Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Tizennyolcadik fejezet

-Akkor ti tényleg kötődtök egymáshoz, ha egy napnál tovább sose voltatok haragban. Nekem is volt egy legjobb barátnőm, Gretanak hívták, de sajnos elköltöztek és valahogy eltávolodtunk egymástól.-mondta a nagyi szomorúan
-Hátha találkoztok még, sose tudhatod-biztattam-Nincs meg a telefonszáma?
-Nincs
-Ne szomorkodj, sose tudhatod, lehet, hogy majd egyszer megint összefuttok és újra legjobb barátnők lesztek, mint régen-mondtam neki mosolyogva, majd csengettek
-Igen hátha, de ilyen az élet, nem tarthatunk meg mindenkit magunk mellett. Van úgy, hogy valakik eltávolodnak tőlünk, nem biztos, hogy azért mert elakarnak, hanem mert, az élet elsodorja őket egymástól-mondta a nagyi bölcsen, én pedig csak bólogattam
Igaza lehet, hisz minden ember életében van több olyan személy, akitől eltávolodik. Ez az élet rendje sajnos!

A nagy gondolkodásomból a csengő hangja szakított ki.
-Ez biztos Victor, gyere nyissuk ki neki az ajtót-mondta a nagyi
-Jó napot, szia-köszönt illedelmesen
-Szia
-Szia Victor-mosolygott rá a nagyi, Victor pedig visszamosolygott rá
-Elrabolod az unokámat?-kérdezte tetettett felháborodással
-Sajnos igen, de ígérem visszahozom épségbe-tette a szívére kezét, én pedig csak röhögtem rajta
-Tudom, rendes fiúcska vagy, na menyjetek-lökött ki az ajtón a nagyi, ezzel majdnem fellökve Victort
-Okéé, szia nagyi, majd jövök-mondtam neki az előbbi miatt meglepve
Köszönt, majd rám csukta az ajtót. Oké? Ez fura volt. Mindegy, inkább megyek Victorral kocsikázni.
-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam
-Titok-mondta
-Naa
-Titok
-De ne máár
-Majd megtudod-kacsintott rám
Még a kezeimet is karbatettem és mérgesen néztem rá hátha akkor elárulja, de nem jártam sikerrel.

Eltelt egy fél óra, mire odaértünk. Kiszálltunk Victor pedig elindult, én pedig követtem. Aztán megérkeztünk egy ilyen pálmafás, trópusi helyre, majd valami csobogást hallottam.
-Ez mi? Víz?-kérdeztem
-Majd meglátod-mondta titokzatosan
Nem értettem hova visz, ahogy azt se, hogy minek van nála egy nagy táska, de inkább ráhagytam.
Eltelt vagy két perc és megérkeztünk.
Egy nagy vízeséshez vitt és egyszerűen olyan gyönyörű volt, hogy eltátottam a számat, amit Victor is észrevett.
-Tetszik?-kérdezte mosolyogva
-Igen, nagyon! Ez gyönyörű-mondtam nagy mosollyal-Miért hoztál ide?
-Gondoltam nem láttad még ezt a helyet és tudtam, vagyis reméltem, hogy örülnél neki-Nem tévedett, ugyanis örültem neki, hogy elhozott ide.De várj kipakolok a táskából-ezután elkezdett kipakolni papírtányérokat, sütiket, kajákat, ásvány vizet meg pokrócot.
-Hoztál kaját? Piknikezni fogunk?-mondtam boldogan
-Igen
-De jó-örömömben a nyakába ugrottam
-Örülök neki, hogy ilyen boldog lettél a piknikezéstől-mondta és én elhúzódtam tőle, mivel már kezdett egy kicsit kínossá válni a helyzet.
-Akkor együnk-mondta és le is ültünk a pokrócra, majd enni kezdtünk.
Eltelt egy kis idő ettünk beszélgettünk, majd Victor megszólalt:
-Ússzunk
-Nincs fürdőruhám-mondtam szomorúan
-Nem baj-legyintett
-De, ha ruhába úszok, mit veszek fel?-kérdeztem értetlenül
-Jó, akkor odaadom a pólómat-ezután lehúzta a pólóját és megint megláttam a kidolgozott felsőtestét, de zavaromban inkább lesütöttem a szememet.
-Tessék-tartotta felém a pólót, így megint felkellett rá néznem és megint lejjebb vándorolt a tekintetem. Nem tehetek róla ez a fiú eléri, hogy teljesen zavarba jöjjek tőle és, hogy oda nézzek, ahova nem kéne.
-K-köszi-dadogtam
Egyre jobb Sally, már dadogsz is.
-Akkor én addig bemegyek-mondta és lehúzta a nadrágját is, majd beszaladt a vízbe.
-Nem jössz?
-De, csak jó lenne ha megfordulnál
-Nézzenek oda valaki csak nem szégyenlős?-kérdezte egy huncut mosollyal
-Victor! Kérlek!-szóltam rá határozottan
-Jó jó, nyugi-ezután elfordult
Én elkezdtem oldalasan leöltözni, szóval nem láttam, hogy Victor közbe nem-e fordult vissza, de inkább nem foglalkoztam most ezzel.
Miután felvettem a pólóját visszafordultam, így vele szembe voltam és láttam, hogy akkor fordult meg háttal.
Aha, szóval nézett. Nagyon jó. Fiúk...

