Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Negyvenötödik fejezet

Miután anya hazavitt egyből elkezdtem összepakolni, mivel minél hamarabb odaszeretnék költözni. Teljesen nem lettem vele kész, van még egy pár dolog amit még összekell pakolni.

Fáradtan dőltem be az ágyamba, miután megfürödtem és pityegett a telefonom. Megnéztem és amikor megláttam az üzenetet, egyből hevesebben kezdett el verni a szívem, ugyanis nem sok minden állt benne, csak annyi, hogy ,, Szeretlek ''. De nekem ennyi is elég volt, hogy egyből vigyorogni kezdjek. Hiába mondok bármit Victornak ő akkor is szeret. Mosolyogva aludtam el.

Másnap vidáman keltem fel és miután elkészültem felhívtam anyát, hogy ma már lehet, hogy kész leszek a pakolással, azt mondta jó, írjak ha kész lettem.

Gyorsan ettem és folytattam a pakolást és délután kettőre tényleg készen is lettem vele. Írtam anyának, aki mondta, hogy fél óra és itt lesz. Viszont van egy pár nehezebb doboz is, de majd csak megbírkózunk vele, hisz végül én is nagy nehezen elbírtam. Lecipeltem a dobozokat a lenti szintre. Mikor már az utolsó dobozt tettem le, akkor szólalt meg a csengő.

-Szia, hoztam kaját-mondta anya és lóbálta a mekis zacskót
-Szia, de jó, már amúgyis éhes voltam-egyből elvettem tőle, majd leültünk a konyhába és enni kezdtünk. De jó, hogy gondolt rám, már ez a kaja nagyon rám fért, úgy sincs a hűtőbe se semmi, szóval ez tényleg nagyon jól jött. Miután megettük elkezdtük anya kocsijába berakni a dobozokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kocsija nem volt tele dobozokkal. Mivel a csomagtartóban és a hátsó üléseken is négy volt.

Elmentünk a házhoz, és gyorsan kitettük a dobozokat a nappaliba, majd mentünk is vissza mivel a házra ráfért egy kis takarítás. Szóval gyorsan takarítottunk, este hatra lettünk készen. Fáradtan dőltünk le a kanapéra és amúgy egy kicsit be is aludtunk, mivel amikor felkeltem és megnéztem az időt már hét óra volt. Jól elment az idő, egy órát aludtam, anya meg még most is alszik, de sajnos felkell keltenem.

-Anya, anya-keltegettem
-Hmm? Mi az?-nézett rám nagy álmos szemekkel
-Elaludtunk, hazakéne mennünk az új lakásba-javasoltam az ötletet, mivel érdemesebb lenne mostmár ott aludnom, mivel minden cuccom ott van.
-Jó mehetünk
-De várhatunk egy kicsit, így álmosan nehogy baj legyen

Végül anya beleegyezett és egy kicsit vártunk, ameddig teljesen fel nem ébredtünk. Tíz perc után már eléggé feléledtünk és kimentünk, én pedig bezártam az ajtót. Nagy sóhajjal indultam el legalább már nem kell többé itt laknom, viszont azért hiányozni is fog, mivel David előtt is itt laktunk, tehát valamilyen szinten mégis csak ez volt az igazi otthonom. Viszont nagyon izgatott is vagyok az új ház miatt, szóval a szomorúságom egyből elmúlt és boldogan pattantam be a kocsiba. Anya csak vigyorgott tettemen.

Hamar oda is értünk az új otthonomhoz és egyből be is mentünk a házba. Szerencsére volt egy két dolog, amit már kipakoltam, szóval nyugodtan letudok feküdni aludni, mivel a pizamám és az ágyneműm is rajta van az új ágyamon.
-Jó éjt-köszöntem el anyától
-Jó éjt Sally
Majd bementem a szomszédos szobába, gyorsan átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Gyorsan megnéztem megint az üzenetet, amit a szerelmemtől kaptam tegnap. Lehet írnom kellett volna rá valamit, de minek, ha lehet sose látom már. Inkább letettem a telefont és elaludtam.

Másnap mikor felkeltem nem is akartam kikelni a pihe puha ágyacskámból, ez az ágy egyszerűen olyan jó.
-Jó reggelt-dugta be a fejét az ajtón anya
-Jó reggelt-nyújtózkodtam
-Kész a reggeli, gyere enni-majd elment
Kimásztam az ágyból, gyorsan elkészültem, majd lementem. Isteni illatok csapták meg az orromat.

Majd mikor megláttam, hogy van palacsinta csoki öntettel egyből leültem és neki kezdtem enni. Anya is evett és csak mosolygott a falánkságomon. Hát igen nagyon odavagyok a csoki öntetes palacsintáért. Gyorsan megettük, majd anya megszólalt:
-Segítsek a csomagok kipakolásában?
-Hát igen lehet jó lenne, ha segítenél

Ezután elindultunk két dobozzal majd anya kicsomagolta és a dolgokat adta nekem én pedig elraktam őket. Így azért gyorsabban haladtunk. Már délután kettő volt és már négy dobozt sikerült kipakolnunk. Még van négy doboz...hurrá! Pont pihentünk, de épp megszólalt a csengő. Lesiettünk és anya megnézte ki az. A postás volt.

-Jó napot, levele jött-mondta és átadta
-Jó napot köszönöm
-Szívesen, viszlát-majd elment
Én egyből elvettem a levelet és leültem, anya is követett miután bezárta az ajtót.
Kibontottam. A bíróság időpontja szerepelt benne.
-Április 4.-én lesz
-Akkor az jövő hét kedd-mondta
-Akkor még várhatunk egy hetet-sóhajtottam
-Nyugi, gyorsan elrepül az-simogatta meg a vállamat

Egy ideig csak ültünk csendben, majd folytattuk a pakolást. Ötre végre sikeresen kipakoltunk mindent és fáradtan kapcsoltuk be a tévét, majd azt néztük egészen hatig, majd megéheztünk, de már nem volt kedvünk főzni és nem is bírtunk volna a fáradságtól, ezért rendeltünk pizzát és kólát, ami fél hétre meg is érkezett, aminek nagyon örültünk. Majd azt fogyasztottuk és bámultuk tovább a tévét. Egészen nyolcig néztük, majd anya átment a szobájába én pedig elszaladtam fürdeni és be is bújtam az ágyamba, mivel ma is eléggé elfáradtam a pakolgatás miatt. Remélem mostmár egy ideig nem kell pakolgatnom, mert nagyon fárasztó tud lenni.

Teltek a napok és anyával nagyon jól elvoltunk. Elmentünk vásárolni, cukrászdába, sütöttünk és főztünk együtt, sorozatoztunk, tehát elvoltunk, mint anya lánya. Most van vasárnap és ilyen pihenős, lazulós napot tartunk. Remélem kedden minden jól fog menni a bíróságon.