Másnap reggel békésen felkeltem mivel ma péntek van tehát az utolsó munkanapom. Nem szolt az ébresztőm biztos hamarabb keltem fel, mint ahogy megszólalt volna. Bekapcsolom telefonom, hogy tudomást szerezzek arrol, hogy hány óra, hány perccel keltem fel hamarabb. Az óra 9:30-at mutat. Baszki már legalább vagy két órája bent kellene lennem baszki Jiss is hívott vagy hússzor. A főni ki lesz akadva. Ezt nem fogom megúszni. Mindegy Jisungot visszahívom, hogy ne aggódjon tulságosan. Miközben tárcsáztam Jisung telefonszámát gyors magamra kaptam a nadrágom. Majd ahogy barátom felvette egyből ki is hangosítottam.
- Naaa mizu Lix? Vagy húszszor hívtalak
- Elaludtam
- Nem is te lennél- kuncogott
- Szerinted ez ilyen vicces?
- Valójában igen főleg ugy hogy a főnök elég ideges
- ahhhh nagyon mérges?
- Aaaa nem csak ordít és tőlem kéri számon hogy hol vagy meg ilyenek
- ahhhhh
- Amugy ne aggodj lehet büntetéskép jol megfarkal
- Fujj Jisung ne már perverz
- Nem vagyok perverz csak szemfüles
- Inkább álmodozz Minhóról és a sexy eres kezéről
- Na de..... - mielőtt mondhatott volna valamit rányomtam a telefont
Közbe már felöltöztem és ott vagyok, hogy indulok. Mivel gyalog nem lenne túl gyors kocsit vezetni nemtudok vagyis Seungmin csinált nekem kamujogsit amiért valoszinű börtön vagy pénzbüntetés járna ugyhogy a jo kis tömegközlekedés mellet döntöttem. Pár perc várakozás után felszálltam. Nagyon ideges voltam főleg mikor leszálltam a buszrol. Na jo hatha nem vesz észre és be tudok lopózni. Valahol a lelkem mélyén én is tudtam, hogy ez egyenlő a lehetetlennel de meg kell próbálni. Changbin és Jeongin voltak a recepción elég nyiltan és felszabadultan fecserésztek.
- Hath kicsi Lixie részvétem - lökte nekem oda Changbin barátilag
- A főnök egyébként azt üzeni, hogy menj be az irodájába részvétem kár a cuki pofidért
- Huh köszi srácok asszem
Megint egyedül ezen a folyosón. Kurva ideges vagyok érzem Hyunjin intenzív illatát biztos az enyém is intenzívebb mert félek félek hogy nagyon lebasz. De legalább most nem mentem neki az ajtónak. Sóhajtottam majd kopogtam.
- Gyere - hallottam egy feszült hangot majd félve lenyomtam a kilincset
Amint beléptem megcsapta orromat az erős már-már bódító szeder illat. Az asztala mögül vizslatott engem szigorú tekintettel. Nyeltem egy nagyot.
- Ülj le - mondta kimért hangon
- Jóreggelt uram - mondtam miközben leültem
- Hath igen van akinek még reggel van
- Sajnálom
- Nem vágsz a szavamba!
- MONDD MÉGIS MIT KÉPZELSZ? TÖBB MINT KÉT ÓRÁT KÉSTÉL LEHET MÁSBÓL HÜLYÉT CSINÁLSZ DE BELŐLEM NEM FOGSZ AZT GARANTÁLOM FELIX MERT ITT VANNAK SZABÁLYOK - ordított megjegyzem jogosan de ezt neki nem fogom bevallani
- A szabályok a következőek:
1. Nem késel
2. Nem beszélsz vissza
3. A szavamat nem kérdőjelehed meg ha szólok hogy gyere akkor jössz ezek szerintem nem olyan őrülten nehezek. - vette visszább hangját
- Mintha eddig nem ezt csináltam volna - motyogtam az orrom alatt
- Ne motyogj
- Bocsánat uram
- Semmi baj, mivel késtél tovább maradsz és vègig mellettem leszel
- Mint egy kutya - mormoltam magamnak
- Mondtál valamit?
- Nem, semmit uram - na én is így gondoltam
Tényleg egésznap a seggébe voltam ha papírmunka volt akkor a szeme előtt kellett megcsinálnom és az ebédszünetem is rövidebb volt 10 perccel mint a többieknek. Büntetésként kaptam ezeket, hogy legközelebb eszembe se jusson. Hát nem fog. De mégis miért vagyok izgatott ha arra gondolok, hogy dühös és ez a büntetésem? Jesszus miért gondolkodom ilyeneken?
Nem csak a könyvbe de a valóságba is egy ujabb hétvége. Hálisten....
Aztán jön a tavasziszünetnek csúfolt hosszúhétvége.
Ti várjátok már a szünetet?
YOU ARE READING
From enemy's to lovers
FanfictionA Lee és a Hwang maffia család régóta viszályban élnek, de Hyunjin apja halála után eltervezi, hogy békét köt. De vajon mi sül ki ebből a békéből újabb háború? FIGYELMEZTETÉS: !!!Omegaverse!!! !!!Depresszió említése!!! !!!Trágár szavak!!! 🔞+18 ( de...
