Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Huszonötödik fejezet

Miután bementem a nagyi ott várt rám a nappaliban. Ezért odamentem hozzá.

-Hogy érezted magad?-pattant fel egyből
-Nagyon jól-vigyorogtam rá-Elmentünk étterembe, de mint mindig most is jól elvoltunk-ültem le és mondtam mosolyogva. A nagyi is vissza leült mellém.
-Szeretitek egymást?-kérdezte hirtelen a nagyi
-N-nem-mondtam zavartan-Mármint milyen érzés szerelmesnek lenni? Mert mikor megölel érzek valami furát a hasamban és olyan melegség fog el-mondtam el neki őszintén, ami már egy ideje történik velem.
-Tudod a nagyapádnál én is ezt éreztem, mivel mikor szerelmes vagy ugyanezek az érzések vannak az emberben és mikor meglátod nagyon boldog leszel. Bármi is van érzed, hogy ő más számodra, ő több és, hogy csak vele akarsz lenni senki mással. Ha valami olyat tesz zavarba jössz.-mondta a nagyi és ekkor rá jöttem
-Akkor én szerelmes vagyok-mondtam meglepve-De én azt hittem, hogy ez csak valamiféle hála, vagy nem is tudom mi

Mivel sosem voltam szerelmes, így érthető, hogy nem tudtam ezeket az érzéseket hova tenni. Ha a nagyival nem beszélem meg kitudja mikor jöttem volna rá.
-De az egy jó dolog-mondta a nagyi mosolyogva
-Igen, de nem az, ha nem viszonozzák-mondtam komolyan
-Honnan tudod hogy ő nem érez így irántad?
-Nem hiszem, most oké elhívott magával, de egy barátot is elhívhat
-De csinált valami szokatlant, amit az előtt nem?
-Megpuszilta az arcomat-mondtam és a nagyi sejtelmesen elmosolyodott-Mi az?
-Semmi, én nem mondok semmit-mondta még mindig mosolyogva

Én nem firtattam tovább a dolgot, ezért inkább felmentem a szobámba és gondolkoztam. Vajon Victor is így érez irántam? Mi van, ha nem? Vajon képes lennék így továbbra is a barátja lenni? Mi van akkor, ha ő is szeret? Inkább megkérdeztem Saraht, de ő is tanácstalan volt, nem mintha ő már lett volna szerelmes, vagy együtt lett volna valakivel. De reméltem, hogy ő tud nekem tanácsot adni. Aztán úgy voltam vele, hogy majd kiderül. Meg úgyis csak barátok vagyunk, nem gondolok bele semmit!

Másnap elindultam a boltba, majd visszafelé találkoztam valakivel.
-Szia idegen-mondtam vigyorogva
-Szia szomszédlány-mondta Victor-Várj segítek-mondta és elvette a táskámat.
-Köszi, de amúgy nem nehéz
-Nem baj, akkor se cipekedj-mondta nekem, ezen pedig csak elmosolyodtam. Nagyon jól esett a figyelmessége. Bementünk a házunkba és letette a cuccokat a konyhába.
-Sziasztok, hát te Victor?-kérdezte nagyi
-Találkoztam Sallyvel, és segítettem hozni a dolgokat, de már megyek is
-Milyen figyelmes vagy-mosolygott-Nyugodtan maradhatsz ameddig csak akarsz, Sally biztosan örülne neki-mosolygott a nagyi
Én meg néztem rá döbbenten, hogy mitcsinál. Ezután a nagyi elment.

-Szóval örülnél neki ha maradnék?-kérdezte sejtelmes mosollyal
-Nem, csak túlzott a nagyi. De, ha már így megkérdezted nyugodtan maradhatsz
Felmentünk a szobámba és elkezdtünk filmezni. Kb. egy óra múlva vége lett.

-Amúgy egy kicsit hazudtam-mondtam-Mivel tényleg szerettem volna ha maradsz-néztem mélyen a szemébe
Elmosolyodott, majd megszólalt:
-Tudtam én, és amúgy én is maradni akartam

Ezen amúgy elcsodálkoztam, de nagyon örültem neki. Aztán Victor elkezdett közeledni a számhoz, azt hittem már, hogy megtörténik, de valaki kopogott.
-Kis unokám gyere le kész az ebéd-mondta nagyapa, majd benyitott, mi gyorsan szétrebbentünk.
-Bocsi, Szia Victor-köszönt nagyapa
-Jó napot
-Rendben nagyapa mindjárt megyünk-mondtam zavartan, majd nagyapa kiment. Hallottam még, ahogy a nagyi lecseszi, hogy minek szólt, akkor ezek szerint nem a nagyi kérte meg, hanem magától jött. Szegény nagyapa...
-Ez kínos volt-mondtam elpirosodva
-Igen, az-mondta ő is a tarkóját vakargatva

Lementünk és ott voltak mindketten, majd én is elindultam, hogy egyek, de Victor megfogta a kezemet és megállított.
-Én lassan megyek, majd találkozunk-mondta Victor
-Jó, nem akarsz enni?
-Nem, de te egyél nyugodtan-mosolygott
-Jól van-mosolyogtam én is
Kiment én pedig odamentem a konyhába.
-Victor?-kérdezte a nagyi kíváncsian
-Hazament-mondtam egy kicsit szomorkásan, mivel egy kicsit az is lettem
Szerettem volna ha még marad...
-Látod nem kellett volna benyitnod hozzájuk-mondta a nagyi
-De miért, most mi volt a baj? Megzavartam valamit, hisz barátok-értetlenkedett a nagyapa
-Nem történt semmi baj nagyapa és nem nem zavartál meg semmit-mondtam zavartan
Pedig ha tudná...
De inkább hadjuk is, lehet csak sokat képzelek a dolgokba!
-Hát tetszenek egymásnak nem érted?-mondta a nagyi mindentudóan
-Nagyi!-szóltam rá
-Bocsi
-Sajnálom Sally nemtudtam-mondta bűnbánóan a nagyapa, én erre inkább már csak legyintettem. Inkább szedtem magamnak és elkezdtem enni.

-Egyébként rendes fiú, szerintem összeilletek-erre majdnem félrenyeltem, de szerencsém volt és nem lett baj.
-Hagyjuk inkább ezt a témát létszi-kértem tőlük

Csendben folytattuk az evést, majd felmentem a szobámba. Semmi érdekeset nem csináltam, majd este hallottam, hogy valaki csenget.

Leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.

-Szia-lepődtem meg