„...mert lehetsz te a szépség, én meg a szörnyeteg."
Chad Dickens egy művészeti iskolába járó, tizenhat éves fiú, aki amikor éppen nem fest, akkor Iannel és Tommal, a két legjobb barátjával tölti a szabadidejét. Tehetségét az is mutatja, hogy harmad...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Nem tudom pontosan hogyan jutottunk el erre a pontra. Ide, ebbe a helyzetbe. Ide, ahová semmi ésszerű út nem vezetett, csak a felhevült vágyaink és az elborult elménk. Csakúgy, mint a bankett estéjén.
Eric kikötözött, harapás nyomokkal kidíszített testét figyelem, ahogy feltérdelek az ágy végében. Minden olyan gyorsan történt...
Betört a lakásomba, határozott mozdulattal lökött beljebb az ajtón, követelve, hogy azonnal feküdjek le vele.
– Mi a franc bajod van?! – Pár lépést tettem hátra, mire sikerült újra betalálnom az egyensúlyomat.
Gúnyosan felhorkantott, majd elém lépett, és a nyakamra mart. Mondanom sem kell, csupán az érintése az egyik legérzékenyebb pontomon elég volt, hogy elgyengüljön a testem.
– Nincs bajom. Felajánlottam valamit, amire eddig vágytál. Élsz vele, vagy nem? Tudod, rajtad kívül akad ezer ember, aki örömmel baszna velem egyet.
Egyenesen a szemembe nézett. Azok tekintetek égtek a vágytól, a dühtől, mintha legszívesebben felrobbant volna belülről. Ilyenkor volt a lehető legvonzóbb. Szinte ellenállhatatlan.
Nyeltem egyet, gondolkodni akartam az ajánlaton, de Eric nem az a fajta ember, aki hagyja elveszni azt, amit akar; hamar a tarkómra mart, közelebb vont magához, és erőszakosan kapott ajkaim után.
Esküszöm, két másodpercig meg sem tudtam mozdulni a kezdeti sokk miatt, aztán magával bódított a tömény, férfias illat, amit a teste árasztott, és az enyhe ananász illatú haja.
Szégyellem magam, milyen könnyen sikerült behálóznia, és pillanatok alatt már csak arra lettem figyelmes, mindketten meztelenül marjuk egymás száját az ágyamon.
Megnyalom az alsó ajkam, ahogy reszketegen megremeg izmos teste, miképpen végighúzom az ujjam az oldalán.
– Mit szeretnél, kedves? – búgom nyájasan. Nyel egyet, fejét lefelé hajtja, nincs túlságosan az ínyére, hogy bekötöttem a szemét. – Kérdeztem valamit! – kapok az álla alá. Magam felé fordítom karakteres arcát, verjetékek ülnek meg napbarnított, tökéletes bőrén.
– Téged – nyöszörgi. Nehezen viseli a benne mukálkodó vibrátort. Főleg, hogy megtiltottam neki, hogy nyögdécseljen.
– Nem hallom jól – húzom széles vigyorra a számat.
– Té-téged... – feleli ismét, ajkát már nyitná el egy kéjes nyögésre, de nem engedem. Amint ketté nyílnak a gyönyörű ajkak a nyelvemet csúsztatom be közéjük.
Hevesen marom a puha ajkakat, közben a kezemmel lenyúlok kettőnk közé, megragadom a vibrátort, és magasabb fokozatra kapcsolom.
– Tod! – harap rá a számra. Érzem, kibuggyan belőle a vér is, amitől csak jobban beindulok. Eric eszméletlenül jól tudja a szerepét...
