Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Tizedik fejezet

Ezután leültünk az asztalukhoz és elkezdtünk enni. Nagyon jó volt a hangulat.
-Van egy kertünk hátul, ha gondoljátok kimehetünk még oda és beszélgethetünk még ott-mondta kedvesen Mrs. Navarro
Mindannyian beleegyeztünk és kimentünk a kertbe.
-Az a helyzet szomszédosnőm, hogy a nevedet még mindig nemtudom
-Én se tudom a tiédet szomszéd
-Óh bocsánat kisasszony-mondta tetetett megbánással-Victor Hilton vagyok és kegyed?-majd meghajolt
-Óh uram-erre pukedliztem egyet, majd röhögtünk egy nagyot
Erre a nagyiék is felfigyeltek és mosolyogva figyeltek minket.
-Sally Andersonnak hívnak
-Óh Sally kisasszony-majd kezet csókolt
-Állj már le-mondtam neki nevetve
-Nem is tudtam, hogy ti hívtatok meg, azt hittem a másik szomszéd
-Hát tudod a nagyi szeret kedveskedni az új szomszédokkal, ő alapból ilyen és reggel megemlítettelek téged, így hát kíváncsi lett nagyon rátok
-Szóval beszéltél neki rólam?-kérdeztem kíváncsian
-Igen mondtam neki, hogy találkoztam az új szomszéd lánnyal
-Nem is tudtam, hogy a nagyidékkal élsz te is
-Mivel nem mondtam, de amúgy igen, és hogy őszinte legyek sokkal jobb velük
-Megértelek én is így gondolom-mondtam neki
-Úgy látom hasonló a véleményünk szomszédlány
-Igen egyetértek szomszéd
-Szóval akkor olasz vagy?-mivel a vacsorán ez is kiderült
-Igen félig olasz, félig amerikai-mondta Victor
-Azta az olasz csődör-viccelődtem vele
-Az bizony-vigyorgott
Aztán a nagyiék szóltak nekünk, hogy lassan ideje mennünk, ezért Victor a nagyszüleivel együtt kikísért minket a kapuig.
-Szia szomszéd lány
-Szia szomszéd fiú
Majd a nagyszüleitől is elköszöntem és bementünk a házunkba. Írtam Sarahnak, majd megcsináltam az esti teendőimet és lefeküdtem aludni. Aztán arra ébredtem, hogy David felettem áll
-T-te mit keresel itt?-kérdeztem dadogva
-Mivan azt hitted nem talállak meg?-kérdezte, majd hajon fogva felrángatott az ágyból és leráncigált a lépcsőn
-A nagyiék hol vannak?
-Ők pihennek, a nyugtatótól egy ideig nem kelnek fel
- Képes voltál őket benyugtatózni? Te hülye, hiába viszel el, úgyis elszököm tőled!-ezután kapálóztam, de hiába, közbe megjelent Victor
-Hagyd őt békén!-mondta Davidnak idegesen
Majd felkeltem. Úristen ilyen álmom se volt még. Remélem David nem fog tényleg megtalálni.

Miközben reggeliztem majdnem belefelejtem a müzlis tálba.
-Fáradtnak tűnsz-állapította meg a nagyi
-Nem aludtál az éjjel?-kérdezte nagyapa
-Hát nem igazán, nemtudtam-húztam el a számat
-Nyugi ez ilyenkor normális, új környezet, új hely-mondta a nagyi biztatóan. Majd hozzászoksz
Persze, ha csak erről lenne szó, de inkább nem szólok nekik, nehogy aggódjanak.
Gyorsan megettem a reggelit, majd kevés energiával felálltam a székből.
-Akkor én megyek a levegőre, hátha a napsütéstől feltöltődök
-Menyj csak, de vigyázz magadra-mondta nagyapa komolyan
Annyira jól esik, hogy van akik aggódnak értem annyi év után.
-Rendben, majd jövök
Aztán elindultam a járdán, majd a szomszéd házban valaki a kertben ült épp.
-Szia szomszédlány
-Óh hát szia szomszéd
-Miért van az, hogy állandóan beléd botlok?-kérdeztem tőle
-Mivel szomszédok vagyunk?-mondta egyértelműen
-Egyébként, hogy lásd milyen nagylelkű vagyok megengedem, hogy ide ülj mellém-mondta nekem nagyképűen
Így hát bementem hozzájuk és leültem mellé a kertben kint lévő székre.
-Nem is értem minek ülök le egy ilyen nagyképű pasi mellé-mondtam neki érthetetlenül
-Mert mondjuk tudod, hogy nem vagyok az-mondta és elég közel hajolt hozzám
-Lehet, de viszont azért ne mássz az arcomba-majd hátrébb toltam mosolyogva
-Inkább mesélj miért nézel ki úgy mint aki már egy éve nem aludt?-kérdezte érdeklődően
-Ha ez egy bók akart lenni, akkor nagyon rosszul csinálod-mondtam vigyorogva-De amúgy meg nem aludtam valami jól-váltottam át komolyra
-Hogy hogy? Rémálom?
-Hát új környezet meg ilyenek, nincs szó  álomról-hazudtam neki és láttam rajta, hogy nem hitte el, de inkább rám hagyta.
-Mivel ilyen nyomott fejed van, ezért elviszlek valahova-mondta nekem és felpattant, majd magával húzott. Beszólt a nagymamájának, hogy elmegy és mentünk tovább sétálva.
-Tudod mehetnénk kocsival is, de az most szervízbe van
-Értem tökfej
-Mi az, hogy tökfej?-mondta nekem értetlenkedve
-Hát én nyomott fejű vagyok, szóval akkor te tökfej
-Értem, mi aztán nagyon érettek vagyunk
-Én az vagyok, csak te nem!-mondtam tetettett felháborodással
-Kikérem magamnak, én nagyon érett vagyok 20 éves létemre!-mondta és kihúzta magát
-Persze persze tökfej
-Nyomott fejű
-Inkább azt mondd el nekem te hány éves vagy?-kérdezte kíváncsian
-Titok
-Tuti kevesebb vagy-mondta vigyorogva
-Mostmár azért se mondom el!
Aztán végül abbahagytuk a vitát, komolyan mint a gyerekek és egy pizzériához értünk.
-Megérkeztünk
Ezután bementünk leültünk.
-Csak, hogy tudd ez a város legjobb pizzázója-mondta
-Értem, akkor gondolom fincsi lesz-mondtam, ő pedig bólintott