„...mert lehetsz te a szépség, én meg a szörnyeteg."
Chad Dickens egy művészeti iskolába járó, tizenhat éves fiú, aki amikor éppen nem fest, akkor Iannel és Tommal, a két legjobb barátjával tölti a szabadidejét. Tehetségét az is mutatja, hogy harmad...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
– Szexelni – halkul el a hangom. Nem túl biztató a reakció, amit kaptam tőle az elmúlt másodpercben. Az a meglepődött hangnem...
– Nem szeretsz szexelni? – ismétli meg a mondatom, mintha csak magának akarná mondani.
Megingatom a fejem, és elharapom az ajkam. Láthatóan töri a fejét, hogy mit mondjon... Talán nem ez volt az évszázad ötlete. Még korai volt neki elmondanom. Még sincs annyira oda értem, mint ahogy hangoztatja. Még egy kicsit jobban magamba kellett volna bolondítanom. Na... Megbököm az arcát. Megrezzen.
– Tod.
Pislog, majd tekintetét az enyémbe fúrja. Szegényemnek nagyon elveszett gondolatai lehetnek. Megölelem nyugtatásképpen, nem akarom, hogy túl gondolja ezt az egészet. Éreztetni akarom vele, hogy ez nem olyan drasztikus, mint amilyennek tűnik.
– Nem szeretsz szexelni – ismételgeti önmagát –, de miért? Bántott valaki? – simít rá az arcomra gyengéden. Meglepődőm. Azt hittem, mérges, ehelyett aggódónak tűnik.
Meleg ujjai lágyan érintik a bőröm. Lehunyom a szemem, majd nemet intek a fejemmel.
– Nincs különösebb oka – válaszolok neki szavakkal –, csak egyszerűen nem érzem fontosnak. Nem érzem szükségét, hogy érted... akarom.
Bólogatni kezd, mint aki kezdi megérteni, amit magyarázok, bár nem hiszem.
Elharapom az ajkam, majd az övével össze is érintem. A finom íze ínycsiklandozóan szökik be az ízlelőbibóimra. Belemosolygok a csókba, hiszen érzem, ezt a szokásosnál is gyengédebben adja nekem, mintha ettől a ténytől óvatosabban viselkedne velem szembe.
– Viszont csókolózni imádok – nyomok egy utolsó apró puszit ajkaira. Szélesen elvigyorodom. Ez az egyik kedvenc dolgom, ha testiségről van szó. Ha lehetne, örökké csókolóznék. Kipirult arccal mosolyog vissza felém, viszont a tekintete még mindig bizonytalannak tűnik. – Ne aggódj már ennyire – fújom fel az arcom duzzogva. Na, azért megszólalhatna már. Nem kellene tippelgetnem a gondolatait. Ahj...
– Nem aggódom – érzem meg kezét fejem tetejét. A hajamat cirógatja.
– Nem haragszol rám?
– Miért haragudnék? – nevet fel.
Vállat vonok. Talán mert az összes kapcsolatom ezzel a mondattal ért véget.
– Nem tudom – csettintek a nyelvemmel –, fontos neked a szex. Sok embernek fontos a szexualitás.
– Fontos is – túr bele a hajamba –, de te fontosabb vagy.
Megrezzenek mondatja vége miatt. Talán túl sok dráma sorozatot nézek szabadidőmben, de a szó szoros értelmében látom a lila ködöt körülöttünk.
