Rád Várva

6. Fejezet

Virág

Miután sikerült megoldanunk a problémás tervezetet visszaületem dolgozni. Ami azt illeti, volt jó pár papír még előttem, pedig egy percig nem lazsáltam. Amikor vége lett a munkaidőmnek felhívtam az én egyetlen és pótolhatatlan barátnőmet.

– Szia! Csak azért hívlak mert most indulok hazafele a munkából, és beugrok útközben a boltba. Kérsz valamit?

– Uh, ha hoznál egy krémtúrót te lennél az én megmentőm.

– Milyet?

– Nyilván a simát.

– Oké, akkor egy sima krémtúró. Még valami?

– Hm, nem most nem. Ennyi.

– Viszlát! – köszönök el Lakatos úrtól.

– Viszlát Nemes kisasszony! – biccent kimérten.

– Mi? Miért köszöntél el? – kérdezi zavarodottan a barátnőm a telefonba.

– Nem neked mondtam, hanem a főnökömnek.

– Huh, akkor jó! Mert még nem végeztem ám! Gondoltam szólok, hogy ma este kirúgunk a hámból. Megyünk egyet bulizni.

– Én biztos nem.

– Dehogy nem! Épp ideje drágám, hogy kimássz a vackodból és szórakozz. Erről nem nyitok vitát. Főleg azért nem, mert te is tudod, hogy szükséged van már rá! Hidd el az elmúlt időszak feszültsége után jót fog neked tenni. Főleg, ha valami pasit is fogsz magadnak. Na az lenne a legjobb! – szinte látom magam előtt, hogy teljesen lázba jött.

– Erre még visszatérünk otthon. Most mennem kell! Szia!

– Szia! – nyomta ki a hívást.

– Virág! – jön oda hozzám Lívia.

– Üdv, Lívia! Baj van? – kérdezem, mert nem tetszik, amit az arcán látok.

– Ami azt illeti van. Nem nagy és nem is magával. Csak Lakatos úr ma kirúgott egy tervezőt.

– A tervezet miatt.

– Igen. Nagyon dühös volt. De igazából volt már ilyen máskor is. Csak hát, végre most, hogy megtaláltuk önt, azt hittem lesz egy kis nyugi alkalmazott terén, de nem.

– Sajnálom! Az én hibám. Ha nem viszem Lakatos úrhoz akkor ez nem történik.

– Ó, hidd el kedvesem a lehető legjobban cselekedtél. Ha nem szólsz róla, téged rúgott volna ki.

– De így egy másik embert rúgott ki, aki régebb óta itt volt, mint én – sóhajtok.

– Az az ember megérdemelte. Tudja, mit vár el a cég az alkalmazottjaitól. Hibázott, hát ráfázott. Ennyi – von vállat. – Amúgy is egy tenyérbemászó alak volt. Ne sajnálja – legyint. – Na és van a ma estére valami programja?

– Nincs. Vagyis... A barátnőm szeretné, ha elmennénk bulizni.

– És mi az akadálya? Fiatal, csinos igazán nyugodtan elmehet egyet szórakozni. Ami azt illeti, ha jól értesültem ma a mi Lakatos urunk is szórakozni megy.

– Ennek mi köze az én bulizásomhoz?

– Lehet egy helyen lesznek. És ha már egy helyen szórakoznak, talán egymást is elszórakoztatják. Ha érti mire gondolok – kacsint rám.

– Na, de Lívia! Ő mégis csak a főnököm! És magának is mellesleg.

– Attól még látok. Maguk között nagyobb a vonzalom, mint azt be mernék ismerni. Ezt már az első alkalommal láttam, amikor interjúra jött.