From enemy's to lovers

18. rész

FIGYELEM!

Ebben a fejezetben előfordul: mentális betegség és depresszió említése(tudom, hogy a depresszió is mentális betegség) Csak figyelmeztetésképp mire számíts, jó olvasást!:)

Felix:

Épp az utolsó munkákat csináltam a gépemen, már vágytam haza, hisz Jis már rég elment. Vajon megint Minhóval van? Annyira örülnék ha összejönnének. legalább neki sikerüljön ha már nekem nem. Nagyon pozitív vagyok nem? A szemem már ég a sok gépelés miatt, de gyors bejejezem.....és kész. Épp felálltam már indultam is amikor az ajtófélfának nekidőlve megláttam főnököm. Teljesen elfelejtettem, hogy Mr. porcelánnal kell hazasétálnom.

- Indulhatunk?

- Persze menjünk

Szótlanul sétáltunk egy darabig az utcán. Eszem ágában sem volt megtörni ezt a szép, nyugodt, már-már kínos csendet. jobban szemügyre tudtam venni persze észrevétlenül. Gondolom ő is rájött, hogy én egy hamar nem fogok megszólalni vagy talán soha, ezért ő volt az aki megtörte a csendet.

- Ugye tudod, hogy tudom, hogy bámulsz? - kérdezte hirtelen

- Mostmár igen

- Így nem is tagadod - vonta fel egyik szemöldökét

- Minek?

- Tehát így állunk

- Sétálunk nem állunk, uram

- Szereted ezt csinálni?

- Mit?

- Visszabeszélni

- Többnyire, olyan lázadó típus vagyok

- Majd kapsz egy-kettőt aztán elmegy a kedved a lázadástól

- Jajj hát most nagyon megijjedtem

- Jólvan kicsi Lixie majd meglátjuk ki nevet a végén

- Ne hívj így

-  miért vagy ennyire  undok velem?

- Több ok is van

- Hallgatlak

- De ugye nem fogsz kirugni?

- Hé, most nem a munkahelyen vagyunk

- oksi

- Tehát hallgatom

- 1. Irritál, hogy ilyen tökéletesen nézel ki, 2. Elvetted mellőlem Jisungot és rám raktál egy szolga szerepet, 3. csak mert jólesik

- Azthittem ezt már megbeszéltük, de akkor mégegyszer elmondom, nézd nem azért nem engedtelek, mert gyengének tűnsz omegához képest igen erős vagy de összevontam kettő nagy maffiát ezzel nagyon nagy veszély fenyeget minket az összes maffia ránk van szállva és ugy gondoltam, hogy Jisung mellett legyen egy alfa, na meg szerettelek volna magam mellett tudni

- Miért?

- Mert érdekes vagy Felix

- Jólvan talán meg tudom bocsátani, hogy csicska szerepet kaptam

- De ezt már egyszer elmondtam

- De hogy? Lekezelően

- Csak te érzed így de mindegy akkor spongyát rá? - nyújtotta felém a nagy lapát kezét

- Spongyát rá - nyújtottam én is

- De pici kezed van - nézegeti a kezem

- Fejezd be! 

- Szóval szerinted tökéletesen nézek ki

- Kiragadtad a lényeget. Talán igen talán nem - erre csak vigyorgott

Eléggé messze lakom úgyhogy sétáltunk egy darabig. Plusz útlezárás miatt egy kerülőn kellett menni amerre én nem a legszivesebben megyek ugyanis Seoulnak ezt a részét akár gettónak is lehetne nevezni. De Hyunjinnal nem félek, nemtudom mit gondoljak róla még mindig ugyanaz a véleményem, csak elfogadtam a csicska szerepet, ennyi.

- Felix - szólalt meg ismét

- Igen?

- A vacsorával amit szervezek van valami kivetni valód?

- Nem, nincsen

- Akkor jó neked?

- Igen, persze, ott tudok lenni

- Ezt örömmel hallom és nembaj, hogy mellettem kell ülnöd, ugye?

- Nem, elfogadom

- És a betegséged amiről Jisung beszélt?

- Nem mondom el

- Muszáj tudnom, mivel nekem dolgozol

- Nem, nem muszáj

- DE kérlek

- Jó de ne mond el senkinek csak Jisung tudja

- Oké bennem megbízhatsz

- Depressziós vagyok, tavaly nyáron amikor a barátom szakított velem azt mondta csak illúzió a mentális betegség súlyos depresszió amit az emberek bemesélnek maguknak, hogy megsajnálják őket, ezért le akartam ugorni a házunk tetejéről, Jisung állítottam meg, tudom most szánalmasnak tűnök, de ez vagyok én. És ezért nem akartam elmondani neked.

- Jézusom Felix dehogy vagy szánalmas, ez borzasztó nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokon mész keresztül

- Már annyira nem veszes, megszoktam meg szedek rá gyógyszert amit a pszichológusom írt ki

- Ez lett volna a következő kérdésem, sajnálom, hogy ilyen barátod volt, nem ezt érdemled

- Már kezdem elhinni, hogy de

- Mert ezt akarják elhitetni ne engedd, menj szembe a világgal

- De már nem megy

- Akkor segítek - szerintem épp meg akart csókolni, bár nem akarok ilyet belelátni amikor csak kedves velem de ekkor hirtelen mellettem elszáguldott egy barom ha hyunjin nem kap el akkor a kocsi alatt feküdnék, megmentett

- Megmentettél

- Igen, ne halj meg Lee Felix

Most ebben a pillanatban átértékelődött bennem valami, talán Hyunjin még sem olyan nagy faszfej amilyennek gondoltam. Talán rendes és vicces. Talán tényleg tökéletes. De nem akarom beleélni magam azzal már megjártam, de hányszor? Nem engedhetem meg magamnak, hogy ismét naív legyek, nem adom a lelkem egykönnyen Hwang Hyunjin!

Na hát itt is lennék a kövi résszel. Sajnálom, hogy eltűntem, de nyáron biztos bepótoljuk az elmaradt részeket. Lesznek itt történések a biztos, már egyes részek vannak a fejembe és így csaponganak. Igyekszem minél aktívabban hizni a részeket, de nem igérek semmit.