Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Harminckilencedik fejezet

Visszamentem a szobámba és elkezdtem gondolkozni. Vajon jól tettem, hogy hittem neki? Mivan ha csak hazudik? Hisz Ericben jobb nem bízni! Jó elég őszintének tűnt és lehet, hogy tényleg megbánta, de sose lehet tudni? Mivan ha megint úgy fog viselkedni? De inkább nem is gondolok erre, hisz van egy testőröm és legalább megtud védeni.Nem is olyan rossz ez a testőrösdi. Nem mintha Ericcel bárhova elakarnék menni. Soha nem megyek vele sehova többet, soha!

Eltelt a hétvége és eljött a hétfő. Sarah mondta, hogy elmehetnénk a plázába, amivel én is egyetértettem, mivel szükségem van egy pár új ruhára. Ezért a testőrömmel el is indultunk kocsival, mivel David valahonnan azt is szerzett, így többé nem kell gyalog mennem. Végre jobban mászkálhatok a testőrnek hála. Tényleg egyre jobban tetszik, hogy van egy testőröm, aki ráadásul még normális is! Nemtudom mi történz Daviddal, de hogy fejre esett az is biztos!

Szóval kb. kettő körül elindultunk, és amikor a sulihoz értünk láttam Saraht, ezért kihajoltam az ablakon, hogy észrevegyen és egyből észrevett így elindult a kocsinkhoz.
-Jó kocsi-vigyorgott
-Ugye? Gyere szállj be-mondtam és egyből be is szállt hátra mellém, majd egyből a pláza felé indultunk. Egy fél óra alatt meg is érkeztünk vagy még hamarabb, majd egyből kiszálltunk a kocsiból és megnyugtattam a testőrt, hogy nem szökök el nyugodtan maradhat a kocsiban. Nem volt könnyű, de végül sikerrel jártam. Egyből a ruharészlegre mentünk.
-Nekem egy új cipő is jó lenne már-mondta Sarah
-Jó akkor veszünk itt egy pár ruhát, aztán pedig veszünk neked egy cipőt-mondtam neki és egyetértett velem

Kb. egy óráig ott nézelődtünk, jó nem igaz csak egy fél órát, aztán cipőt választottunk Sarahnak. Most pedig a barátnőm rábeszélt arra, hogy vegyünk a mekinél valamit. Én beleegyeztem, de mondtam, hogy elvitelre kérjük, különben a végén Richard elindul megkeresni minket, hogy hol vagyunk már eddig. Vettünk egy sajt és egy csirkésburgert, fantát és spriteot. Majd gyors tempóba kimentünk és láttam, hogy amikor észrevett a testőr mintha megkönnyebült volna.

-Megjöttünk-jelentettem ki
-Akkor indulhatunk?-mindketten bólintottunk és egyből beszálltunk a kocsiba mindannyian, majd Saraht hazavittük, utána elindultunk az én állítólagos házam felé.
-Köszi, hogy elvittél minket Richard, ma már nem megyek sehova, szia
-Ugyan ez a munkám, szép napot

Majd elment. Itt dolgozik, de nyilván máshol lakik, szóval ő hazament a kocsijával, ugyanis ezt nem csak munkára kapta. Hát igen David lehet csak velem gonosz. Egy kicsit lejjebb állítottam meg Richardot, nem akartam nagy feltűnést. Majd mikor közeledtem a házunkhoz észrevettem Victort.

-Victor hát te?-kérdeztem meglepődve
-Szia-odajött hozzám és szorosan megölelt, én persze visszaöleltem őt azonnal. Annyira jólesett ez az ölelés. Az ő ölelése.

-Eltűntél, a nagyidék is nagyon aggódtak miattad. Jól vagy?-kérdezte aggódva
-Igen persze jól vagyok-mondtam-Gyere be-bementünk a házba, leültünk a kanapéra és egyből megszólalt:
-Olvasták a leveledet, hol van az a szemét?-lett egyből ideges
-Elvileg dolgozik valahol. A nagyiék jól vannak? Mesélj!-kértem tőle, mivel nagyon érdekelt a nagyszüleim állapota
Remélem nem lett semmi bajuk...

-Hát... Nem igazán, a mamád rosszul lett és kórházba is került, még megfigyelésen van
-Úristen-kaptam egyből a számhoz-De ugye jobban van már?-könnyeztem be
-Igen, nyugi ma vagy holnap már ki is engedik
-Akkor jó, látnom kell őt, beszélek Daviddal, hogy engedjen el hozzá
-Jó és amúgy bántott?-kérdezte aggódva
-Nem, most nem-mosolyogtam rá
Még most is képes aggódni értem, úgy hogy szakítottam vele. Ő is visszamosolygott rám és csak percekig néztük egymás szemét. Bárcsak megcsókolhatnám őt most, de sajnos nem tehetem, mivel ellöktem magamtól.

-Hogy hogy itt vagy?
-Látnom kellett téged és elkellett mondanom, hogy mi történt a nagyiddal
Meg persze a nagyapád elmondta a címet így egyszerű volt-vigyorgott
Én csak megöleltem őt és percekig így voltunk.
-Mostmár lassan mennem kell, talán még találkozunk-állt fel és egyből az ajtóhoz indult
-Meddig leszel itt?
-Egy-két napig csak-én pedig csak bólintottam, ő pedig kiment az ajtón
-Szia-mosolygott rám
-Szia-én is mosolyogtam és egyszerre kerülgetett a sírás is, mivel talán soha többé nem látom már őt. Bezártam az ajtót és szomorúan felmentem a szobámba, majd inkább elaludtam.

Másnap mikor felkeltem egyből eszembejutott a tegnapi nap és egyből elkeseredtem. Victor olyan rendes képes volt elutazni Floridába, hogy láthasson, egyszerűen ezt nemtudom hova tenni. Nagyon félek attól, hogy soha többé nem látom őt.

-David elmegyek sétálni
-Egyedül nem mehetsz
-Nem szököm el-akaratoskodtam
-Richarddal mész-jött hozzám közelebb
-Miért nem érted meg, hogy nem szökök el?
-Mivel nem bízom benned azért-majd adott egy pofont-Többé ne merészelj kérdőre vonni-majd elment
Nem értem, hogy tud ilyen erősen ütni, de csíp a helye. Inkább felhívtam Richardot, mivel meg van a telefonszáma az ilyen esetekre. Egyből fel is vette és amint tudott jött is, majd elindultunk.

Megint meggyőztem, hogy nem szökök el és a kocsiból kiszállva elmentem az egyik közeli parkba. Leültem az egyik padra, majd valaki leült mellém.
-Szia-mondta Victor
-Szia, hát te?-kérdeztem kíváncsian
-Épp itt sétáltam és észrevettelek
-Értem, mi újság?-érdeklődtem
-Nem sok, veled?
-Velem se
-Piros az arcod?-vette észre egyből a pofon helyét, ugyanis ott maradt egy piros folt
-Öhm igen, lehet-mondtam zavartan
-David volt, igaz?-egyből rájött ilyen nincs
Én csak bólintottam
-Én egyszer megölöm azt a szemetet-mondta dühösen, majd egyből felállt
-Ne, kérlek ne, nem éri meg-bújtam hozzá
-Dehogyisnem, hisz bánt téged, persze, hogy megéri
Nagy nehezen visszaültünk a padra és kellett pár perc mire megnyugodott.

Egy ideig csendbe ültünk, majd megszólalt:
-Miért szakítottál velem?