon kaptam magam, hogy elkalandozik a gondolataim, elunom az egészet, arra várok közben, hogy mikor ér véget. Sokszor próbáltam már, tényleg. Emiatt is mentek tönkre az eddigi kapcsolataim, az ex barátnőim szerint egy töketlen fasz vagyok... Azonban most nem fogom hagyni, hogy megismétlődjön az, ami eddig.

Kissé eltolom magamtól, a konyhapult felé biccentve, némán kérdezve, hogy mit készítget. Todot túlságosan is szeretem ahhoz, hogy ilyen jelentégtelen dolog miatt el kelljen hagynom őt. Tervezem neki elmondani a közeljövőben, de előtte biztosítani akarom magam a szívébe. Azt szeretném, hogy ő is annyira megőrüljön értem, mint én érte.

– Ó, nem tudom, hogy ettél-e már ilyet, de ez egy karfioltatár.

Tatár? Mint az a népcsoport általános töriből?

Felhúzom a szemöldököm, elemezgetni kezdem. Szépen a tányér közepére van helyezve, henger alakba, mintha csak puding lenne, vagy valami... De mégis elhúzom kissé a szám.

Karfiol. Zöldség. Ráadásul kora reggel van. Biztos ebben? Nem lehetne egy egyszerű szendvicset összedobni?

– Nyugi már! – simítja meg a hátamat nevetve. – Esküszöm finom!

Bólintok.

Oké, hiszek neki.

Elindulok az asztalhoz, ott megvárom, hogy végezzen.

Tatár. Őrület mik vannak. Először zabkása, most ez. Remélem, tényleg finom, nem akarok rosszul lenni. Vele szeretném tölteni ezt a napot, és a maradék ajándékát odaadni neki.

Szépséges SzörnyetegDonde viven las historias. Descúbrelo ahora