Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Ötödik fejezet

Ülök Eric kocsijában és azon gondolkozom vajon hova vihet. Eddig kétszer vitt már úgy mond kirucanni. Egyszer étterembe, egyszer pedig moziba. Mindkét meglepijét nagyon élveztem. Legalább színesebbeknek érzem így a napjaimat. De ezek nem randik, vagyis én nem tekintem úgy őket, mivel Eric csak a barátom és nem is akarom, hogy más legyen köztünk. Hiába várja David a csodát, ami nem fog bekövetkezni soha!
Remélhetőleg Eric is így gondolja.
-Megérkeztünk
-Ez az, végre!-mondtam boldogan
-Gyere
Felvezetett sok lépcsőn, majd egy kilátóhoz érkeztünk és odavezetett egy csillagászati teleszkóphoz.
-Hát ez?-kérdeztem csodálkozva
-Nézz bele-kérte
Belenéztem és amit láttam az eszméletlen volt. Láttam a sok csillagot közelebbről, majd a holdat is.
-Ez csodálatos-hajoltam el a teleszkóptól és megöleltem
Majd felnéztem az égre és láttam a sok csillagot. De a teleszkópban sokkal jobb volt, azon keresztül közelebbről tanulmányozhattam a csillagokat.
-Te nem nézel bele?-kérdeztem
-Dehogy, én sokszor beleszoktam, most azt akartam, hogy te is lásd-nézett mosolyogva és ettől én is elmosolyodtam
Olyan jófej ez a srác.
Miután kigyönyörködtem magam hazamentünk, a kapunál elköszöntünk és boldogan mentem be, hogy ilyen nagyszerű élményben volt részem. Sarahnak mindent elmeséltem és ő csak visítozott, mint egy őrült én csak mosolyogtam. Szerinte összekéne jönnöm Erickkel, mivel tök cuki. Már pedig én tartom magam a dologhoz, hogy nem és, hogy ő csak a barátom. De őt nem érdekli, csak a magáét fújta, aztán végül nagy nehezen leállt és szépen kinyomtam őt. Természetesen elköszöntem tőle, azért nem vagyok gonosz még akkor se ha így bepörög.

A napok megint rohamosan teltek már egy hét telt el, hogy Erickkel találkoztam, Sarah meg állandóan írogatott, hogy mivan Erickkel mikor találkozunk stb. stb. Nem győzöm őt leállítani. Mondtam neki, ha ennyire odavan érte, akkor találkozzon vele és jöjjön vele össze ő, erre azt felelte, hogy nem inkább nyugodtan meghagyja nekem. Ugye milyen kedves?
Inkább leosontam a hűtőbe, hogy megnézzem van-e valami ehető. Nincs semmi. Valahogy elkéreckedek Davidtól, csak megvárom, hogy felkeljen.
Végre mozgolódást hallottam lentről, ezért gyorsan leszaladtam.
-Figyi-mondtam neki, majd rám nézett várakozóan
-Nem mehetnék el bevásárolni?-kérdeztem reménykedve-Ígérem gyors leszek
Gondolkozott, majd így válaszolt:
-Jó menyj, de igyekezz!
-Köszönöm-hálásan pillantottam rá, majd gyorsan elkészültem és szaladtam is a boltba. Vettem sok mindent, aztán pedig a pénztárnál várakoztam, de elég nagy volt a sor. Néztem a többi pénztárat, hátha valahova odatudnék menni, de most mind tele volt. Ne már, nem fogok időbe hazaérni!

Már itt várok egy fél órája és még mindig nem kerültem sorra, de most úgy látom, hogy a többi pénztárnál sem haladnak. David engem kifog nyírni! Ezután láttam, hogy haladunk egy kicsivel jobban, még két ember van előttem és utána végre én jövök. Megnéztem gyorsan az időt és láttam, hogy háromnegyed tíz van. Francba! Fél kilenckor értem le, már több mint egy órája itt vagyok! Jaj ne hív David, nem baj ezt most nem veszem fel. Gyorsan a zsebembe dugtam a telóm és láttam már, hogy az előttem lévő ember fizet. Ezután mindent kipakoltam és vártam. Eltelt vagy egy öt perc, mire mindent beütött a pénztáros és én mint egy őrült kapkodva dobtam be a cuccokat a táskába. Mondta az összeget gyorsan odaadtam neki, adta a visszajárót és gyors léptekkel indultam el. Mivel szaladni nemtudok különben szétszórok valamit, vagy a táska kiszakad, ezért csak a gyors séta volt a megoldás. Kb. tizenötperc után megérkeztem, gyorsan letettem a táskát és David jött ki a nappaliból.
-Mégis hol a francba voltál eddig?-kérdezte feszülten
-Boltba, nagy volt a sor-mondtam neki őszintén
-Hülyének nézel?-mondta és neki lökött a falnak, majd adott egy pofont.
-Ez az igazság, miért nem hiszel nekem?-mondtam a kelleténél hangosabban
-Átlátok rajtad, tudom hogy hazudsz és ha mégegyszer elkezdesz velem ordibálni, biztos hogy kitekerem a nyakad, világos voltam?-ordította, majd hasba rúgott és mégegyszer megpofozott
-Igen-mondtam erőtlenül
-Többet pedig nem mész vásárolgatni, a barátnőcskédhez se mehetsz
-Ezt nem teheted!
-Mit mondtál?-már emelte is a kezét
-Sem-mit
-Én is így gondoltam, egyedül csak Ericckel mehetsz valahova! Téma lezárva!
Ezután felment a szobájába, megvártam még bemegy, majd én is felindultam. Gyűlölöm ezt az embert, mégis hogy teheti ezt velem?
Bezártam az ajtót és lefeküdtem, eltelt egy fél óra és David jött be rajta. A francba nem zártam be az ajtót.
-Menyj csinálj kaját, éhen halok-mondta parancsolóan
-Máris megyek-kikászálódtam a hasam még mindig fájt, de lebotorkáltam a lépcsőn és összedobtam valamit, én is szedtem magamnak, majd felvittem a szobámba, közbe gondolom a mostohám is lement. Mondjuk nem érdekel, hogy mitcsinál. Legalább ebben az egészben van egy jó dolog, hogy napokig tudok mit enni és vettem még több csokit, mivel amik már voltak, azok elfogytak. De, ha minden kaja elfogy utána nemtudom mi lesz velem. Mikor tudok enni hízok és emberi külsőm lesz, de amikor nem akkor szinte majdnem csont és bőr vagyok. Nem hogy hívna egy szakácsot, aki elmegy bevásárolni és főz. Ha már engem nem akar engedni sehova. De annyira látszik, hogy Davidnak nincs agya, csak verekedni tud! Ezután nem is foglalkoztam ezzel, inkább csak ettem.