Rád Várva

10. Fejezet

Virág

- Ekkora egy bunkó pöcsfejet! Komolyan mondom, ilyen a mesékbe sincs! - lépek be a lakásunk ajtaján dühöngve.

- Na mi az? Csak nem, nem tetszett neki a tegnap esti kis műsorotok? - vigyorog rám a barátnőm.

- Fogalmam sincs, hogy arról mi a véleménye, de ma a szokásosnál is nagyobb tuskó volt! Komolyan mondom az eszem megáll! Hogy képzeli, hogy egész nap papír munkát nyom a kezembe, aztán meg egy olyan pitiáner munkát ad, hogy azt szerintem valami gyerekfejlesztő könyvből szedte ki! Ó, a picsába! - fagyok le, amikor belépek a nappaliba, és meglátom, hogy a kedves barátnőm nincs egyedül. De még mennyire, hogy nincs. Mellette ott vigyorog a kanapén Balázs, a kedves főnököm haverja.

- Szia! - nézek rá.

- Szia! Hogy is mondtad micsoda Máté? Bunkó pöcsfej? Tuskó? Hát, kedves Virág, ezzel egyet tudok érteni - vigyorog tovább.

- Napsi, kedves miért nem szóltál, hogy vendégünk van?

- Mióta kinyitottad az ajtót, folyamatosan dühöngsz. Esélyem sem volt. Balázs egyébként éppen menni készül - mosolyog rá.

- Igen! - áll fel. - De amiatt ne legyen álmatlan éjszakád, hogy megmondom Máténak, amit róla mondtál.

- Csak nyugodtan az nem érdekel! - legyintek.

- Ki is rúghat - húzza össze a szemét.

- Hidd el, ha az állásinterjú után felvett, akkor nem fog.

- Mi történt ott? - vigyorodik el.

- Nem akarod tudni - veregetem meg a vállát, miközben elmegyek mellette.

- Én egyre jobban csíplek téged! - kiállt utánam még mielőtt becsukom a szobám ajtaját.

- Én is téged! - kiálltok ki, majd amilyen gyorsan csak lehet felhúzok egy cica nacit meg egy bő pólót vastag zoknival párosítva.

Nem tudom Balázsnak mikor sikerül elmennie, csak belőni tudom, hogy nagyjából az előtt nem sokkal, hogy Napsi bejön hozzám.

- Na mesélj királylány, mi van a te lovagoddal? - dobom le mellé magam az ágyra.

- Szerelmes vagyok! - sóhajt ábrándozva.

- Te? - nézek rá nagy szemekkel.

- Dehogy! Ugye nem vetted be? - röhög fel.

- Hát amilyen ábrándozva mondtad...

- Áh, nem. Viszont azt el kell ismerni, hogy zseniális az ágyban.

- Ezt örömmel hallom - fintorgok.

- Jaj, már! Te is tudod, hogy nálam ez fontos! És persze tök jó fej is, de hát ezt te is tapasztalhattad.

- Szóval akkor most egy darabig megtartod?

- Úgy néz ki - vonja fel szégyenlősen a vállát.

- Ugye tudod, hogy pont úgy nézel ki, mint akinek eléggé bejön a gyerek?

- Mert be is jön! Pont az én esetem! Nem túl nyomulós, de azért egy kicsit igen, tisztában van az adottságaival és ez rendben is van! Lehet vele beszélgetni normálisan is, de ha csak poénkodni akarsz ő arra is vevő. Csak... Jó, hogy végre valaki nem a szende kislányt látja bennem, akit feleségül akar venni, hanem a nőt, akivel el lehet tölteni néhány szép éjszakát aztán meg majd lesz, ami lesz. Utálom, hogy minden férfi az örökkét várta tőlem eddig, és annyival jobb, hogy ő nem. Pont ugyan azt akarjuk. Kötöttség nélküli élvezetet. Ha meg komolyra fordul, hát forduljon ez majd a jövő problémája nem a jelené. Nem kell ebbe semmit beleerőltetni. Aminek lennie kell, az úgyis lesz - fújja ki a levegőt. - Bocs, csak ez már egy ideje nyomta a szívem.