From enemy's to lovers

22. rész

Felix szemszög:

Aludtam, igaz elég furát álmodtam épp, azt álmodtam, hogy mézárus vagyok és azért mert eladni készültem a mézet a méhecskék szépen megtámadtak értelmes álom nem? De legalább most nem szerepelt az anyám, az apám, ürlények vagy egy fasz pontosabban a főnököm fasza....az álmomban. De mindegyis hajnali 2 van, és felkeltem ugyanis kopogást és dörömbölést hallottam kintről. Nagyon megijjedtem, amúgy is elég ijjedős vagyok. A fiókomból elővettem a pink pisztolyom abban reménykedve, hogy ezzel talán megvédhetem magam, de szerintem csak valami leesett, megint. majd a pisztoly azért rózsaszín, mert egyszer történt, hogy Jisunggal bebasztunk nagyon és befestettük az alapjáraton fekete pisztolyom rózsaszín akrill festékkel. Közben gyorsan kisiettem és lopakodva pisztollyal a kezembe indultam ki. mindig most azt csinálom, mint a horror filmekbe hallanak egy hangot megnézik a hangforrást és bumm....meghalnak na mindegy. Amit ott láttam teljesen ledöbbentett nem volt ott senki én mégis éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Ennek tudatában pedig annyira megijjedtem, hogy a szobát lassacskán betöltötte az erős vattacukor és eper illat, tehát ha valaki van itt rajtam kívül amiben egyre biztosabb vagyok, hisz idegen alfa feromonokat érzek, de csak nagyon haloványan. Ha eddig nemták hol vagyok mostmár tudni leginkább mivel alfák. Ekkor végre erőt vettem magamon és felkapcsoltam a villanyt és 6 alfát pillantottam meg, de persze maszkot viseltek, nemtűnteknak, mintha csak egy teára ugrottak volna be. Megembereltem magam és megszólaltam feléjük tartva a pisztolyom.

- Kik vagytok és mit akartok? - remegett a hangom ugyanis féltem, hisz ki az elvetemült ember aki hajnali 2-kor akar teázni tehát a tea kilőve szóval mit akarnak?

- Oh a kis omegának hogy felvágták a nyelvet - mondta egy nagydarab alfa aza típus akivel nem szivesen kerülnék közelharcba

- Azt kérdeztem mit akartok? Tán süketek vagytok? - emeltem fel a hangom ugyanis ez az én házam nehogy már én féljek a saját házamba

- Nah idefigyelj ribanc a főnöknek kellesz úgyhogy most elviszünk - mondta az egyik szemét, hogy én velük na nem, És főnök? Fejembe hirtelen összeállt a kép, ezek a Nam Yoonseung emberei biztos vagyok benne.

- Egy lépést se tovább különben lövök! - a hangom határozottan csengett viszont a kezem remegett mint a nyárfalevél, ráadásul az illatom is intenzívebben lett

- Cica lehet ezt mondod viszont a tested elárul remegsz, izzadsz, mindjárt sírsz és a fincsa illatod is egyre erősödik - látta meg sajnos a nagydarab alfa az igazságot aki sajnos nem olyan buta, annyira dühös voltam, hogy meghúztam a ravaszt, viszont semmi nem történt

- A kurva életbe! Hogy felejthettem el tölteni bele? - káromkodtam a betörő alfák pedig csak kinevették bénázásomat

- Mostmár ne ellenkezz, add meg magad - szólalt meg ismét az egyik alfa

- Soha! Tudjátok hogy szól a mondás...Futás! - és futottam kétségbeesetten a pisztolyt közbe elraktam hátha jól jöhet még valamire

A nagy kétségbeesésem közepette befutottam a szobámba és magamra zártam az ajtót tudom, hogy ez nem sokáig fogja őket feltartani viszont addig nyerhettem vele amíg kinyitom és kimászok az ablakon. Mikor már kimásztam és az utcán voltam ott se hagytam abba a futást, hisz futottak utánnam, hogy ezek a faszfejek milyen kitartóak....Segítséget kell hívnom. Gondoltam gyorsan felhívom Jisungot remegő kézzel nyúltam a telefonomért, majd a névjegyzékbe nyomtam Jisung nevere legalábbis ezt hittem csak hogy félrenyomtam s Jisung helyett a porcelánbőrű főnököm hívtam, de mindegy a segítség a segítségért.

- Felix minden rendben? Miért lihegsz? Jól vagy? - hiszen a telefonba tényleg csak annyi hallatszik, hogy lihegek, hisz a futást egyre nehezebben bírom