Caity Slayer egy különleges csapat vezetője. Egy napon új tag érkezik csapatába, aki felé olyat érez amit nem szabadna. A tiltás ellenére meg kell próbálnia fékeznie magát, de a fiú ezt egyre jobban csak megnehezíti.
Hunter és Caity mostanában az esküvővel foglalkozik. Hunter dolga volt a helyszínfoglalás és a vendéglista. Caity eközben a tortával és a díszekkel volt elfoglalva. Na meg persze az esküvői ruhával. Caity most éppen egy kórházban van és éppen az egyik kórteremből jön ki. Az ajtón kívül Laurel várja.
-Fura, hogy tényleg nem lesz már Slayer. Bár mondjuk, ha a lányod feleségül megy valakihez akkor már ő sem lesz Wilde.-gondolkodott el ezen Laurel.
-Engem nem érdekel! A fontos, hogy egészséges legyen és aztán haladjunk szépen sorjában. Hunter még nem is tud róla.-tette hozzá mellékesen Caity.
-Várjunk! Hunter nem tudja?-lepődött meg Laurel.-Na és a reggeli rosszullétek? Vagy az aprócska hízásod? Oké, hogy csak egy hete vagy terhes, de tényleg nem tűnt fel neki?-kérdezgette kicsit kiborultan.
-Nem tudom, de nem akarom, hogy azt higgye, hogy csak azért mondtam igen, mert terhes vagyok.
-De a lánykérés előbb volt, mint az amikor lefeküdtetek!
-Akkor is! Jó ez így!-állt ki a saját érve mellett Caity.
Brookhaven egyik öltönyösénél eközben Hunter próbál magára több öltönyt. Chris és John elkísérték őt, mivel mindketten ráértek. Plusz John most Brookhavenben van az esküvő miatt.
-El sem hiszem, hogy holnap elveszem feleségül Caityt!-mondta boldogan Hunter miközben egy tükörben nézi magát.
-Már az első napodon sejtettem, hogy ez lesz a 118-nál. Csillogó szemekkel néztetek egymásra mindig is!-mondta John, aki szintén elég fessen néz ki.
-Jó, de annyi mindenen mentünk már keresztül! Bevetések, titkos kapcsolat, különválás és most pedig ismét együtt vagyunk.-sorolta a történteket Hunter.
-Még sok közös kalandotok lesz Hunter! Az esküvő után új életszakaszba léptek közösen. Hamarosan családotok lesz és a gyereknevelés végére jöhet a nyugdíjas élet. Idővel meg az unokák.-mondta John.
-Mindet nagyon várom!-mondta vidáman Hunter.
-Hogy festek?-kérdezte Chris, aki most lépett ki a próbafülkéből öltönyben.
-Remekül!-mondták egyszerre a többiek.
-Kösz! Egyébként hallottam miről beszélgettek. Kara és én is komoly döntés előtt állunk esküvő témában. Vagyis csak én.-mondta Chris.
-Ha tényleg szereted Karat akkor kérd meg a kezét!-biztatta őt Hunter.
-Úgy lesz!-mondta egy mosollyal Chris.
A fiúkra az öltönyök tökéletesek és az átöltözés után fizetnek. A boltból való távozás után Chris megállította a fiúkat és beszélni kezdett.
-Srácok! Csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy nem voltam korábban elég jó. Ti mégis barátként tekintetek rám. Köszönöm!-mondta Chris hálásan.-Pedig még börtönben is voltam.-tette hozzá kínosan.
-Ne aggódj amiatt!-mondta Hunter kedvesen.
-Ja! Mi is jártunk már börtönben!-mondta nevetve John.
-Hogy micsoda?-lepődött meg Chris.-Ti voltatok börtönben?!-mondta meglepetten.
-Nem egészen börtönben! De valami olyasmiben.-mondta John.
-Hosszú sztori!-mondta Hunter és legyintett egyet a témára.
John és Hunter továbbindultak, míg Chris egy kicsit lefagyott az értetlenkedéstől. Végül ő is megindult és követi őket.
A kórházat elhagyva Caity és Laurel a Teslában ülnek és Laurel háza felé tartanak. Az út nem éppen telik csöndesen.
-Majd elfogom! Ne foglalkozz ezzel!-szólt rá Caity.-Inkább törődj a te szerelmi életeddel! Keress valakit! Laurel, neked csak futókalandjaid voltak, pedig gyerekkorunkban mindig irigyeltelek, hogy mindig volt kapcsolatod.-mesélte Caity.-Jót tenne neked egy igazi kapcsolat!
-Az idő nem a barátom kapcsolat terén!-vágta rá Laurel.
-Akkor keríts rá egy kis időt! Megéri!-mondta biztatóan Caity.
-Rendben!-mondta egy sóhajjal Laurel és gondolkodni kezdett a dolgon.
A beszélgetés végére megérkeztek és Laurel kiszállt az autóból. Az elköszönés után Caity hazament és lepihent a kanapéra. Ülés közben a kicsit kikerekedő hasára néz és Hunter reakciójára gondol. A kis elmélkedés után felment a vendégszobába és a felakasztott menyasszonyi ruhára néz.
-Mrs. Caity Wilde!-mondta ki halkan mosolyogva Caity.
Odalent Hunter hazaért és belépett az ajtón. Caity azonnal lement és csókkal üdvözli párját.
-Szia szivem!-köszönt Hunter.-Kezd összeállni a holnapi nap!-jelentette ki.
-Szia! Örömmel hallom, viszont beszélnünk kéne!-kezdett bele Caity.
-Reggel korán érkeznek a szüleim a hotelbe. Chris, Kara és Veronica már díszíteni fog. John pedig...
-Hunter!-szakította félve párját hangosan Caity.-Terhes vagyok!-jelentette ki halkan és kicsit tart a reakciótól.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Hunter teljesen elnémult. A lakásban csönd lett és egyedül Caity reménykedő sóhajai halhatóak.
Hunter magabiztos léptekkel indult Caity felé és megcsókolta őt.
-A legutóbbi éjszaka után már vártam a pillanatot amikor kimondod.-mondta boldogan Hunter és Caity elmosolyodott.
-Örülsz neki?-kérdezte Caity.
-Mindennél jobban örülök neki!-mondta Hunter vidáman.
A pár azonnal ölelkezni kezdett hosszan. Ölelésüket semmi nem tudja megtörni. Hunter óvatos szorítása nyugalmat ad Caitynek és boldogság tölti el. Az ölelés után Hunter rátette Caity hasára a kezét és lassan leguggolt.
-Szia picur! Tudom, hogy még valószínűleg nem hallod amit beszélek, mert nincs füled, de nagyon várunk idekint.-mondta Hunter amitől Caity elérzékenyült.
-Lány...-mondta Caity halkan.
Hunter erre még boldogabb lett, mint eddig volt. A pár a nap hátralevő részét együtt töltik és mindketten izgatottak a holnapi nap miatt.
