Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Huszonnyolcadik fejezet

A napokban nem történt semmi érdekes, viszont az én jókedvem sosem múlt el. Annyira örülök, hogy a nagyiék elhoztak ide, hisz az életem így sokkal jobb lett. Annyira szeretem a nagyiékat és, ha időnk engedi elszoktunk együtt menni a tengerpartra vagy étterembe. Victorral is jól megvagyunk, mostanában sokat elmentünk együtt sétálni vagy fagyizni. De most nem rég kijött a legjobb barátja Mike, szóval most ők elvannak együtt. Egész jó fej srác. Már két napja itt van és Victor ennek nagyon örül. Én dolgozgatok, és azt kell, hogy mondjam, hogy a kis gyorsétterem egész szépen fejlődik. Egyre több dolgozó van, ahogy vendég is. De azért örülök, hogy megint hétvége van, így nyugodtan pihenhetek.

Nyugodtan feküdtem már egy ideje az ágyamon, majd valaki csengetett. Gyorsan leszaladtam az ajtóhoz kinyitni, hogy ne a nagyiéknak kelljen. Mikor az ajtót kinyitottam az állam majdnem leesett.
-Szia-ugrott a nyakamba Sarah
Hirtelen a meglepettségtől lefagytam, majd gyorsan kapcsoltam és visszaöleltem.
-Szia, hát te?-kérdeztem boldogan és a boldogságtól még egy könnycsepp is kifolyt a szememből.
-Gondoltam biztos örülnél neki, ha meglátogatnálak, és az arcodat látva igazam lett-mondta büszkén
-Annyira hiányoztál és annyira örülök, hogy itt vagy-öleltem meg megint
A nagyiék is közbe lejöttek és kiderült, hogy ők is tudtak Sarah kis tervéről. Vagyis arról, hogy meglátogat engem. Hát mit kell, hogy mondjak jól megleptek!

-Felmegyünk beszélgetni?-kérdeztem
-Igen-mondta és egyből felszaladtunk a szobámba
-Mesélj mi van otthon?-kérdeztem
-Semmi, David egy ideje nem jelentkezik, sehol se látni, szerintem bezárkózott a házba-mondta Sarah
-Lehet, remélem abbahagyja, és nem keres meg, de ugye nem bántott?-kérdeztem aggódva
-Nem, nem bántott minket. Csak annyi volt, hogy a szüleimmel összeveszett, de ezt mondtam is már neked
-Akkor jó, nem bocsátanám meg magamnak, ha neked, vagy a szüleidnek bajod esne-mondtam őszintén

Egy ideig csendben voltunk, majd Sarah megszólalt.
-Mi újság van a hercegeddel?-vigyorgott rám
-Semmi, jól megvagyunk-vigyorogtam
-El is hiszem, mindig meglep téged valamivel, szerencsés vagy-mosolygott rám Sarah
-Én is annak érzem magam, de amióta itt vagyok olyan boldog életet élek, remélem soha nem kell majd elmennem-mondtam ki őszintén, Sarah pedig csak megsimogatta a hátamat
Ezután elkezdtünk filmezni, majd utána lementünk enni, mivel nagyi szólt, hogy együnk. Utána kimentünk az erkélyemre, ami Sarahnak is tetszett.

-Meddig maradsz?-kérdeztem
-Egy hét
-Tényleg?-örültem meg
-Igen-mondta, én pedig olyan hirtelen öleltem meg, hogy eldőltünk, nevetve ültünk fel
-Akkor holnap lemehetnénk a partra, mit szólsz?-kérdeztem izgatottan
-Jó-örült meg ő is
-Viszont hétköznap csak munka után tudunk valahova elmenni-mondtam szomorúan
-Nem baj, meddig is dolgozol?
-Négyig
-Az jó, majd akkor utána elmegyünk valahova
Miután ezt megbeszéltük a legjobb barátnőm lefeküdt aludni, mert eléggé elfáradt, én pedig még Victorral írkáltam. Megbeszéltük, hogy holnap munka után átmegyek hozzájuk.

Letettem a telefont és én is elaludtam.
Másnap gyorsan kipattantam az ágyból és megnéztem az időt. 7:10 akkor még időben vagyok, nyolcig simán elkészülök. Gyorsan felöltöztem meg ilyenek, aztán mentem is, Sarah addig a nagyiékkal lesz, ameddig én dolgozok. Mivel az étterembe úgy van, hogy mindenki egy beosztást kap és mindig aszerint fog dolgozni, ezért én felszolgáló lettem, de nyilván nem csak én, mivel ugye már sokan dolgozunk ott.

Végre ebédszünet volt és leülhettem egy kicsit pihenni, meg enni. Komolyan ilyenkor számomra az ebédszünet a megmentőm. Vége lett a 20 perces ebédszünetemnek, ezért folytattam tovább a munkát.

Végre letelt a munkaidőm, szóval rohanok is haza. Pár perc alatt a házunknál voltam, bementem és köszöntem, majd láttam, hogy Sarah és a nagyi sütnek valamit.
-Hát ti meg mitcsináltok?-kérdeztem meglepve
-Csokis muffint, a csokis keksz már kész van-mondta Sarah
-Az jó, várjatok én is segítek, csak lepakolok

Felszaladtam, átöltöztem, meg ilyenek, majd leszaladtam és én is segítettem nekik. Miután készen lettünk büszkén néztük a sütiket. Nagyon jól sikerültek, az ízeik meg egyszerűen isteniek. Közbe nagyapa is hazajött és ő is megkóstolta őket. Ízlett neki. Megnéztem az időt és már negyed hat volt, akkor Victor már hazaért a munkából. Elindultunk Sarahval a szomszédba, becsöngettünk és Mike nyitott ajtót.

-Szia Mike-köszöntem mosolyogva
-Szia Sally-köszönt vissza mosolyogva
-Ő itt Sarah, Sarah ő itt Mike Victor legjobb barátja
-Szia-köszönt mosolyogva Sarah
-Szia Sarah-mosolygott Mike is
Mike beengedett minket és Victor szaladt le a lépcsőn
-Sziasztok-köszönt
-Szia Sarah vagyok, Sally legjobb barátnője
-Én Victor a barátja
-Jól van most, hogy így mindannyian összeismerkedtünk mitcsináljunk?-kérdeztem
-Játszunk felelsz vagy merszet-dobta fel az ötletet Sarah és mindannyian beleegyeztünk
-Akkor kezdek-mondta Mike-Victor felelsz vagy mersz?
-Felelek
-Mi a kedvenc színed?
-Fekete-Sally felelsz vagy mersz?-kérdezte Victor
-Merek-akkor két körig az ölembe kell ülnöd-mondta én pedig így tettem, mindenki csak vigyorgott, én meg már kezdtem teljesen zavarba jönni. De úgy vettem észre, hogy Victor nagyon élvezte a helyzetet. Nem mintha én nem, csak egy kicsit zavarba ejtő volt nekem.