Te vagy a megmentőm! /BEFEJEZETT/

Huszonnegyedik fejezet

Egyébként a munkatársaim egész kedvesek és segítenek ha kell. A második munkanapomat eléggé élveztem. Lehet azért, mert ma egésznap csak mosogattam. Erre a hétre a főnök azt mondta, hogy mosogassak, majd jövőhéten leszek a pultban, akinek mondják a rendeléseket és én pedig leadom annak, aki főz.

Így teltek el a napok péntekig. Majd szombaton valaki csengetett, ezért muszáj voltam kikelni a meleg ágyamból és kinyitni az ajtót, mivel a nagyiék elmentek valahova.

-Jó reggelt-vigyorgott a képembe
-Neked is Victor
-Gondolom most keltél
-Igen, hála valakinek-néztem rá szúrósan
-Nyugi, inkább lazulj, menyjünk le a strandra
-Minek?
-Hogy hogy minek? Hát úszni, napozni, lazulni-gyere-bökött meg
-Jó, egy óra múlva átmegyek hozzád és akkor mehetünk-mondtam és ásítottam egyet
-Jó, de aztán nehogy visszaaludj
-Jó jó
Felmentem és visszabújtam az ágyba. Nemtudom mikor valami csörgésre ébredtem, ezek szerint elaludtam, hoppá.
-Igen?
-Hol vagy? Azt mondtad egy óra múlva nálunk leszel és nem vagy itt-mondta Victor
-Nem azért adtam meg a számomat, hogy ne hagyj aludni-mondtam nyöszörögve
-Szóval visszaaludtál?-mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog, jaj nekem, lebuktattam magam
-Lehet, egy picit
-Mégis, hogy tudtál visszaaludni kilenckor, mikor este nyolckor aludtál el
-Azt hiszem ez egy örök rejtély marad-nevettem a telefonba
-Jó, hagylak inkább készülni és remélhetőleg nem alszol megint vissza
-Nem fogok
-Bárhogy is lesz, egy valamit ne felejts el, rajtad tartom a szemem
-Jó
Mondtam, majd kinyomtam és kikeltem az ágyból. Gyorsan felkaptam magamra egy piros pántos felsőt, majd egy fekete farmer rövid nacit, a sportcipőmet. A hajamat kiengedve hagytam és gyorsan bepakoltam a strand táskámba papucsot meg amik ilyenkor kellenek, aztán leszaladtam a lépcsőn.

-Megjöttem-kiabáltam miután beértem Victorék házába
-Végre! Ez az! Akkor indulás, hozom a cuccomat.-szaladt vissza a szobájába, mivel közbe már indult le a lépcsőn mikor befutottam
Victor egyébként egy sötétkék pólót húzott magára és fekete rövidnadrágot. A haja most is jól állt, ilyen össze visszán, de nekem tetszett. Miután lejött a cuccaival ő is jobban megnézett, majd utána a szememet figyelte, ahogyan én is.
-Ömm akkor induljunk
Ezután a kínos és fura pillanat után elindultunk. Beültünk a kocsijába és már hamar ott is voltunk a strandon. Lepakoltunk mindent, majd leöltöztünk és beszaladtunk a vízbe.

-De kellemes-mondtam neki, majd lefröcsköltem Victort
-Igen az, főleg mikor az arcodba fröcskölik-majd telibe az arcomba fröcskölte a vizet
-Jólvan mostmár álljunk le-mondtam komolyan
Ezután abbahagytuk a bohóckodást és úszkálgattunk egy ideig. Egyébként voltak egy páran a strandon, egy két kisgyerek is volt és pont az egyik bejött hozzánk a vízbe.
-De cuki pár vagytok-mondta a kislány mosolyogva
-Mi nem vagyunk együtt-mondtam neki
-Akkor bocsi, csak azt hittem-mondta, majd elúszott
-Már másodjára hiszik azt, hogy együtt vagyunk-mondja mosolyogva Victor mélyen a szemembe nézve
Én csak néztem rá mosolyogva, majd megszólaltam:
-Én kimegyek napozni, jössz?-bólintott és jött velem
-Kifeküdtünk mindketten a pokrócra, én élveztem a meleg napfényt, a fiú mellettem pedig csendben gondolkodott valamin. Kb. két óra múlva hazamentünk, elhülyéskedtünk meg ilyenek.
-Megjöttünk-kiabáltam a nagyinak és valahonnan a távolból hallottam, hogy az jó. Fogalmam sincs hogy hova lett vagy mitcsinál de mindegy.
-Én köszönöm, hogy eljöttél velem, nem lett volna muszáj, de te mégis eljöttél-mondta nekem hálásan
-Igen nagy nehezen kimásztam az ágyból-erre mindketten felnevettünk
-Annyira örülök, hogy ilyen jóba lettünk-mondtam
-Én is örülök-mondta mosolyogva és a szemembe nézett. Annyira gyönyörű szemei vannak...
-Akkor én megyek-mondta, majd odajött hozzám és megölelt, én pedig visszaöleltem őt és valami fura érzést éreztem a hasamban. Nem értettem mi volt ez, de inkább annyiban hagytam.

Eltelt a hétvége és megint a gyorsétterembe voltam, csak most a pultban és vártam az embereket. Már úgy délután fél kettő körül lehetett, voltak egy páran az étteremben, amikor egy ismerős alak bukkant fel
-Szia hát te?-kérdeztem meglepve
-Szia, meglátogattalak, kíváncsi voltam, hogy hogy dolgozol, meg ilyenek-mondta Victor
-Az jó, esetleg kérsz valamit?-kérdeztem kedvesen
-Esetleg egy csokis turmix jól esne-mondta vigyorogva, mint egy kisfiú
-Rendben máris-mondtam vigyorogva, mert mindif ez a kisfiús viselkedése úgy megtud mosolyogtatni!

Bementem a helységbe, ahol Jane csinálja a rendeléseket, és megkértem rá, hogy sürgősen csináljon nekem egy csoki turmixot. Természetesen beleegyezett és már el is kezdte csinálni.
-Itt vagyok, mindjárt kész lesz-erre a fiú bólintott egyet
-Sziasztok-köszönt vidáman Lisa a másik munkatársam
-Szia-köszöntem
-Hello-köszönt Victor is
-Tényleg Lisa ő itt a szomszédom és a barátom Victor, Victor ő itt Lisa a munkatársam
-Örvendek-mondta Lisa
-Én is
-Akkor én már nem is zavarok, megyek tovább takarítani.-mondta a lány
Elment, majd megjelent Jane.
-Itt van a sürgős csoki turmix-mondta és odaadta nekem, majd ment is vissza
-Köszi-mondtam-Tessék-odaadtam az előttem ülő srácnak.
-Köszi, szóval sürgős?-kérdezte kíváncsian
-Igen-mondtam bólogatva
Csak nem hiszi, hogy hagyom, hogy percekig várnia keljen a rendelésére? Esetleg ha idegen lenne... De nem az nagyon is nem egy idegen, annál sokkal több!