Virág élte nem egyszerű. Tudja, hogy az egyetemi tanulmányait csak akkor tudja befejezni, ha megmarad neki az ösztöndíja, amiből és persze az egyetem melletti állásából fedezni tudja az egyetemét. Szüksége van rá. Nagyon. Azonban ez a forrás veszély...
– Szóval mi is történt itt az előbb? – néz rám vigyorogva Napsi, ahogy bezáródik a fiúk mögött az ajtó.
– Mindent láttál és értettél nem? – ülök le a székemre higgadtan.
– Nem! Látni láttam az tény, de hogy nem értettem az tuti! Mióta tegezed? És ő mióta puszilgat? Mi ez az egész Virág? Tegnap még Vencelről áradoztál ma meg már a tahó főnököd? – néz rám értetlenül a kérdés áradata közben.
– Ma történt ez-az – vallom be.
– Mint például? – próbálja meg kihúzni belőlem.
– Oké. Szóval... – sóhajtok, majd elmesélem az egész történetet. – Hát ez történt. És most... Nem tudom mi van – tárom ki a karomat, miután befejeztem.
– De... Mi lesz Vencel-lel? – zavarodik össze.
– Nem tudom – hajtom a fejem az asztalra. – Tényleg nagyon jó volt vele, de... Mátéval annyira más – pillantok az ajtó felé. – Sokkal... Sokkal perzselőbb. Vadabb. Basszus még csak két csókunk volt, de mind a kettőtől a mennybe éreztem magamat. És az a gáz, hogy tudom – bár nem történt meg –, de tudom, hogy a Vencel csókja meg sem közelítené sose ezt.
– Jó! Akkor most felteszek egy kérdést és válaszolj rá rögtön. Inkább a nyugodt, tűz nélküli kényelmes vagy heves, tüzes és olykor nehéz?
– Tüzes – vágom rá, mert világ életemben egy mindent elsöprő szerelemről álmodtam és én hiszek benne, hogy az ilyen szerelem is lehet az utolsó szerelem nem csak egy a sok közül.
– Azt hiszem akkor ez eldőlt – mosolyog halványan.
– Szerinted is jobb lenne nekem egy ilyen, mint a nyugodt?
– Neked Drágám? Határozottan arra van szükséged, hogy valaki megfogja a kis biztonságos világod sarkait és kifordítsa azt. Nem arra, hogy belekényelmesedj, mert akkor te sose fogsz élni, csak bedilizni egy idő után. Ezért vagyok én is tökéletes melléd. Mert néha kirángatlak a vackodból. Nem engedem, hogy mindig csak otthon ülj és tudom, hogy ezért hálás vagy nekem – kacsint rám, miközben egy puszit is dob felém. – De! Kell neked valaki, aki a nap huszonnégy órájából legalább tízet biztos kívül tart a komfortzónádból. Nem minden nap, mert az sok lenne és élhetetlen. Néha csak a biztos pontot, a horgonyt, a nyugalmat és békességet, otthont jelentené. Neked ilyen ember. Nekem meg olyan, aki egy kicsit lecsitít – neveti el magát.
– Köszönöm! – fogom meg az asztalon pihenő kezét könnyes szemmel.
– Szeretlek Virág, akármi is történik, akárhol is kötsz ki akkor is a legjobb barátnőd leszek – szorítja meg a kezem és az ő szeme is könnyes.
– Annyira hálás vagyok érted Napsi! – állok fel, és ölelem meg jó szorosan. – Sose adnálak senkiért – motyogom a vállába.
– Én se téged, te lüke! De ajánlom, hogy Máté mellett köss ki! – tol el magától nevetve.
– Őrült vagy! – lököm meg a vállát. – Tönkre tetted a szép pillanatunkat – biggyesztem le az alsó ajkam.
– Majd Máté kárpótol – húzza meg a hajam. – De most együnk végre! – esik neki a kajájának.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
