Rád Várva

13. Fejezet

Máté

Reggel már sokkal nyugodtabb voltam, mint előző nap, mivel Evelin már túl volt a betegség nehéz részén. Ma anya vigyáz rá, aki ebédet is főz így levéve egy gondot a vállamról. Amikor múlt héten pénteken meghagytam Líviának, hogy azt a kedves kis kupacot, amit alap esetben lekéne vinni a pénzügyre azt hagyja csak fent és adja át a drága kis tanulómnak, tudtam, hogy ki fog akadni. Őszintén szólva, már hetek óta vártam, hogy mikor fog borulni a bili, hiszen nem úgy ismertem meg, mint aki hagyja magát és csendesen befogja a száját. Csoda, hogy máig bírta. Arra viszont nem számítottam, hogy amikor beállít hozzám akkor egy totálisan nem idevaló ruházatban lesz, és hogy ennyire borzasztóan fel fogja csigázni az érzékeimet.

Egyáltalán nem gondolkodtam, amikor lesegítettem róla a dzsekit akkor pedig végképp nem, amikor megcsókoltam. Csakis a kisebbik énem vezérelt. Ami banális hiba volt a részemről. Fogalmam sincs, hogy meddig lettem volna képes elmenni vele ott az irodám közepén. Talán teljesen. De hatalmas szerencsémre ez nem történt meg. És pontosan ez volt az ok amiért papírmunkákat sóztam a nyakába.

Mert tudtam, hogy akkor biztos nem kell vele dolgoznom. Féltem, hogy mi lesz, ha nem bírok magammal. És tessék mindenképpen ide jutottunk! A sors fintora vagy mi a fene. Viszont azt tudtam, hogy ha ezek után nem adok neki rendes, tényleg a feladatköréhez tartozó munkát akkor megalázom és révén, hogy van egy lányom érzékenyebb vagyok erre a témára, mint alapból voltam.

Sose szerettem a nőket alázni, egyszerűen csak nem volt az én terepem. Számomra ebbe nincs semmi őrjítő. De amióta megszületett Evelin, ahányszor csak ilyet látok vagy hallok végig fut a fejembe, hogy ha egyszer ezt az én lányommal tennék meg, akkor tuti, hogy kitekerném a kis féreg nyakát. Mert ez nagyon nem normális dolog.

Visszatérve viszont Virághoz, abba egészen biztos vagyok, hogy bár őrületesen jó volt a csók, és még elbírtam volna viselni a folytatást, tekintve, hogy ő az alkalmazottam és rendkívül fiatal ilyen bakit nem engedhetek meg magamnak többet.

– Lívia, kérem jöjjön be – szólok rá az összekötő ketyerénk segítségével.

– Máris megyek Uram – hallom a rövid válaszát.

Elkezdek turkálni a fiókomba, ahova minden mostanában félig elkészült vázlatomat hajigáltam majd, amikor ráakadok egyre, amit úgy gondolok, hogy megfelelő kiemelem a többi közül. Amikor kopogást hallok bebocsájtom az illetőt.

– Miben segíthetek? – lép be Lívia.

– Ezeket kérem vitesse le a pénzügyre – bökök a Virág által levágott méretes kupacra. – Ezt pedig adja át Nemes kisasszonynak. Dolgozza össze a félkészet a saját ötletével. Hét végéig adok határidőt neki. Ha végzett hozza be nekem – nyújtom át dossziét.

– Máris, Lakatos úr – veszi át a mappát. – Valami egyéb?

– Egy jó erős kávét kérlek – fújom ki a levegőt.

– Intézem – veszi a kezébe a telefont és már intézkedik is. Tényleg egy álom ez a nő! Fogalmam sincs mi lesz velem, ha egyszer elmegy innen.

Alighogy elhagyja az irodámat, meghallok egy hangot. „Köszönöm!" Egészen pontosan ez Virág hangja volt. És bár tudom, hogy Lívia elmondta neki, hogy ne használja ezt a szart, mert gyűlölöm nem is ő lenne, ha nem menne ezzel szembe. Bassza meg miért érzem azt, hogy számomra ennyire tökéletesen ez a lány? Alig ismerem mégis azt érzem, hogy talán sok év után ő lehetne az első, akit el tudnék képzelni az oldalamon. És ez az érzés kurvára megijeszt. Talán ez sarkal arra, hogy felhívjam Balázst, hogy jöjjön be hozzám, ha rá ér. Ő pedig nyilván rá ér, hiszen egész nap semmi dolga, ha nem akarja.

