Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Ötvenedik fejezet

Mivel Victorral találkozom ma, ezért elkezdtem készülődni. Hamar készen is lettem és mikor megnéztem magamat a tükörben nagyon boldog voltam. Direkt csinosan öltöztem fel, remélem Victor is hozzá fog szólni valamit a kinézetemhez. Úgy beszéltük meg, hogy majd eljön a házunkhoz a címet is megadtam neki. Még utoljára megfésülködtem és pont hallottam a csengő hangját. Gyorsan leszaladtam, hogy még véletlenül se anya nyissa ki az ajtót.

-Szia-vigyorogtam rá
-Szia, ezt neked hoztam-majd odaadott egy szál vörös rózsát
-Nagyon szépen köszönöm-szagoltam meg a virágot-Várj berakom egy vázába-mondtam és elindultam egy vázát keresni neki
Miután megtaláltam egyből beletettem és mentem is vissza.
-Nagyon csinos vagy-mondta nekem mosolyogva
-Köszönöm-mondtam elpirulva és inkább elfordítottam a fejemet
Pont jókor jött le anya a lépcsőn, így valamennyivel könnyebb lesz magamat lenyugtatni és a gyorsan dobogó szívemet.
-Jó napot Victor Hilton-nyújtotta a kezét, amit anya el is fogadott
-Jó napot Deila Turner, a bíróságon találkoztunk-mondta mosolyogva
-Igen, csak ott nem nagyon volt idő bemutatkozni-mondta a fiú, anya pedig csak bólintott, amolyan nincs gond stílusban
-Aztán vigyázz a lányomra és ne gyertek haza túl későn!-mondta anya szigorúan
-Megígérem asszonyom!
-Ugyan, hívj nyugodtan Deilának-mondta anya barátságosan, amin én meglepődtem de örültem neki, Victor pedig meglepődve bólintott
-Ne aggódj anya, Victor vigyázz rám és időben itthon leszek-mondtam neki mosolyogva
-Akkor jó-mondta, majd adott egy puszit az arcomra
-Szia-mondtam mosolyogva és kiléptem az ajtón
-Sziasztok-mondta
-Viszlát-mondta Victor is

Még most is kellemes idő volt Florida utcáin. Olyan mintha Mexikóba lennénk. Ezért is vettem fel egy lenge ruhát, rá pedig csak egy nagyon vékony kis kabátot.
-Hívtam taxit, mivel sajnos kocsim még nincs-mondta csalódottan, és én meglepődtem a még szón, ez úgy hangzott, mintha itt akarna maradni...
Szálltam volna be a taxiba, de Victor visszahúzott.
-Ez jár nekem-mondta, de én egyáltalán nem értettem, hogy mire gondol, de aztán leesett, mikor magához húzott és adott nekem egy hosszú csókot, amit természetesen viszonoztam. Lihegve húzódtunk el egymástól.

-Remélem anyud nem látta-mondta, majd elkezdett a házunk ablakai felé nézni, amin én egy jót nevettem. Végül megbizonyosodott róla, hogy anya egyik ablakba se áll és figyel minket.
Végre beszálltunk a taxiba, Victor pedig megmondta a címet és elindultunk.
-Annyira szeretném tudni, hogy hová megyünk-mondtam neki kíváncsian
-Majd megtudod-és kacsintott egyet, de jó, sose mondja el nekem!

Alig mehettünk vagy húsz percet és meg is álltunk egy ház előtt? Kérdőn néztem a barátomra.
-Majd mindjárt megtudod-vigyorgott és kiszállt, majd odajött az én oldalamra és nekem is kinyitotta az ajtót, majd a kezét tartotta, amit örömmel fogtam meg. A taxisnak odaadta a pénzt, majd mentünk is a ház bejáratához, ahol az ajtót kinyitotta, mivel volt kulcsa! Majd előre engedett, ő pedig utánam jött be.

-De szép ház-mondtam neki, mivel tényleg az volt. Kicsi, de annál otthonosabb.
-Gyere körbe vezetlek-mondta és a kezét nyújtotta, amit el is fogadtam és hagytam, hogy körbevigyen a házba. Tényleg jól néz ki! Van egy szoba egy fürdő egy konyha és egy kicsike nappali. De olyan jó modern volt az egész, hogy nagyon feldobta ezt a kicsi lakást.
-Nagyon tetszik!-mondtam vigyorogva
-Az jó, mivel ez az én házam-jelentette ki, én pedig csak lestem
-Komolyan?
-Igen, itt fogok én is lakni Floridába, nem megyek vissza! Itt leszek veled, a közeledbe!-mondta mosolyogva és ez annyira jól esett, csak miattam itt marad!
Egyből a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem. Majd adtam neki egy hosszú csókot.
-Annyira imádlak!-mondtam mosolyogva
-Én is imádlak!
-De a nagyszüleid nem szomorúak?
-Nem, jó biztos egy kicsit azok, de tudták, hogy előbb utóbb elmegyek, hisz már felnőtt vagyok
-Igen, ez igaz

Ezután leültünk a kanapéra és részletesen elmesélte a dolgokat, hogy mielőtt idejött ő beszélt a nagyszüleivel, hogy ha minden jól megy és újra együtt leszünk akkor ideköltözik Floridába. Egy kicsit szomorúak voltak, de megértették, meg amúgyis az én nagyimék is ott vannak, szóval nem fognak unatkozni! Azt is elmondta nekem, hogy keményen dolgozott és így több fizetést is kapott és abból vette meg a házat, meg a kocsiját is eladta, ami Mexikóban volt neki.
-Ezért is nincs most kocsim. Mert házat vettem-mondta nekem, én pedig csak bólintottam és a lábamat az ölébe tettem. Meglepődött, de egyből kapcsolt és elkezdte a lábaimat simogatni. Olyan jó érzés volt. Szóval tényleg miattam költözött ide!

-Nézzünk filmet?-kérdeztem tőle, ő pedig csak bólintott és választottam egy filmet, amit el is kezdtünk nézni. Odabújtam hozzá, ő pedig átölelt és így filmeztünk. Annyira szeretem őt! De ezek szerint ő is nagyon szerethet engem, ha miattam Floridába költözött.

Végre megértettem, lehetek bármilyen, különbözhetek és különbözök is a többi embertől, lehet akármilyen a múltam, a stílusom, a személyiségem, mert ő elfogad így ahogy vagyok, és így szeret ahogy vagyok! Ahogyan én is elfogadom őt, mert ilyen a szerelem. Ilyen az amikor egy embert igazán szeret valaki, mert akkor nem érdekel semmi más, csak az, hogy az illető boldog legyen!