A suli sztárja (Walker Scobell× Reader)

Kisebb veszekedés

Egész este azon járt az agyam hogy van e Walker és Mo között valami. Zavart hogy ennyire foglalkoztat a dolog.

Reggel nyűgösen keltem fel. Nem meglepő.

A suliban sem bírtam koncentrálni semmire. Na ja.

Délután amikor mentem volna haza akkor Walker megállított.

- Beszélhetnénk? -kérdezte.
- Uhm...persze -mondtam kissé erőtlenül.

Egyáltalán nem volt kedvem semmi ilyesmihez. Ha Walker tényleg jár Mo-val akkor az csak rontani fog a hangulatomon.

Bementünk a könyvtárba és ott elkezdett kérdezősködni.

- Szóval...jársz Leo Valdez-zel??!- kérdezte kiakadva
- Nem járok vele. Csak egy haverom.
- Aha...csak egy haverod- nézett rám kételkedve.
-Akkor ne hidd el de tényleg nem járok vele. Viszont...te jársz Momona Tamada-val??!
- MI? DEHOGYIS SOSE TETSZETT! Csak egy haverom.
- Akkor biztos jártok mert te is kételkedtél abban hogy Leo csak egy haverom.

- Y/N ne legyél már ilyen!
- Te ne legyél ilyen! Ha én azt mondom hogy valaki csak egy haverom akkor csak a haverom. Semmi több!

Walker csak meredt maga elé majd széttártotta a kezét. Közelebb jött hozzám és megölelt.

A fejem olyan vörös lehetett mint Rachel hajának.

Walker miközben ölelt elkezdte simogatni a hajam. Tágra nyílt a szemem.

- Elhiszem neked Y/N- mondta majd elengedett.
- Ne veszekedjünk, jó?- kértem.
- Oké- mosolygott.

Ekkor valami olyan történt amire nem számítottam. Lassan közelebb jött hozzám és alig volt néhány centi az arcunk közt. Éreztem az illatát és a leheletét.  Majdnem megcsókolt csak...akkor nyitott be a könyvtáros nő.

- Gyerekek menjetek ki a könyvtárból! Dolgom van!

Kimentünk a könyvtárból majd kínos csend telepedett ránk.

Walker törte meg a csendet.

- Te jössz a sítáborba?
- Nem...akkor megyünk anyuékkal Lengyelországba. Te mész?
- Igen. Majd küldjek képeket?
- Aha- mosolyogtam.
- Oksi.
- És majd...akkor elmehetek egy forgatásodra?- kérdeztem.
- Aha persze-vigyorgott.

Együtt sétáltunk a suli kapujáig.

- Beteg még a tesód?
- Nem már jobban van.
- Akkoooor...hazakisérhetlek?
- Persze- mosolyogtam.

Miközben sétáltunk annyi mindent meséltünk egymásnak. Walker azt is elmesélte hogy idegesíti hogy ő róla meg Mo-ról hogy együtt vannak pedig csak jó barátok. Én meg azt mondtam el hogy őszintén megmondva utálom ha a szüleim itthon vannak mert olyan hibbantak néha. Apum ugye egy zsémbes ember anyu pedig egy csillám gép. Idegesítőek. A tesóm se különb nagyon mert ő is egy bezárkózott egyed csak ő azért olyan mert a videójáték az élete.

Amikor a házunkhoz értünk megálltam. Annyira belemerültem Walker gyönyörűszép tengerzöld szemébe. Világosabb volt a színe mint Percynek de az nem volt baj.

- Akkor én most megyek -szólt mosolyogva majd megpuszilt és elment.

Ott álltam döbbenten a kapu előtt. Elvigyorodtam majd bementem a házba és egyből írtam a Forever💜 csopinak.