Rád Várva

23. Fejezet

Máté

Amikor megláttam azt a kis mitugrászt Virág körül legyeskedni, nem tagadom, rögtön elborult az agyam. Egyértelmű volt, hogy a gyereknek bejön, és Virágon is azt láttam, hogy élvezi a társaságát. Az meg, hogy külön akart vele találkozni éppen felnyomta az agyvizemet. De végül hála istennek tudtuk rendezni a dolgot, és végül még a randit is sikerült megbeszélni.

Ugyanis tegnap este miután beszéltem Napsugárral – bocsánat Napsival – rögtön utána néztem, hogy is működik a dolog, ha saját autóval mennék és sikerült viszonylag közeli időpontot megszereznem. Két teljes óránk lesz, szóval még valamit még utána ki kell találnom, de arra még van időm.

Végül egy órával az után, hogy a cuki vagyok megjegyzésével otthagyott vissza jött és közölte, hogy délután kettőre jön az ügyfél. Örültem, hogy nem riadt vissza attól, hogy nem kiadtam Líviának, hogy hívja be, hanem intézte maga mintha ez teljesen természetes lenne.

Persze nálunk az is, hiszen hiszünk abban, hogy akkor tud igazán elégedett lenni a megrendelő, ha a tervező tud vele értekezni ezért ragaszkodunk egy gyors elérési lehetőség megadásához. Talán a cégünk álszentnek tűnik így első hallásra – legalábbis sokan ezt mondják – de én úgy vélem, hogy az a hozzáállás, amit mi tanúsítunk elengedhetetlen része volt a sikernek és a megtartásához sem utolsó.

Apa ezt tanította meg legelsőnek, amikor egyértelművé vált, hogy én fogom tovább vinni a vállalatot. Erre csak azt szoktam, mondani, hogy a „Legjobbtól tanultam, hogyan legyek a legjobb" erre persze rögtön zavarba jön, és elkezd mentegetőzni. Tipikus apa. Elmélkedésemből a telefonom, pontosabban az Imagine Dragons – Demons című száma szakít ki. Ahogy meglátom ki hív, máris tudom, hogy nem lesz egyszerű menet ez a beszélgetés.

– Szia, anya! – szólok bele.

– Kedves kisfiam elmondanád, hogy miért nem keresed a te jó édesanyádat? – kezdi köszönés nélkül.

– Mert unom a folyamatos fejtágítást? – kérdezem unottan.

– Vigyázz a szádra! Lehet, hogy felnőtt férfi vagy, de akkor is a gyerekem én pedig a te anyád – dorgál meg.

– Bocsánat, de érts meg anya, hogy van elég bajom a nélkül is, hogy te nyomnád rám pluszba a barátnő témát – sóhajtom.

– Én csak a te érdekedet akarom!

– Tudom! Tudom, de hidd el elbírom dönteni, hogy mi a legjobb nekem! Ha készen állok akkor majd randizok – magyarázom szándékosan úgy, mintha nem lenne amúgy lebeszélve randim.

– De az mikor lesz édes kisfiam? Én se leszek már fiatalabb ahogy apád se. Szeretnénk még boldognak látni.

– Én most is boldog vagyok anya! Higgy nekem jól vagyok – nyugtatom, azonban még én is érzem a hangomban, hogy valami más lesz mivel rögtön megjelenik előttem Virág arca.

– Na álljon meg a díszmenet! Évek óta nem hallottam ilyennek a hangod – veszi észre ő is rögtön.

– Milyennek anya? – nevetem el magam.

– Mint aki totálisan oda van valakiért – jelenti ki egyszerűen.

– De hát... Én nem is! – tiltakozom elég gyengén mert közben belép Virág az irodámba.

– Ó, dehogy nem! Pontosan ismerem milyen a hangod, ha szerelmes vagy és arra a lányra gondolsz, szóval engem aztán nem tudsz megvezetni!

– Nem megvezetlek, hanem az igazat mondom – forgatom meg a szemem, miközben az anyám által emlegetett nő közelebb sétál hozzám.