A suli sztárja (Walker Scobell× Reader)

L.V. ending: Az igazgatóiban kötünk ki

Walkerhez húz a szívem. Leo-ra mindig is csak barátként tekintettem.

Meghoztam az L.V. vagyis a Leo Valdezes endinget! Az Erre nem számítottam fejezetnél folytadódik. Remélem tetszeni fog!

Leo felállt majd bement a terembe. Én viszont még nem mentem be.

Csak álltam ott tétlenül. Nem tudtam semmit se mondani erre a megdöbbentő tényre, hogy Leo is szeret.

Elkezdtem nyugtalanná válni. Walker vajon ehhez mit fog szólni? És miért épp most kellett ezt az egészet nekem elmondania?

- Y/N, kedvesem menj be a terembe- szólt az ofő.

- Okés.

Bementem a terembe. Leo arca már nem volt se piros, se könnyes. A fiúkkal hülyült. Viszont még mindig nem volt olyan felszabadult.

-GYEREKEK ÜLJETEK A HELYETEKRE! MOOOST!!!!!!- kiabált Athéné mire mindenki egyszerre ült le a helyére.

Óra közben próbáltam elkapni Leo tekintetét...sikertelenül. Egy kisebb pillantást se szentelt rám.

Amúgy minek bámulom őt? Walker-t szeretem nem Leo-t. Á, biztos csak azért nézem ót mert bűntudatom van amiatt hogy nem mondtam el neki az igazságot.

De...mi az igazság?.

Egyszer csak éreztem hogy valaki figyel. De az nem Leo volt az. Hanem Calypso.

Szúrós szemmel méregetett. Nem tudtam mi baja van.

- Tanárnő, Y/N nem figyel!- köpött be Calypso.

Athéné rám nézett majd hűvös lett a tekintete. Ez rosszat jelent...

-Akkor nyomás ki felelni! Aki nem figyel az büntetésben részesül. Gyere a táblához Y/N!

Mindenki engem bámult. Egyáltalán nem tudtam hogy most mit kéne tennem. Azt se tudtam hogy hol járunk. Ó basszus! Nem kéne ennyire Leo-t figyelgetnem.

Kimentem a táblához. A tanár a kezembe nyomott egy fehér krétát és kérdezett.

- Az előző anyag minden egyes részlete. Hajrá. Másfél perced van.

- Ó tanárnő, ennél nehezebbet is adhatna- mondta Rachel.

- Csitt!

Elkezdtem írni azokat a dolgokat amit tudok. Olyan csúnyán írtam mint még soha. Szerintem nagyon égő lehettem...

- Lejárt!- szólt Athéné majd megnézte amit írtam.

- Miért lélegzel úgy mintha maratont futottál volna- kérdezte tőlem a tanár.

- Cshak gyhorsan írhtam-feleltem.

A tanárnő gyorsan át is nézte az irományokat. Hátrafordultam Annabeth-hez aki aggódva nézett rám. Úgy látszik elcsesztem.

- Y/N...te tanultál?- kérdezte.

- Ömm...nem nagyon tanárnő. Forgatáson voltam ugyebár.

- Ez egy kegyelem hármas.

- De tanárnő, nem is volt ideje leírnia!- szólalt meg meglepetésemre Leo.

Ránéztem. Nem mosolygott de a szeméből láttam hogy segíteni akar nekem. Rámosolyogtam de ő ezt nem viszonozta, helyette kerülte a tekintetem.

- Nem érdekel! Aki nem figyel annak bünti jár! Be lesz írva a Krétába kedves Y/N. Leülhetsz- felelte majd visszabóklásztam a helyemre.

Az előttem ülő Nico hátrafordult hozzám.

- Semmi baj Y/N. Eléggé kevés időt adott neked az a barom.

- Nico di Angelo te is felelni akarsz, fekete báránykám?- kérdezte Athéné mire Octavian olyan feltünően felnevetett hogy szerintem a szomszéd ország is meghallotta.

- Octavianus maga pedig ne nevessen! Na folytassuk az órát.

💙💙💙

Órák után Walker-t a spori felé hívtam.

- Szia szerelmem. Na mi újság?- kérdezte majd átkarolta a vállam amitől furcsa módon kényelmetlenül éreztem magam. Kibújtam az ölelése alól majd furán rámnézett.

- Hé, mi a baj?- kérdezte.

- Semmi semmi. Csak...- mondtam volna hogy megtudtam hogy Leo is szerelmes belém csak...valamiért nem akartam neki elmondani.

- Csak mi?

- Csak még mindig nem hiszem el hogy együtt vagyunk- lelkesedtem.

Ekkor elvigyorodott és megcsókolt. A csókja most kicsikét másabb volt mint akkor. Akkor a félelmet és az izgatottságot éreztem a csókjában, most meg a mérhetetlen vágyat és a szeretetet. És én ezt viszonoztam is.

Egyszer csak egy puffanást hallottunk. Bementünk a spori hátsó területére és ott megláttuk.......

Szóval....

Ennyi vért még nem láttam egy emberen.

Nico és Octavian éppen...bírkóztak? Na jó ez eléggé gyenge fogalmazás.

Nico arca tiszta vér volt. Az orrából csöpögött a vér,a homloka pedig tele volt horzsolásokkal.

Octavian pedig élvezte ezt az egész helyzetet. Csak egy-két karcolás volt rajta.

Szegény Nico próbálta kivédeni az ütéseit. Most jó hasznát vette hogy alacsony mert legalább egy ütést elkerült.

- Álljatok le!- ordította két ismerős hang Nico mögött.

Will és Leo volt az.

- Octavian ha ezt nem hagyod abba- felelte volna Leo amikor viszont Will nekiugrott Octaviannak és az a földre huppant ami úgy nézett mi mintha Will segítene Octaviannak. Pedig nem ez volt.

És ez az egész jelenet egy nagyon nagy hiba volt.

Héra jelent meg mögöttünk.

- ITT MI A FENE TÖRTÉNT?????? NICO DI ANGELO AZ IGAZGATÓIBA OCTAVIANNAL ÉS WILL SOLACE-SZAL EGYÜTT! ÉS MIVEL TI IS BENNE VOLTATOK EZÉRT TE IS Y/N ÉS WALKER SCOBELL.

Ekkor láttak meg minket hátulról. Odaszaladtam Nicohoz és megvizsgáltam a sebeit.

- Mond el mi történt!- kértem.

- MAJD ELMONDJA ZEUSZ IRODÁJÁBAN Y/N! MOST PEDIG NYOMÁS UTÁNAM VAGY ANNYI IGAZGATÓIT KAPTOK HOGY KI LESZTEK RUGATVA.

- Várjál segítek- feleltem majd segítettem Niconak felállni. Odafutott hozzám Will, Leo és Walker. Leo és Walker szúrós szemmel méregették egymást de segítettek Nicon.

Will annyira aggódott hogy folyamatosan a vért törölgette Nico-ról. Octavian tehet erről is.