From enemy's to lovers

14. rész

Másnap arra ébredtem, hogy borzasztóan fáj mindenem na meg persze arra, hogy egymás hegyén hátán alszunk. Rajtam Jisung feküdt, szemmel láthatólag még aludt. A fejem majd széthasad úgy fáj, a hátam is fáj a sérvemről meg már ne is beszéjünk.....Mitörtént vajon este? Mármint annyi megvan, hogy ittunk felhívtam a főnököm és közöltem vele egyszerűen, hogy sakál részegek vagyunk, mintha tök normális lenne az, hogy az egyik alkalmazottja az éjszaka kellős közepén felhívja ezért. Aztán kpszakadás......remélem azért a barátaimmal nem kerültem közelebb a kelleténél...oké ez hülyeség ugyanis mindannyian omegák vagyunk, tehát ez lehetetlen. Gondolkodtam hátha vissza tudok emlékezni .......és akkor beugrott: megjártam a rendőrséget, I.N elhagyta a gatyáját engem pedig a saját paraszt főnököm hozott ki. Na ez a szégyen legteteje, na ezért utálok inni, de nem bánom, mert egy fantasztikus este volt. Nahát amikor meg a hazajövetelemet úgy ünnepeltük meg, hogy tortát sütöttünk az mindennek a teteje volt. Mosolyogtam, mint valami idióta, mert végre ismét jól éreztem magam csak most nem csak az alkohol miatt szeretem a barátaim, mindig fel tudnak vidítani, de soha nem faggatnak, ha azt én nem akarom. Tiszteletben tartják amit kérek és ez fordítva is így van. Számomra a tisztelet olyan dolog, mint a szerelem csak akkor működik ha kölcsönös, szokták azt is mondani, hogy amilyen a fogadj Isten olyan az adjon Isten. Én úgy definiálnám, hogy: ha megadod a tiszteletet akkor én is megadom neked, de ha te nem adod meg a tiszteletet én sem adom meg neked. Ezt még gyerekkori barátom, mostani kollégám Chan mondta. Mind a ketten Ausztrálok vagyunk(onnan származunk) úgyhogy nem is olyan meglepő, hogy ismerem.

- Jóreggelt Felix! - kelt végre fel Jisung

- Guten Morgen Jisung! 

- Ne már Felix tudod, hogy nem tudok németül nemértem miért kell csesztetni már kora reggel

- A tegnap este gatya volt

- Ne is mond Lixie ne is mond....

- Szerinted Jisung ki ivott a legtöbbet?

- Szerintem Seungmin csoda ha emlékszik mi volt tegnap

- Gyere Jiss készítek magunknak gyógyszert

Ezzel az elhatározással be is mentem a konyhába, de ami ott várt rám azt vagy elfelejtettem vagy el akartam felejteni szerintem mindkettő. Arra emlékszem, hogy mondtam magamnak, hogy holnap vár majd rám egy kis takarítás, de ez nem egy kis takarítás. A faltól kezdve minden csupa liszt, a falról folyik a cuormáz és valami égett szagot is érzek, a torták pedig teljesen megszikkadtak mert számunkra nem létezik hűtő. Tátva maradt a szám. A konyhámból egy kupleráj lett. Erre szökkent oda mellém Jisung.

- Jajj Lixie miért van nyitva a szád?

- Jisung mond te vak vagy? Nem látod?

- Mit kéne látnom?

- Hogy a konyhám egy kupolda!

- Oh de azt látom, de akkor se nyisd ki a szád, mert a végén belerepül egy légy, vagy ami még rosszabb, bár attól függ.....egy fasz

- Jiss fogd be

- Ti mind ketten fogjátok be - szólt ránk "kedvesen" Seungmin

- Emlékszel a tegnap estére

- Sajnos Felix ahhoz, hogy ne emlékezzek nem ittam eleget, de ahhoz, hogy egy időre undorodjak a piától ahhoz pont eleget ittam

- Én is emlékszem minden másodpercre - mondta Jeongin őszintén én annyira megijjedtem, hogy ugrottam egyet

- Baszki I.N ilyet többet ne csinálj, kurvára megijjedtem

- Ez nagyon vicces

- Nem, nem az egyáltalán nem vicci - durciztam be, de egyből el is nevettük magunkat