From enemy's to lovers

21. rész

Felix szemszög:

Amikor vége lett a munkaidőnek (ugye reggel 6- tól este 6- ig tart) nem sokáig örülhettem ennek és pihenhettem ugyanis ma van az a vacsora. Amihez őszintén? Semmi kedvem. Egy csomó alfa ott lesz ráadásul ha jól tudom abba a maffiába még csak omegák sincsenek, még egy plussz ok ami miatt semmi kedvem ehhez az egészhez. Ne értsetek félre néha jók alfák társaságába lenni, csak az idegen alfák társaságát nem nagyon jól viselem, na meg persze nem kicsit félek. Mindegy muszály mennem hisz mindenki ott lesz. Ezzel megemberelve magamat kikapcsoltam a tévét és elindultam szettet választani. 19:00 - ra várom Jisst ugyanis vele fogok készülődni ez egyértelmű, hisz a bestiem az lenne a fura ha nem vele készülődnék. Na de visszatérve a szettre nem volt olyan sok választásom hisz Hyunjin a lelkemre kötötte, hogy az általa megvásárolt szettet vegyem fel.  Éppen a nyakkendőmmel vacakoltam ami szintúgy, mint a cipőm fekete. Utálom a nyakkendőket, mint valami póráz ahhhhjjjj. E gondolatok között nyílt az ajtó és Jisung mint ha csak otthon érezné magát úgy sétált be a picike kis otthonomba.

- Szia Lixike - kaptam egy nagyölelést legjobb barátomtól

- Jajj Jisung segítened kell, nemtudok nyakkendőt kötni - hisztiztem

- Hát ami azt illeti én se nagyon tudok, de megcsinálom max leesik  xd

- Nagyon vicces - sértődtem be

- Nekem az lesz, neked meg égőőőő - viccelődött velem, bár én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek

- Oké Jiss szerintem kész is vagyok

- Ja azt látom még szájfényt is raktál magadra kit akarsz elkáprásztatni csak nem a főnököt? - játszotta a kerítőt már megint a mókusra hasonlító fiú

- Ne beszélj annyit inkább induljunk

Tehát miután bezártam a lakásom hívtunk taxit és indultunk is a helyszínre. A helyszín egyébként egy rendezvényház viszont eléggé luxi és csak lefoglalással lehet ott rendezvényt tartani. Még sosem voltam a helyszinen, hisz nem csak hogy egy másik városba van Incheonban de ami luxi és drága annak inkább a közelébe se megyek. Jó taktika, nem? Az út nem volt olyan hosszú csupán csak fél óra, még is a taxi rengetegbe került. Soha többet nem jövök taxival az fix. Legalábbis egy másik városba biztos nem. Miután megérkeztünk, kiszálltunk majd kifizettük a taxit odamentünk köszönteni  a többieket. A hely egyébként nem volt olyan nagy szám. Volt egy hatalmas kertje és mindenhol rózsabokrok voltak, de megtalálható volt az udvaron még egy kis tavacska és egy madáritató is. Ahol mi voltunk az pedig egy 5 emeletes épület mi pedig a földszinten az ebédlőbe voltunk. Hosszú asztal volt, de kaja nyilván még nem volt rajta. Éppen a főnököm köszöntöttem amikoris a számomra legkínosabb szituációba keveredtem. Ugyanis miközben üdvözöltem a munkát adómat a nyakkendőm széppen leesett kettőnk közé.

- Oké megjegyzem, hogy a nyakkendő kötés nem tartozik az erősségeid közé - jegyezte meg a főnököm ezután a kijelentés után Jisung fülsüketítő nevetését hallottam és kezdett elegem lenni

- Ez nem vicces Jisung komolyan mondom fogd be vagy esküszöm elkaplak - emeltem fel a hangom a fiúra  csak azt a tényt nem vettem számításba, hogy lassacskán itt vannak a vendégek tehát nem ez a legjobb idő a fogócskára. Szóval futottam elkapni Jisungot vagyis futottam volna ha valaki nem fog vissza az a valaki pedig Hyunjin volt

- Felix viselkedj, te is Jisung - fordult mindkettőnk felé

- Igenis főnök - válaszoltuk kórusba

- Na ezt már szeretem

Nem kellett sokat várnunk jöttek is a vendégek. A kisugárzásuk eléggé ijjesztő azt kell, hogy mondjam és valamiért nekem nagyon nem szimpik. Ha jól tudom ez a Maniac nevezetű maffia, ugye mi vagyunk a venomok és nemértem ezt a nagy békét, de itt valami nagyon nem klappol olyan rossz előérzetem van. Seungmin és Chan mindenről tájékoztattak miszerint a Maniac nevű maffia főnöke Nam Yoonseung elég kegyetlen és eléggé szereti az omegákat, viszont nem szereti ha egy omega dolgozik. Mi ez ha nem diszkrimináció? Szerintem egy omega igenis dolgozzon, hisz erre nem csak az alfák meg a béták képesek. Miért kell minket omegákat gyerekként vagy ágyastársként kezelni? Sosem értettem és nem is fogom soha megérteni. Szóval először a két főnök üdvözölte egymást és mivel ugye én vagyok a főni asszisztense így én voltam a sorban a második, de jó nekem....