Rád Várva

8. Fejezet

Virág

Talán a harmadik tömény vodka után éreztem azt, hogy elég volt, de természetesen ilyenkor jön a még egy belefér elhatározás. Hát... Nem fért bele. Vagyis nem kellett volna. Másnap reggel iszonyatos fejfájással kelek, és őszintén elgondolkodom rajta, hogy ma ágyba maradjak.

Ha arra gondolok, hogy ráadásul ma az egész napot az irodába kell töltenem még inkább nem akarok kikelni. A tegnap este után, fogalmam sincs, hogy nézzek a szemébe. Hiszen úgy dörgöltem hozzá a fenekemet, mint egy utolsó szajha! És oké, hogy ő se ellenkezett, de akkor is. Utálom ezt mondani, de neki akkor is jobb a helyzete mert ő a főnököm. Én meg csak egy hülye csitri. Istenem valaki adjon aszpirin-t mert meghalok! Nagy nehezen lehajítom magamról a takarót és hálát adok az égnek amiért bérházba állandó fűtés van nem úgy, mint a kertes házba, ahol reggel meglehet fagyni. Belebújok a papucsomba, felhúzok egy vékony pulcsit és kislattyogok a konyhába. Mivel kedves barátnőmnek ma nincs suli, így igyekszem olyan halkan megcsinálni a teám és a reggelim, amilyen halkan csak tudom. Miután ezzel kész vagyok, nem kint eszem meg hanem a szobámba. Egy szem aszpirint is beviszek magammal.

Két falat között végig a szekrény előtt állok, és próbálom kitalálni mi azt istent vegyek fel, hogy ne ismerjen fel a drága főnököm. Végül úgy döntök, hogy mivel eddig még nem voltam szoknyába és ruhába se, talán ezzel van a legnagyobb esélyem, hogy elbújjak (már ha leszámítjuk azt, hogy tegnap mibe látott). Egy fehér garbós hosszú kötött ruha mellett döntök, egy barna övet teszek a derekam köré, a lábamra egy bélelt testszínű harisnyát húzok és egy hosszúszárú bézs plüsis csizmát. A kabátnak egy világos barna szövet kabátot választok.

Miután megeszem a reggelim és elfogyasztom a teám is, úgy döntök, hogy lefőzök még egy adagot, amit elviszek a mai napra. Szükségem lesz rá, az biztos. Amíg a teafüvem ázik, addig megmosom a fogam meg az arcom utána pedig a sminkem is elkészítem. Semmi extra, csak az átlagos. Miután én kész vagyok, áttöltöm a teám a Harry Potter-es termoszomba, összepakolom a kis válltáskámat majd útnak indulok.

Ma valahogy egész kellemes az idő, nem az a kegyetlen hideg, mint eddig a héten, így mivel időm még bőven van nagyon nyugodtan sétálok. Egész fura érzés, hogy körülöttem mindenki siet én pedig a káosz közepén nyugodtan sétálgatok és nézelődök. De, amikor az épület elé érek, rájövök, hogy soha többet nem sétálhatok ilyen kényelmesen, ugyanis Murphy szerint, természetesen egyszerre érkezünk meg Lakatos úrral. Amikor meglátom, hogy velem szembe jön, csak egy nagy levegőt veszek, és végig tartva a szemkontaktust sétálok vele szembe.

Az ajtóhoz érve megállunk egymással szembe és várunk. Amikor int, hogy mennyek előre, én is intek neki, hogy tőlem nem kell játszania a lovagot, mennyen csak.

– Nem fogok menni – néz rám.

– Oké! – tartom fel a kezem megadóan, mert kezdek fázni. – Jó reggelt! – köszönök oda a recepciósnak, miközben szétgombolom a kabátomat.

– Jó reggelt! Lakatos úr! – biccent a mögöttem érkezőnek. Fogalmam sincs az mit reagál, de hogy köszönni nem köszön az biztos. Tuskó.

A lift előtt megállva leveszem magamról a kabátot és csak utána hívom. Érzem, hogy megáll mellettem és ahogy nyílik az ajtó, meg se várva, hogy előre akar-e engedni, belépek. Ő csak áll.

– Csak nem derogál velem egy liftben utazni Lakatos úr? – vonom fel a szemöldököm.

– Dehogy! Önnel ki ne akarna egy léktérben lenni? – kérdezi gúnyosan. Nagyot sóhajtva nyelem vissza a gondolatomat. – Azt hittem visszaszól Virág – nyomja meg a gombot, de nem néz rám. Ahogy ráemelem a tekintetem, akaratlanul is megakad a szemem a gatyája szélénél.

– Tudja, nem akarom, hogy kirúgjon. De csak ennyi állít meg – nézek mélyen a szemébe.

– Az is valami – biccent. – Amint lerakta a cuccát, várom az irodámban. Feladatom bőven van önnek a mai napra, ha már végig itt lesz – lép ki a liftből, amint megáll a megfelelő szinten.

Nem válaszolok csak csendbe tudomásul veszem. Mikor belépek az irodába, állott szag fogad, ezért kinyitom bukóra az ablakot, hogy kitudjon szellőzni amíg felveszem a mai munkámat. A kabátom a fogasra teszem, a táskámat pedig az asztalra. Utána kopogás után belépek az irodájába.

– Miben lehetek ma a szolgálatára? – lépek az asztala elé.

– Ez itt mind önre vár. Áttudja vinni? – int egy nagy kupac papírra.

– Köszönöm boldogulok vele – nyalábolom fel nagy nehezen. – Mi a határidő?

– Ma négy óra. Remélem teljesíthető – néz rám kihívóan.

– Nem okozok csalódást, Lakatos úr! – mosolygok rá, majd több szóra nem várva otthagyom.

Lerakom az asztalomra a papírhalmot, majd becsukom az összekötő ajtót. Bezárom az ablakot, előveszem a táskámból az illatgyertyámat meggyújtom, majd helyet foglalok.

Amint meglátom az első összetűzött lapot, a szemöldököm majd leugrik a fejemről. Ez nagyon nem az, amiért engem ide felvettek. Fogalmam sincs, hogy ez mi most, de ha a bosszúja, akkor remélem hamar túlad rajta, mielőtt még én nyitom ki a számat. Na akkor tuti kihajít innen. Elhatározom, hogy délre túl kell lennem a felén, mert nagyon szeretném még négy óra előtt a képébe nyomni, hogy végeztem, csessze meg! A telefonom elő se veszem, mert az sajnos könnyen el tudja terelni a figyelmem, de ha nem látom, akkor teljesen ki tudom kapcsolni a külvilágot, és teljesen a dolgomra fókuszálni. 

További oldalaim:
TikTok: f.viki_writer
Instagram: f.viki_writer