From enemy's to lovers

25. rész

Az, hogy Hyunjin elhozott egy ilyen piknikre csak még jobban megerősíti bennem, hogy nála jobb pasit nem is kívánhatnék. Ahogy nézem a szembogarait, elveszem bennük. Még soha senki nem szervezett nekem ilyen csodás randit. Bele se merek gondolni, hogy Hyunjin mennyit szenvedett ennek a megszervezésével. Annyira hangulatos ez a hely és csodaszép. A hangulatot csak tetézi amikor Hyunjin csók útján epret csempészik a számba. Annyira ledöbbentem köpni, nyelni nemtudtam. Nem is én lennék ha nem pirultam volna el. Komolyan, mint egy tini, pedig már 23 éves vagyok. Olyan dolgokat vált ki belőlem ez az ember ami már-már ijjesztő. Nagyon félek, hisz én szeretnék benne bízni, de ez nem olyan egyszerű. Főleg azokután amik történtek, de be fognak gyógyulni valaha is a sebek amiket Jimmy okozott?

- Jinnie te ezt egy filmből láttad?

- Jinnie? Ez az új becenevem? Tetszik.

- Bocsánat, gondolatba már egy ideje így hívlak

- Ne kérj bocsánatot, mondom, hogy tetszik

- De akkor egy filmből vetted az ötleted?

- Milyen ötlet? Mire gondolsz? - mosolygott sejtelmesen

- Hát arra, hogy az epret átraktad a nyelveddel a számba, csók közbe

- Jaaa hogy az. Tényleg filmből vettem az ötletet, gondoltam kipróbálom, mellesleg cuki, hogy minden cselekedetemtől elpirulsz. Kiváncsi vagyok, hogy amikor alattam fekszel és szívom a nyakad mennyire pirulsz ki - vágott egy perverz fejet és én nyilván megint elvörösödtem

- Egyszer vissza fogod kapni Hwang és akkor te pirulsz majd el, nem én - mondtam ugyanis tényleg egyszer majd én akarom zavarba hozni

- Alig várom már, sok sikert cukorborsó - kuncog

- Mit tervezett még mára uram? - vajon mit reagál ha így hívom?

- Olyan szépen hangzik a te szádból az "uram" szó - és megint a perverz nézése, kezdem azt érezni, hogy ez az ember egy perverz

- Jinnie kérdezhetek valamit?

- Ha már ilyen szépen kéred, csak rajta

- Mesélted, hogy az apáddal nem volt olyan jó a kapcsolatod, miért?

- Ez hosszú. Tudod apám nagyon szigorú volt, mivel övé volt a vállalat és ugye én voltam az örökös, így 8 évesen megtanultam verekedni, 10 évesen bementem néha apuval dolgozni, láttam ahogy az alkalmazottaival bánik:, lekezelően, flegmán, az egyik alkalmazottját a falhoz vágta csak azért, mert csak 1 cukrot rakott a kávéjába. Lehet még csak 10 éves voltam, de megfogadtam akkor és ott, hogy én nem fogok soha így bánni az alkalmazottaimmal. 15 évesen tanultam meg lőni. Ráment a maffiára az egész gyerekkorom, de még a tinikorom is.  Az első emberölésem 18 évesen volt, napokig nemtudtam aludni a bűntudat miatt, pedig rámtámadtak vagy megölöm vagy én halok meg. Amikor elmondtam apámnak, hogy emiatt van bűntudatom pofonvágott és megtanította nekem, hogy az élet kegyetlen és néha csak az ölés az egyetlen megoldás. Így utólag kijelenthetjük, hogy apám egy szadista fasz volt. De minden rossz ellenére engem és anyát szeretett mindennél jobban akár az élete árán is. Végül nem egy golyó nem is a forrófejűsége hanem a rák vitte el, de nem volt rossz ember, nem volt szent, de soha nem bántott minket.

- Elég kemény gyerekkorod lehetett, nem csodálkoznék, ha benned is lenne egy kis szadizmus

- Mhm, izgatna Lixike? - kérdezi azzal a perverz nézésével, én pedig persze elpirulok

- Nem azért....csak hát... általába a főnökök szadisták, főleg a maffia főnökök

- Látnod kéne magadat, olyan kis cuki vagy - harapja meg az orrom