Tiltott Érzelmek |18+|

18. Rész

Négy nap telt el a csapat bezárása óta. Ray szorgalmasan dolgozik az Időhivatalnál és távolról végzi az akciókat. Egy számítógéppel és néhány tablettel tudja elérni az éppen terepen lévő csapatait és mindig sikeres akciókat zár. Egy akciója után William ment be hozzá a terembe ahol dolgozni szokott.

-Szép munka Mr. Tomson! Látom remekül megy a munka!-dicsérte őt William és gépekhez állt. 

-Köszönöm uram! Azt hiszem az elmúlt négy napban mindent sikerült nekem átadnia ami fontos. Megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok!-mondta hálásan Ray. 

-Nekünk is öröm, hogy itt van!-mondta örömteli hangulatban William.-Most pedig Mr. Tomson kap egy kis pihenőt! Nyugodtan járja be a hivatalt!

-Rendben! Köszönöm!-mondta Ray és kiment az ajtón a beléptetőkártyájával. 

Ray csendesen végigment a folyosón és a lifttel lement a 16. emeletre. Az ottani őröknek bemutatta a kártyáját és bement a börtönterembe. A 118-as csapat tagjai mind felfigyeltek Ray érkezésére.

-Hagyjanak magunkra kérem!-szólt az őröknek Ray és ők ki is mentek a teremből. 

Az őrök kimenetelével eluralkodott a csönd a teremben. Ray enyhe bűntudattal néz egykori barátaira, akik mérgesen néznek vissza rá. Kivéve Caity, aki háttal támaszkodik az üvegnek és nem néz Rayre. 

-Mit akarsz itt? Jöttél, hogy beverjem a képed?-kérdezte agresszívan John. 

-Amint kikerülök innen neked annyi!-mondta fenyegetően Hunter. 

-Ugyan már Mr. Wilde! Mit fog tenni? Lelő?-kérdezte mérgesen Ray.-Örüljön, hogy nem beszéltem a Miss Slayerrel való kapcsolatáról! Talán büntetés is járna maguknak ez mellé!-mondta felemelt hangon. 

-Ó szóval már magázódunk is?-kérdezte Veronica dühösen. 

-Csodálkoznak? Szabályt szegtek! Betörtek ide és Mr. Fort meg is ölt valakit!-mondta mérgesen Ray. 

-Te leszel a következő!-mondta John szúrós szemekkel és az üvegre ütött ököllel. 

-Sajnálom, hogy így alakult! Néhányotoknak talán szerezhetek itt munkát.-mondta higgadtan Ray. 

-Nem kell tőled semmi Ray! Az elmúlt négy napban meg sem látogattál minket! Azt se kérdezted meg hogy vagyunk!-panaszkodott Hunter.-Inkább menj innen!-jelentette ki, majd pedig leült a padlóra. 

Ray sóhajtott egyet és Caity cellájának üvegére támaszkodott bal kezével. 

-Caity!-szólította meg őt Ray normális hangsúllyal.-Beszélj velük! Vagy csak mondj valamit! Nézd, ha visszaakarod kapni a csapatod meg az egész 118-as dolgot, akkor lépned kell a jó irányba!-magyarázta neki Ray, de a nő meg se szólalt és mozdulatlanul áll az üvegnek dőlve. 

Ray várt pár pillanatot. A nő továbbra sem szólalt meg és a többiek mérgesen néznek rá Rayre. Csalódtak benne és azok után amiket átéltek, nem tudnak más érzelemmel ránézni. Egy nagyobb sóhaj után Ray az ajtóhoz indult és elővette a kártyáját amivel mindenhol ki és be tud közlekedni. Az kártyaolvasóhoz való érintése előtt egy női hang csendült fel.

-Miért?-kérdezte Caity haragosan.-Miért fordítasz hátat a barátaidnak?-kérdezte, és végre ő is megfordult.  

-Nem volt más választásom. Így is sokkal többet tudok már a világunkról, mint amennyit egy átlagos ember tud.-mondta Ray és aztán leolvasta kártyáját, majd pedig kilépett az ajtón. 

A teremben csönd lett és Ray helyét felváltották az őrök. Caity azonban jót mosolyog és Hunter is mosolyogva nézett rá oldalra. 

-Bejött az elméleted!-mondta nevetve Hunter.