– Na, szevasz haver! – jön be az irodába vigyorogva. Felállok és pasisan megöleljük egymást.

– Szia! – ülök vissza a helyemre.

– Rég találkoztunk. Egészen pontosan két napja. Hogy van Evelin?

– Most már jól. Csak az orra folyik, de az már semmi.

– Ennek örülök. Elég rosszul nézett ki a kiscsaj hétvégén. Anyud van vele?

– Aha. Tegnap apa volt vele, ma anya a „soros". Veled mizu? Vasárnap nem nagyon tudtunk beszélni.

– Minden oké.

– Az új játékoddal is? – nézek rá csúnyán.

– Te is tudod, hogy ő már jóval több nekem, mint egy játékszer – sóhajt.

– Csak nem? – nézek rá meglepetten.

– Nem! Határozottan nem. Csak jó vele és egyenlőre nem akarom, hogy vége legyen.

– És ő?

– Talán a szomszéd szoba ezt jobban tudná – bök vigyorogva az összekötő ajtó felé a fejével.

– Őt inkább haddjuk – sóhajtok gondterhelten.

– Szóval ezért hívtál. Vártam, mikor derül ki az igazi ok – néz rám aggódva. – Mi történt haver?

– Ma reggel megcsókoltam – vallom be lesütött tekintettel.

– Végre! Ezzel mi a baj? – néz rám értetlenül.

– Te is tudod, hogy ez az egész lehetetlen.

– Persze, mert te az akarod, hogy az legyen! Amúgy közel sem vagytok olyan kurva szar helyzetbe – forgatja a szemét.

– A főnöke vagyok – mondom.

– Neked viszont olyanod nincs, szóval ez a gond kipipálva.

– Olyan fiatal.

– Csak négy év. Az még nem a világvége. Elmondom én neked, mi az igazi bajod. Az, hogy gyáva vagy. Félsz attól, hogy megszereted aztán elveszíted. De mondok én neked valamit, és ezt úgy mondom, mint aki már ismeri valamennyire. Ő nem az a fajta nő, aki lelép, vagy csak rövid időre keres maga mellé valakit. Valami történt már vele a múltban, pont ezért óvatos a férfiakkal, de az igazit keresi. És te az lehetnél neki. Ahogy neked is ő – mutat rá arra, amire már én is rájöttem.

– Félek, ha nem működne de Evelin megszereti akkor nagyon összetöri.

– Máté, ha örökké ettől fogsz félni, akkor sose lesz egyetlen nő se az életedbe, Evelin anya nélkül fog felnőni, ami most nem tűnik bajnak, de mind a ketten tudjuk, hogy egy idő után a lányoknak szükségük van egy anyára. A szüzessége elvesztése előtt hidd el nem veled akar majd beszélni a szexről. És szerintem ezt a beszélgetést te se akarod majd soha a lányoddal – mosolyodik el a fintoromat látva.

– Gyűlölöm, hogy nem tudok veled vitába szállni – temetem a kezembe az arcom.

– Emészd ezt meg haver, és cselekedj ahogy a legjobbnak látod. Csak azt is vedd számításba, hogy mint ahogy már annyiszor mondtad fiatal. Számtalan férfi fog küzdeni a kegyeiért. Ő el fog kelni, mert három év múlva ő még mindig csak 26 lesz. Te viszont már 30. Evelin pedig nyolc. Az idő előrehaladtával egyre nehezebben fogja elfogadni a barátnőidet. Nekem most mennem kell, mert találkozóm van, de ha bármi van telefonon elérsz. Legyen szép napod! – veregeti meg a vállam ahogy feláll.

– Kösz minden! Szia! – fogok vele kezet.

Hát mit mondjak. Ez a beszélgetés nem, hogy hasznomra nem volt, hanem még jobban összezavart. Fogalmam sincs mi lenne a legjobb. Viszont amíg el nem döntöm a saját oldalamat addig fel kell vennem egy hatásos és áttörhetetlen állarcot, mert Virág érzéseivel nem szórakozhatok. Akkor egyenesen kegyetlen lennék, ami viszont távol álljon tőlem ilyen esetekben.