Virág élte nem egyszerű. Tudja, hogy az egyetemi tanulmányait csak akkor tudja befejezni, ha megmarad neki az ösztöndíja, amiből és persze az egyetem melletti állásából fedezni tudja az egyetemét. Szüksége van rá. Nagyon. Azonban ez a forrás veszély...
Másnap reggel egy szál pólóban kelek fel, a beszűrődő napfényre. Este nem lett lehúzva a sötétítő így most teljes pompájában beragyogja a napfény a szobát.
- Jó reggelt! - hallok meg egy rekedtes hangot.
- Jó reggelt! - fordulok meg, de a tagjaim sajognak és ez egy halk nyögést vált ki belőlem. Az este ugyanis szerintem többször csináltunk, mint azt illett volna, de mentségünkre legyen mondva, hogy az állásinterjúm óta kívánjuk egymást.
- Átérzem - simítja a kezét az arcomra, majd gyengéden megcsókol.
- Még meg se köszöntem a tegnapi napot - húzódok el tőle. - Szóval köszönöm! Csodásan éreztem magam - mosolygok rá.
- Nem kell meg köszönnöd, de örülök, hogy te is jól érezted magad - mosolyog vissza. - Mennyire sürgős, hogy haza menny?
- Annyira nem. Miért?
- Reggelizzünk együtt - ajánlja.
- Csak ha van teád.
- Van teám. Többféle is - vigyorog rám.
- Micsoda kellemes meglepetés - ülök fel.
- Hova-hova? - kapja el a derekam.
- Pisilnem kell - nézek rá hátra. - Valamint ami azt illeti - fordulok meg és ülök vele szembe. - Kaphatnék kölcsönbe ruhát? Mert nálam csak a tegnapi van, és azt nem igazán szeretném visszavenni - húzom el a számat.
- Persze. Gyere - kel ki az ágyból, és sétál a szekrényéhez. - Ing vagy póló? - néz hátra.
- Póló - vágom rá. - Gatya nem kell - teszem hozzá.
- Oké, akkor lássuk csak. Zokni - húz ki egy fiókot. - Ha boka zoknit adok az jó? Szerintem úgyis az is hatalmas lesz - vonja fel a vállát.
- Nem igazán vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak - túrok a hajamba. - De persze, tökéletes lesz - bólintok.
- Hé, nyugodtan válogass. A póló is, ha más milyet szeretnél akkor szétnézhetsz itt nyugodtan, hogy milyen van még
- Köszönöm - nézek rá hálásan.
- Nincs mit. Tényleg - von vállat lazán. - Boxer? - emel fel egyet.
- Hát, aha az is kéne - pirulok el.
- Tudod, a tegnap este után, igazán nem értem miért pirulsz el attól, hogy látod a boxerem. Vagy, hogy éppen rajtad lesz - jegyzi meg pimasz vigyorral az ajkán.
- Olyan bunkó vagy néha - állok fel, kapom ki a kezéből majd a többi cuccot is kézbe veszem.
- Na, Bébi! Nem úgy értettem - ragadja meg a derekam. - Ne haragudj - csókol bele a nyakamba.
- Mit merre találok? - sóhajtok nagyot.
- Bal felső szekrény törülközők, jobb lent minden más.
- Köszi - nyomok egy puszit az arcára.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
