Rád Várva

5. Fejezet

Máté

Annyira, de annyire unalmas napjaim vannak. Komolyan mondom, hogy oké, hogy minden reggelnek megvan a maga sajátossága, hogy is ne lenne meg, de miután elválunk egymástól minden napom ugyan úgy folytatódik. Beragadok a reggeli dugóba, kikevered belőle, lerakom a kocsit a mélygarázsba, bejövök az irodába és a többi, és a többi. Vágyok valami másra. Amikor ezt elmondom az én egyetlen igaz cimborámnak a délelőtt folyamán persze rögtön érkezik a szokásos „segítsége".

– Komolyan mondom haver gyere el velem bulizni. Nem kell magad segg részegre inni, csak egy kicsit, hogy feloldódj aztán fogsz magadnak egy tüzes vöröst, vagy egy szexi szőkét és tiétek az éjszaka.

– Jó és mi lesz Evelinnel? Merthogy a keresztapjához nem tudom lerakni ugyebár.

– Ugyebár az a te szárnysegéded lenne, de biztos vagyok benne, hogy anyukád is odáig lenne tőle, ha ott lenne nála.

– És ő?

– Szereti az anyukád nem?

– Szerintem jobban, mint engem – forgatom meg a szemem.

– Akkor gond egy szál se. Tesó, ha te nem teszel a változásért akkor senki nem fog helyetted. Mit vársz egyszer csak besétál ide álmaid nője gyakornoknak vagy mit tudom én minek? – mivel nem válaszolok persze rögtön téves következtetést von le. – Vagy esetleg ez meg is történt? Csak nem ráizgultál az új tanulóra? – vonja fel a szemöldökét.

– Mindenképp – válaszolom unottan.

– Tudod mi a te bajod öregem? Be vagy savanyodva. Úgy csinálsz, mint egy 98 éves vén papó, akin csüng a bőr és már félig a koporsóban fekszik. De baszki, te még csak 27 vagy. És oké van egy lányod, de ez még nem ok arra, hogy teljesen kivond a kicsi éned a forgalomból.

– Nem vonom ki teljesen – háborodok fel.

– Bocs, kéthavonta van egy jó éjszakája. Aszta! Lehetne minden héten haver! A zsebhoki meg azért mégis csak más! Szexi a tested, okos vagy és pénzes. Mindent, ismétlem mindent megkaphatnál, amit csak akarnál egy nőn. Használd már ki!

– Mint te?

– Igen, mint én! Gyere el velem ma este. Meglátod jót fog tenni!

– Beszélek anyával és Evelinnel.

– Hidd el, nem fognak ellenkezni – legyint. – Kimegyek dobok egy sárgát, mindjárt jövök.

– Oké. Oh és Líviát hagyd békén! – szólok rá fenyegetően.

– Nyugi főnök, csak szórakozok – kacsint, majd kimegy.

– Én is ettől félek – dünnyögöm.

Már tapasztalat, hogy annak sosincs jó vége, ha az én barátom szórakozik. Kihasználva az időt, hogy nincs itt szólok Líviának, hogy ha megérkezik Virág azonnal hozzám küldje, majd előveszem az egyik skiccemet. Azonban nagyon időm sincs, mert hamarosan kopogást hallok. Ez kettő, tehát nem Lívia és mivel kopog, így nem Balázs cimborám.

– Szabad! – szólok, mire Virág dugja be a fejét. – Áh, maga az – köszörülöm meg a torkom és gombolom össze az ingem felső gombját. – 17 perccel a hivatalos munkakezdése előtt. Inkább hamarabb, mint később típus Nemes?

– Inkább én várjak, mint rám várjanak nem? – vonja fel a szemöldökét. – Lívia mondta, hogy vár engem. Miben lehetek a szolgálatára uram? – inkább elengedve a fülem mellett a hangnemet osztom ki a feladatát.

Alig lép ki az ajtón már Balázs nyit is be.

– Hűha haver! – füttyent. – Nem csodálkozom, hogy ráindultál a kis csajra. Igazán szemre való – nyalja meg az alsó ajkát.