From enemy's to lovers

20. rész

Felix szemszög:

Eléggé fáradt vagyok ugyanis tegnap vagyis mondhatni ma hajnali 3-kor Jisung még mondta nekem a magáét. Mondani akartam neki, hogy rakjuk le, de olyan örömmel mesélt, hogy nem volt szivem közbevágni na meg persze gyorsan is mondta. Örülök, hogy Minhoval összejött nekik már nagyon rá fért Jisungra a boldogság és remélem, hogy Minho az igazi akire ilyen sokáig várt. Csakhogy Jisung most abban a szerencsés helyzetbe van, hogy szabadságon van ő is és Minho is és majd csak a vacsorára jönnek. Én viszont nem vagyok ilyen szerencsés. Iszogatom a kávémat és rá kell jönnöm, hogy késésben vagyok. Fél óra mulva el kéne indulnom és még sehogy se állok. Fél óra kellett, hogy elkészüljek, felhúztam a cipőm, bezártam a lakást, majd indultam is a buszhoz. Amikor pont időben odértem a munkahelyemre gondoltam az automatábol veszek magamnak egy hellt, ugyanis otthon hiába ittam kávét nem éreztem azt, hogy felébredtem volna, még több koffein kell, hajrá! Miközbe szürcsölgettem a löttyöt csak utánna vettem észre mekkora is a káosz itt. Innie aki a bejárat előtti asztalon mindig a körmét reszelte vagy Changbinnal flörtölt most papirok voltak hegyin-hátán és telefonálgatott.  Changbin pedig Isten tudja hol van.

- Jó reggelt Jeongin - köszöntem oda neki boldogan

- De jó kedved van, de nem sokáig hidd el

- Mi a baj Innie?

- Jaa semmi csak a főnök nagyon ideges a vacsora miatt, ja és téged keres

- De jó.....

- Ugye nem vagy álmos?

- Ennyire látszik? Jisung tegnap hajnali 3- kor még mesélte a randiját annyira örülök nekik el se hiszem, hogy végre megtörténik vele, velük. És képzeld miket mesélt el fogod dobni az agyad.... - folytattam még volna ha a barátom nem szakít félbe

- Szerintem inkább menj a főnökhöz

El is indultam Hwang irodájához és most kivételesen ki tudtam nyitni az ajtót nem mentem neki. Főnököm éppen telefonon vitatkozott valamiről, de mint mindig most is kurva sexy, na jó mi a fene bajom van? Mindegy türelmesen megvárom amíg lerakja a telefont. Miután nagy dérrel-durral lerakta a telefont dühösen nézett rubintjaimba, nah most vajon megint mi rosszat csináltam? Kész rejtély számomra a férfi viselkedése. Elég ideges lehet ezt nem csak Jeongin elmondásai alapján sejtem, hanem az intenzív szeder illat miatt is ami egyre jobban erősödik a szobában, az én érzékeny orromat pedig elképesztően facsarja és kezdem kényelmetlenül érezni magam. És Hyunjin? Csak nézz az asztalról karba tett kezekkel a szemkontaktust meg nem szakítva és még mindig az ajtóban állok ugyanis nem merek bentebb merészkedni.

- Hányszor mondtam már, hogy kopogj mielőtt bejössz? - pirított rám főnököm

- Ööö egyszer se - merészkedtem visszabeszélni ami mondom, nem túl jó ötlet

- Hát elég szomorú, hogy magadtól nem tudod, téged nem neveltek meg ezzel is én fáradjak? - játsza a dráma királynőt hát engem pedig aztán anyuékon kívül ne neveljen senki

- Nem kell a fáradozásod, képzeld tudom, hogy kopogni kell csak elfelejtettem - forgattam szemet

- Gyere már be, mit állsz ott az ajtóban? Nem harapok ám - húzta széles vigyorra ajkait inkább nem mondtam rá semmit csak közelebb mentem

- Hoztam Jeongintól pár lapot a ma estével kapcsolatban egyébként ezért sem tudtam kopogni, uram - hiszen igazat mondtam mind két kezem tele volt egyikbe a pairok a másikba pedig a hell, mivel kopogjak? A fejemmel? Csoda, hogy az ajtót képes voltam kinyitni.

- Ha mondjuk nem azt a szart innád már kora reggel akkor talán kopogni is tudtál volna - szurta oda nekem miközben én leraktam az asztalára

- Az energiaitalra gondol uram? - kérdeztem az egyértelműt