-Megfordulhatsz
-Jól áll a pólóm-mondta nekem egy nagy mosollyal
Erre csak egy mosolyt küldtem felé, majd én is beszaladtam hozzá a vízbe.
Majd odaúsztam és így vele szembe voltam.
-Szia-vigyorogtam rá
-Szia-vigyorgott vissza, majd a szemembe fröcskölte a vizet
-Héé, jólvan te akartad-erre én is vizet fröcsköltem rá
Egy ideig elvoltunk így. Majd én odamentem a vízesés alá és hagytam, hogy folyjon rám a víz. Láttam Victor csak csendben nézett engem, majd gondolom odajött hozzám, de nem láttam, mivel becsuktam egy kis időre a szememet, ami nagy hiba volt. Utána márcsak azt vettem észre, hogy valaki bedobott a vízbe.
-Victor Hilton! Ezért most neked annyi-majd odaúsztam hozzá, ő persze ment el, én meg úsztam utána. Nagyon jól nézhettünk ki.
-Megvagy-majd próbáltam lenyomni a víz alá, de ehelyett ő kapott fel és megint bedobott a vízbe.
-Ezt nem hiszem el-háborodtam fel
-Sajnálom, de én ügyesebb vagyok-mondta vigyorogva
-Persze
Egy ideig elszórakoztam azzal, hogy lenyomjam a víz alá, de a végén mindig én lettem bedobva a vízbe. Aztán kimentem a vízből, majd gyorsan leültem a pokrócra és vártam, hogy megszáradjak.

-Ez nem ér,hogy én egyszer se tudtalak a víz alá nyomni-mondtam felháborodva
-Sajnálom, de én erősebb vagyok nálad-mondta nekem büszkén
Én csak megforgattam a szemeimet és tovább sütkéreztem a napon, hogy minél hamarabb megszáradjak. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy egy szál pólóba végeztem ezt a tevékenységet, egy fiú mellett, ráadásul kettesbe vagyunk itt. De úgy voltam vele Victor biztos nem használja ki a helyzetet. Jó nem azt mondom, hogy nem voltam zavarba mellette, mivel az voltam, ki ne lenne az? De tudom, hogy csak barátok vagyunk, ezért megpróbáltam lazán ülni mellette. Eléggé nehezen jött össze, de mindegy.
Tudom Victorról, hogy ő nem Eric, ő nála sokkal jobb!