Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Tizennegyedik fejezet

Szomszédok vagyunk, nem kell olyan jóba lennünk-mondtam és láttam rajta, hogy ezzel megbántottam
-Oké szomszéd-majd bement
Hát ezt lehet nem kellett volna mondanom. Szomorúan bementem és lefeküdtem az ágyra, majd bealudtam.

Felébredtem és megnéztem az időt reggel 7:30 volt. Az igen tegnap délutántól ennyit aludtam?? De végre most nem volt rémálmom! Ezaz! Ezután vidáman kiugrottam az ágyból, ugyanis tele voltam energiával, elkészültem, majd elmentem egyet sétálni. Útközben bementem egy cukrászdába, majd találtam egy parkot és leültem oda. Megettem a sütimet, egy kicsit még ott ültem, majd elindultam és bementem egy boltba, vettem magamnak egy üdítőt, majd miközben hazafelé tartottam megittam. Otthon semmi érdekeset nem csináltam, azon kívül, hogy kitakarítottam a szobámat és a nagyinak segítettem.
-Arra gondoltunk nagyapáddal, hogy elmennénk kettesbe valahova, baj?-kérdezte nagyi
-Nem dehogy, menyjetek nyugodtan
-Köszönjük szépen unokám-mondta nagyapa hálásan
-Szívesen, érezzétek jól magatokat és vigyázzatok magatokra-majd megöleltem őket, elköszöntünk és elindultak
Én bezártam az ajtót, majd felszaladtam a szobámba. Már vagy fél órája telefonoztam, amikor valaki az ajtót kezdte el verni. A nagyiék nem jöhettek ilyen hamar haza. Úgy voltam vele, biztos valaki véletlenül eltévesztette a házat és majd abbahagyja. Mikor már azt hittem, hogy elment megint elkezdte verni. Felkeltem az ágyból a telefont leraktam, lassan lementem a lépcsőn, gyorsan beszaladtam a konyhába és elővettem egy serpenyőt. Odamentem az ajtóhoz, amit még mindig vertek. Legfeljebb ha pszichopata, akkor majd jól fejbeverem a serpenyővel. Majd kinyitottam az ajtót.
-S-sally-mondta
-Victor?-kérdeztem meglepve-Mit keresel itt ilyenkor?
-Tééged, fontos vaggy n-nekem
-Te ittál?
-Csak egy icipicit-mutatta az ujjával-Annyira hiányoztál-jött hozzám közelebb, majd az ajtót belökte és az bezárult.
-M-mit csinálsz?-kérdeztem tőle félve, majd megállt előttem és megölelt. Olyan szorosan ölelt, mint aki félt, hogy elvesznek tőle. Viszonoztam az ölelését, amit bekell, hogy valljak nagyon jól esett.
-Mostmár elengedhetsz, mivel nem kapok levegőt-mondtam neki, mivel időközben elkezdett túl szorítani.
-Jaj bbocsi-majd elengedett-Azt akaarom, hogy újra bbarátok legyünk, mmert nagyon kedveellek-Miért lööksz e-el magadtól? Én csak a bbarátod akkarrok lenni-mondta nekem elkeseredetten és annyira megsajnáltam őt.
-Te is fontos vagy nekem, de hazakell menned-mondtam neki, de ekkor eszembejutott, hogy a nagyszülei biztos nem örülnének neki, ha így látnák őt.
-Vagy tudod mit? Aludj nálam
-A-ludjak nnálad?-kérdezte érthetetlen fejjel
-Igen, így nem mehetsz haza-Na gyere-majd megfogtam a karját és lassan felvezettem a lépcsőn. Nem volt egyszerű, de azon kívül, hogy kétszer majdnem pofára estünk végül elértünk a szobámig. Kinyitottam nagy nehezen az ajtót, majd leültettem az ágyra. Becsuktam az ajtómat és azt láttam, hogy ő már az ágyamon volt kiterülve.
-Nagyon kényelmes az ágyad-mondta olyan nagy mosollyal, mint egy kisgyerek
-Annak örülök-majd leültem mellé az ágyra
De ekkor meghallottam, hogy valaki a bejárati ajtót nyissa. Biztos a nagyiék, a francba mi lesz, ha meglátják Victort és hol fogok aludni? Ezt nem gondoltam át!
Aztán lenyugodtam és lementem a lépcsőn. A nagyiék pont akkor húzták le a cipőjüket.
-Jól elvoltatok?-kérdeztem
-Igen, nagyon-mondták nekem mosolyogva
-Akkor ha nem bánjátok én visszamennék a szobámba, mivel eléggé elálmosodtam, majd nyújtózkodtam egyet, hogy hihetőbb legyen. Sajnos muszáj volt hazudnom, ugyanis nemtudom mit szóltak volna ahhoz, hogy egy részeg fiú van a szobámba.
-Persze, menyj nyugodtan, aludd csak ki magad-mondta nekem a nagyi mosolyogva
Majd egy jó éjttal elköszöntünk én a szobámba mentem és bezártam az ajtót kulcsra. A nagyiék nem jöhetnek be se ma, se holnap reggel a szobámba, különben nagy baj lesz. Kitudja Victor meddig lesz itt. De úgy látom az ágyamon már elaludt, ezért betakargattam. Én leültem a fotelembe és ott aludtam el.

Reggel mikor felkeltem mindenem fájt és el is zsibbadtam. Megnéztem az időt és 9:30-at mutatott, akkor annyira már nincs is reggel. Ránéztem az ágyamra és láttam, hogy Victor kezd mocorogni, majd felém fordult, kinyitotta a szemét.
-Hol vagyok?-kérdezte
-Nálam
-Mi? De hogy hogy?
-Berúgtál, idejöttél hozzám, én pedig a szobámba hoztalak, hogy a nagyszüleid ne lássanak így-mondtam neki röviden a történteket, ő közbe pedig felült és nagy szemekkel nézett rám
Miután elmondtam neki felálltam a fotelből és nyújtózkodtam egy nagyot.
-Köszi, hogy itt aludhattam és bocsi, hogy a fotelben aludtál miattam-mondta bűnbánóan
-Semmi baj-legyintettem
-Én megyek szia
-Várj körbenézek és aztán kiengedlek én
Beleegyezett, én gyorsan kinéztem, hogy tiszta-e a terep, majd benéztem a nagyiék szobájába, akik még aludtak.
Szerencsém van akkor most, amúgy ilyenkor már felszoktak lenni. Mutattam Victornak, hogy jöhet. Lassan lementünk a lépcsőn és kinyitottam az ajtót
-Akkor szia-mondtam neki
-Szia, köszi mindent
-Szívesen-ezután kiment, én az ajtót bezártam és visszaszaladtam a szobámba. Ezt megúsztuk.